Fáradt vagyok, dühös és elegem van.
Mától ugyanis minden pénteken 7 óránk lesz. Ez semmilyen szempontból nem jó, hiszen nekünk röplabdánk lenne, a többiek pedig mennének már haza, hogy végre szabadok legyenek két napra és péntek délutánra. De mostantól negyed 3-kor tud mindenki hazamenni, mi pedig onnantól tudunk/tudnánk menni röplabdára, kemény 1 órára a 2 helyett. Nem elég, hogy csak heti 1 röplabda van, de most már arra sem tudunk rendesen járni. A mait ki is hagytuk, mert totál elegünk volt a Suliból. Nekem speciel nem is volt cuccom, ahhoz meg nem volt kedvem, hogy hazarohanjak érte, hogy aztán fél órára fölvegyem..
Most aztán totál elegem van! Mindenből!
Abból, hogy heti 3× van 7 óránk.
Abból, hogy a 7. óra után rohanhatok külön órára.
Abból, hogy mindig kell tanulni egyik napról a másikra.
Abból, hogy minden órán minimum 2 oldalt írunk.
Abból, hogy a tanárok elvárják, hogy odafigyeljünk, jegyzeteljünk, készüljünk az órára és maradjunk csöndben.
Abból, hogy a szüneteim is azzal telnek, hogy átnézem a következő óra anyagát.
Abból, hogy pihenni is alig van időm, mert mikor végre hazaesek, kezdhetek neki a másnapra való fekészülésnek.
Ennek már soha nem lesz vége?
[Most pedig megyek pótolni, hogy legalább az ne maradjon hétvégére..]
