[egy kicsi belőlem]

Mára odáig jutottam, hogy konkrétumok vannak a kezemben. Ezek már nem feltételezések, vagy saját félelmek, hanem igaz, valódi, létező és megtörtént dolgok. Olyasmit tudtam meg F-ről, amitől már egy ideje tartottam, hogy megtörtént.. Azt nem tudom, hogy rajta, rajtam és a fiún kívül tud-e róla valaki, de kiváncsi vagyok, engem mikor fog beavatni!? Befog-e egyáltalán?
Ma is találkoztak, most is együtt vannak. Anya mikor hazajött, mondta, hogy kételkedik F-ben, és ha beigazolódik a gondolata, nem fogja sűrűn elengedni. Rosszul éreztem magam, amiért nem mondtam el neki mindent, amit tudok, de úgy érzem, az még 'korai' lenne. Nem mondanám, hogy a megfelelő időre várok, talán csak félek, mi lesz, ha kiderül? Meg hátha addig F-nek is megjön az esze, és ő fordul majd Anyához...
Hajszárítás után elmegyek egy nagyot sétálni. Bejárom a várost, és próbálok megoldást találni, amellett meg kicsit kikapcsolódni egyedül.
Este nem jutottam semmire. Valahányszor arra gondoltam, ami történt, meg ami még történhet, rögtön sírni kezdtem. Aludni sem aludtam sokat. eleinte emiatt, majd később az elromlott kapucsengő nem hagyott nyugton. Miután az hosszas zajongás után elhalgatott, a kutya horkolása zavarta az alvásom...
Szar este volt, és ezután még lesz pár ilyen, amíg ennek az egész borzalomnak végleg nincs vége.

Mivel még mostanra sem tudtam kitalálni, kivel tudnék beszélni, délelőtt írtam egy levelet egy szerelmi tanácsadónak. Próbáltam mindent leírni neki, ami fontos lehet, hogy könnyebben megérthesse a helyzetem, és tudjon valami segítséget nyújtani. Nem tudom, mi sül ki belőle, de muszáj volt valakivel megosztanom, amit érzek.