A keddi magyar órán kissé elvarázsolt állapotban voltam, mert mindenhova figyeltem, csak arra nem, amit a tanár mondott.. :P :$ Ez ritka, mert szeretem az óráit, de aznap valahogy jobban érdekeltek a könyvben [ill. szöveggyűjtemény] rejlő alkotások. :) Elkezdtem hát nézegetni a tartalomjegyzéket, és találtam is 1-2 szép művet, amit ezalkalommal veletek is megosztok. :)
William Shakespeare:
LXXV.szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél; az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
A szöveggyűjtemény rejtelmei
2009.01.24. 16:57
Címkék: vers dolgaim
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://linnya.blog.hu/api/trackback/id/tr5899901
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tibor2 · http://e-karpatalja.blog.hu 2009.01.25. 14:57:58
Ez a szonett tetszik a legjobban Shakespeare-től.
lény 2009.01.27. 20:41:33
Én kb ezt az egy szonettjét ismerem... :P És nekem is nagyon tetszik, azért írtam le ide. :))