[egy kicsi belőlem]

Sajnálom, hogy megint olyan bejegyzést "kell" írnom, amiben csak magamat sajnáltatom, illetve a negatív nézeteimet hirdetem, de muszáj kiírnom magamból a fájdalmat, hátha attól kicsit könnyebb, jobb lesz...

A mai napot közel 1 hete vártam. Már mindent szépen kiterveltem előre; tanulok az órákra, jó kedvű leszek egész nap, változtatok kicsit a külsőmön.. stb..stb..

A legjobban a nap végét, pontosabban a röplabdát vártam. Vajon miért?? Mert abban reménykedtem, hogy F is ott lesz.
Ott is volt.
A csajával együtt.
Aki speciel pont az a lány, akitől még tartottam is, mert láttam, mennyire jól kijönnek [akkor még csak haverok voltak].

És lám, bejött az elméletem; valamikor a napokban, talán még az is lehet, hogy pont ma összejöttek.
Mikor megláttam, hogy csókolóznak, legszívesebben kirohantam volna a teremből a legközelebbi zárt helyig, hogy ott bőgjek.
De nem tehettem, mert akkor mindenki megtudta volna, mit érzek. Ígyhát próbáltam tartani magam, és onnantól kezdve nem is nagyon figyeltem arrafelé.
H viszont nem vett észre semmit. Ott jópofizott nekem, meg jelezte, hogy "Hmm.. látod ki van még itt?..." Akkor már nem bírtam tovább. Odamentem hozzá, és közöltem, hogy összejöttek, ne lepődjön meg...
Attól a perctől kezdve látszott rajta a megdöbbenés, és azt is észrevettem, hogy sokszor nézte, mit csinálok. Meg hogy ők mit csinálnak.

Aztán, mikor nem volt feltűnő, odajött, és elkezdett vígasztalni azzal a szöveggel, hogy; "Úgysem fog sokáig tartani..."
Abban a percben közel voltam a síráshoz. De mégis kibírtam valahogy.
Tudjátok, mi a legfurcsább? Hogy nem lepődtem meg kellőképpen.
Az valóban váratlan volt, hogy egyszer csak elkezdtek csókolózni, meg tapogatták egymást, de maga a tény, hogy összejöttek, valamiért nem okozott olyan nagy meglepetést.

Az a csaj különbenis már másodszorra jön össze olyan fiúval, aki nekem is bejön. Szóval nem kéne meglepődnöm, hanem egyszerűen el kell fogadnom a tényt, miszerint az én életem ennél már nem lesz jobb.
Annyiból fog állni, hogy napközben röhögcsélek a barátaimmal, aztán belezúgok egy srácba, aki szokás szerint észre sem vesz, később ő becsajozik, én pedig majd belepusztulok a folyamatos csalódásba, és a fájdalomba.

Azt hiszem itt tényleg vége. Ennyi volt.