[egy kicsi belőlem]

Tegnap nagyon mérges voltam. Több okból is, mert a délutánom kissé el lett b*szva.
A délelőtt elég lassan telt, főleg az angol óra. Életem leghosszabb 45 percét töltöttem az utált tanárral. És mikor kinyitottam az ablakot, hogy legalább levegőt kapjak, az egyik osztálytársam beszólt, hogy ne nyissam ki, mert nem én vagyok egy szál pólóba. Mondtam neki, hogy ha fázik öltözzön föl. És hogy az ablak nem csak azért van, hogy kilássunk..
Mikor végre valahára annyi szenvedés és kínlódás után megszólalt a csöngő - aminek mellesleg életemben nem örültem ennyire - már rohantam is haza, mert a gitáromat elkelett hozni a 2 órakor kezdődő próbára. Mikor beestem az ajtón, gyorsan a földre vetettem a táskámat, és már kaptam is a hangszert. :)
Olyan fél 2-re vissza is értem, ezért H-val mehettünk öltözni. [tudjátok, a péntek a röplabdás nap :)] De mielőtt még elindulhattunk volna a lépcsőn, találkoztam a gitár tanárral, aki azzal a kérdéssel fogadott, hogy megkaptam-e az SMS-ét!? Mondtam neki, hogy nem kaptam semmilyen üzenetet..
És pár perccel később már a szekrényembe pakoltam a gitárt, ugyanis a próba elmaradt, mert a másik lány is  lebetegedett. [F sem tudott eljönni, mert egész héten itthon volt a náthájával..] Mondhatom, marhára örültem, amiért potyára rohantam haza, meg vissza..
Emiatt talán még nem is voltam totálisan kibukva, de azért már alakult a dolog..

Mikor végre eljött a perc, hogy belépjünk a tesiterembe, és levezethessük a héten felgyülemlett feszültséget, vagy egyszerűen csak játszunk egy jót, én pedig örüljek, hogy egy légtérben vagyok F-el, a tesitanár szépen kiszúrt velünk...
Ugyanis mélységesen felvolt háborodva, amiért mi nem tesi gatyában, hanem 'mezei' farmerban voltunk [minden más felszerelés a helyén volt].
Először megkérdezte, hogy hol a nadrágunk? Utána arra volt kiváncsi, hogy ami rajtunk van cipő, váltó cipő-e? Mikor megmondtuk neki egy határozott IGEN-nel, hogy váltócipő, elkezdett dumálni, hogy; "Nem is tudom.. Elhiggyem? Ne higgyem?..."
Végül, mosolyogva elkezdett integetni, és azt mondta Sziasztok. Utána pedig még odaszólt, hogy "Elkell hozni a felszerelést."

Azt hittem, elsüllyedek ott mindenki előtt. Mert persze nem a megszokott kis 10-12 fős társaság volt ott, hanem megint az a 21 [vagy mégtöbb] ember. A terem megint tele volt, és megint alig fértek el benne.. Ezért szerintem nagyrészt az játszott közre a tanár "döntésében". Vagy csak élvezte, hogy mindenki előtt megszivat[hat] minket.

Ja és azt ki ne hagyjam, hogy F is ott volt!!!! :( :( :'(:'(
Amikor a tanár elküldött minket, fel se mertem nézni. Vettem a telefonom és igyekeztem minél hamarabb elhagyni a termet. Bíztam benne, hogy nem kezdenek el hangosan nevetni, vagy nem szól be valaki.. Szerencsére ilyenre nem került sor, legalábbis azalatt a 2 perc alatt, ameddig a teremben tartózkodtunk.
De az biztos, hogyha hétfőn meglátnak minket, rögtön mindenkinek eszébe jut, hogy mi történt pénteken... Az sem kizárt, hogy legközelebbi alkalommal megemlítik.

Na, ez volt az a pillanat, amikor kiborult a bili. Legszívesebben pofán vágtam volna valakit mérgemben, vagy 'csak' tőrtem-zúztam volna.
Azt a rohadék tanárt elhordtam mindennek. És állandóan megjelent előttem a feje, amit az integetés közben vágott. Legszívesebben megvártam volna, amíg elhagyja az Iskolát, és akkor húztam volna be neki eggyet.
De nem tettünk H-val semmi ilyesmit. Kis ideig az öltözőben ücsörögtünk, majd kitaláltuk, hogy eszünk valamit, és eltöltjük valahogy azt a rengeteg időt, amit a röplabda "kihagyásával" 'nyertünk'.

Így visszagondolva; az egész napban a töri óra volt pozitívum, mert engem feleltettek, és 5-ös lett. :D