Csak néhány mondatot szeretnék leírni Szent Ágoston: Vallomások c. művéből. Azon belül is a Kerti jelenetből.
"...Ide hajszolt tehát szívem zűrzavara, ahol senki sem gátolt magammal vívott szenvedélyes pörömben, míg az el nem csitul..."
"...Hogy ne csak elinduljak, hanem meg is érkezzek oda..."
"...Szívem rejtekében szigorú irgalmaddal ott voltál Uram..."
"...És a szó már az elhatározás ajtaján kopogtatott..."
"... - Meddig még, Uram?
"Meddig haragszol még, Uram, szüntelenül? Ne emlékezzél meg régi gonoszságaimról."
Éreztem, hogy ezek a gonoszságok béklyóba fognak engem. Ajkam szánalmas szavakat nyögdicsélt. Meddig? Meddig lesz ez a holnap: és ez az újra holnap? Miért nem most rögtön? Aljasságomnak miért nem veti végét mindjárt ez az óra?
.. Így szóltam és szívem keserves szomorúságával zokogtam..."
Kis részletek
2009.03.01. 13:04
Címkék: idézetek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://linnya.blog.hu/api/trackback/id/tr67973224
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.