Napok óta írhatnékom van, de mire idejutok, elszáll az ihlet. Vagy el sem jutok idáig, mert lefoglal az msn [amire megint "visszaszoktam", pedig elég sok időmet elveszi... :S].
Sok dologról szerettem volna/szeretnék írni, először az én Dráááága Anyucikám születésnapját említeném meg. :D:D Hétvégén túl is estünk a megünneplésen, kicsit tágabb körben, mint a szűk család. :D Anya tőlünk könyvet, virágot, Merci-t és krumplinyomót kapott. :) Apa egy nagyobb [és drágább] ajándékkal lepte meg; ékszertartóval, amit most nem részleteznék, hogy hogy néz ki, mert nem tudom úgy leírni, hogy értelmes legyen. :'D emellett kapott egy orchidea kitűzőt is. :))
A továbbiakban jöjjön néhány Állati story, mert az elmúlt napokban történt egysmás, amikhez még képet is tudok mellékelni. :))
Először is, megfürdettük A kutyát, mivelhogy mostanában egy bizonyos ponton folyton vakarózik és rágcsálja magát. Meg amúgy is ráfért már egy kis felfrissülés ebben az idei hőségben.. :) Tegnap megtudtuk, hogy valami allergia okozza az örökös vakarózást, ezért aztán már el is kezdtük a seb gyógyítását.
A másik dolog egy kicsit érdekesebb, hiszen nem minden nap találkozik az ember sünivel. :)) Nállunk legalábbis újdonság volt látni 'sünmalacot'. :D Egyik este vettük észre a közelben levő lépcsőaljban, amikor a kutyát sétáltattuk. Tulajdonképpen először ő vette észre, hiszen ha nem szaglászik olyan feltűnően, talán én sem szúrom ki a sötétben... :Đ Íme a legjobban sikerült képek:
Most jöjjön a legizgalmasabb történet.
Tegnap a kutyánk fölkergetett egy macskát a fára. :O Anyáékkal fél 7 körül arra értünk haza, hogy egy kisebb tömeg gyűlt össze az udvaron. Apa és egy másik házlakó egy rongyot tartott a fa alá, hogyha leesne a macska, ne üsse meg magát. 20 perc elteltével sajnos apának mennie kellet, ezért szivacsokat tettek F-el a földre. Szegény kiscicát nem tudta senki lecsalogatni, mert egyre csak följebb ment, egészen a fa tetejére.. Végül, kb 3 és fél óra elteltével, fél 10 magasságában tudta leszedni egy 1. emeleti lakó.
F nagyon a szívére vette, szinte el sem akart mozdulni az ablakból. Úgy vettem észre, előtört belőle a macska-imádata, mert ő mindig is őket szerette igazán. És a tengerimalacokat. :))
A fotó nem a kiscicát ábrázolja [mivel ő olyan magasan volt, hogy nem is látszódott volna, és a géppel sem tudtam ráközelíteni], hanem egy idősebb macsekot, akinek az a gazdája, aki végül lehozta a kisebbet. A nagy úgy került a fára, hogy a gazdái megmutatták neki, hogy van fennt egy másik is.
