A mai reggelemet [egy kis ábrándozás után] olvasással kezdtem. :) Ennek hála most már a 98. oldalon tartok, így már majdnem biztos, hogy ma be is fejezem a Candide-t. :P
Most is találtam olyan mondatokat, amik felkeltették az érdeklődésemet és megtetszettek, így aztán megint csak megosztom az olvasóimmal. :)
"Jó mélyen elaludtak a puszta föld lágy moháján.."
"- Csak egy Istent imádtok? [...]
- Természetesen, mert hisz nincs kettő, se három, se négy."
"Candide, szerelmi mámorában, minden fába bevéste Kunigunda nevét."
"- Mi az az optimizmus?
- Semmi más, sajnos, mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb."
"Az emberek gonoszsága teljes csúfságában tárult elé; szomorú gondolatai felhőkként kergetőztek az elméjében."
"Szeretném, ha itt volnál..."
"A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok."
"Repülnék szerető karjaiba, ha csak mozdulni is tudnék. [...]
Jöjjön, már a jelenléte visszaadja az életemet, ha ugyan eszemet nem vesztem a viszontlátás örömében.."
"Nem akart eltévedni az igazságszolgáltatás labirintusában."
