Visszaolvastam néhány beszélgetésünket, amiket elmentettem. Nem kellett volna, mert így olyan, mintha feltéptem volna a sebeimet. Megint minden eszembe jutott. És ez nem jó.
Mikor lesz ennek vége??? Vége lesz egyáltalán??? Ha belegondolok, hogy még írtam is össze témákat 'legközelebbre'... És szerettem volna kinyomtatni egy képet Róla... Hogy ne csak a telómba legyen..
A gépen még mindig van Róla kép. Mert egyszerűen képtelen vagyok kitörölni. Márcsak ennyi maradt Belőle nekem... Pedig tudom, hogy első lépésként ezektől kéne megszabadulni. Meg a nyugtáktól... Igen, vannak azok is. Az egyik még tavalyi.. Szülinapja után egy nappal mentem, és mikor ez feltűnt, napokig emésztettem magam, hogy vajon előtte egy nappal dolgozott-e? Mostmeg, ahogy meglátom ezeket, mindet elégetném, hogy legalább azok ne juttassák eszembe. Vagy elraknám őket egy dobozba... Lehet, azt kéne; egy dobozba beletenni mindent, ami RÁ emlékeztet. És jó mélyre el kéne rakni, hogy soha ne találjam meg... 
Na tessék... Egyedül vagyok itthon. Tehát mégcsak az sincs, hogy a család elvonja a figyelmem a hiányáról...
