Children of Distance: Ha sírsz
Fogva tart egy érzés, ami minden nap megérint
Ami elragad örökké és éppen ezért tévhit
Hogy elfuthatsz előle hisz utól ér az élet
Hiába is éled, hogyha érzed már a véget
Mert a magány most az életed, és erről szólnak napjaid
Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid
S arcodon a könycsepp is, végig fut most lassan
Kérlek hidd el nekem, hogy én tényleg nem akartam
De nincsen már mit tenni, én nem kellek már senkinek
S ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed
Hogy éjszakákat sírtam át, egyedül és gyáván
És könnyeimmel küzködtem, más mosolyát látván
De ha sírsz akkor a lelked, minden érzést elfed
S kiadja így magából az összegyűjtött terhet
Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod
Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod
Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, sziveden át, ilyenkor nincs igaz vígasztaló barát,
család, vagy más, ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek
Így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg.
Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve
Fáradtan üldögélsz, az asztalon a könyököd
Majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe
A fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög
Sírni valakiért, sírni valami miatt
Átöleled a Bánatod, hogy a fájdalmadat kiadd
De ne szégyeld soha, ez nem a gyengeség jele
Ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye
És ne várd azt, hogy valaki vígaszt adjon
Mert csak okozója lehet, az ki vígasztaljon
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég
Akkor elszürkül a világ, akkor fakó ami szép
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan
Hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan
Hiába menekülsz, a sok nyomasztó gond elől
Ha a Bánat megtalál, Így kap el és megöl
[refrén]
Hogyha sírsz, akkor minden ami zajos az elhalkul
Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul
De sírd csak ki magadat, sírj nyugodtan a vállamon
Minden ami bennem jó, azt neked átadom
Tudom hogy rossz dolog, hogyha átvágják az embert
De azt is tudom, hogy hiába ragadnál most fegyvert
Hát ne törődj semmivel, csak engedd el magad
Én veled maradok amíg, bánatod nem apad
Az élet egy nagy csapda, mibe sokan bele esnek
De én nem törődöm vele, hisz vannak kik szeretnek
Tudom hülyén hangzik, de jót kell látni a roszban
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban
Hogyha ezek megvannak, akkor nem kell többé sírnod
Mit fájna elveszítened, attól önként meg kell válnod
Ha mégis nagy bánat ér, és a könnyeid potyognak
Hát sírd csak ki magadat, és hidd el jobb lesz holnap
[refrén]
