[Most meg már azt szeretném, hogy szombat legyen.. :$ :)))]
A napokban épp azon gondolkodtam, hogy mennyire hálásnak kell lennem azért, amiért most itt van nekem A. Mert pont akkor toppant be az életembe, amikor nem számítottam rá és amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Már kezdtem lemondani arról, hogy valaha is számítani fogok valakinek..
Erre megjelent Ő és visszahozta az életkedvemet. :) Mióta együtt vagyunk, változtam is egy keveset, mert kicsit más szemszögből kezdtem el látni a világot. :D Emellett hanyagabb és kicsit szétszórtabb is vagyok, mint azelőtt. :Đ
De ez nem számít, mert boldog vagyok és alig várom, hogy újra Vele legyek. :))
A boldogságom és a Vele töltött órák ellenére tegnap egy picit "haragudtam" rá, mert találkoztunk 1-2 haverjával, akiknek be sem mutatott..
Úgy dumáltak a jelenlétemben, mintha ott se lettem volna és ez kicsit rosszul esett, mert fordított esetben nekem első dolgom lenne, hogy bemutassam Őt..
Neki nem említettem, de az biztos, hogy ha legközelebb is előfordul ilyesmi, akkor a sarkamra állok és én magam mutatkozom majd be - és halkan megemlítem majd, hogy "ha már Ő nem képes bemutatni, majd én bemutatkozom".. :P
Ezen kívül volt egy másik dolog is tegnap, ami nem tetszett.
Az egyik osztálytársa révén megtudtam, hogy hétfőn nem volt Suliban. Amivel különösebben nem is lenne bajom, mert túl sok közöm nincs hozzá, hogy suliban van-e, vagy nem, de nekem azt mondta aznap, hogy volt.
Ugyanis beszéltünk telefonon és akkor azt mondta, hogy volt suliban..
Ennek a bajomnak hangot is adtam, mert kimondottan nem tetszett, hogy már most "hazudozik"..
Végül valahogy "kivágta" magát és megbeszéltük a dolgot, de bízom benne, hogy máskor nem lesz ilyenre példa..
Ezek után lehet, hogy nem hangzik majd őszintén, ha azt mondom, hogy tegnap is milyen jól éreztem magam Vele, de így volt!
Mikor már a kapuban álltunk, nem is akartam elengedni.. :)
A találkozásunk legrosszabb része az elválás. :( Olyankor legszívesebben még órákig Vele lennék. :)
És tudjátok mit szeretek még benne nagyon? :D
Hogy mindig jelzi felém, hogy mennyire kedvel. Mikor még nem jöttünk össze, akkor is folyton azt mondogatta, hogy "csajszi, Te nagyon bejössz nekem.."
Most pedig egyenesen a szemembe mondja, hogy pont olyan lány vagyok, amilyen az ideálja. :$:$ És folyton ölelget, puszilgat.. és
ááá olyan jó Vele... :):):):):)
Tegnap is, mikor beszélgettünk róla, hogy mikor találkozunk legközelebb, mondta Ő is és én is, hogy nehezen fogjuk kibírni addig.
Meg mikor megölelt [nem is megölelt, inkább magához szorított :$ :))], akkor is mondta, hogy mennyire hiányoztam neki.
Ajj Istenem, olyan éééédes. :)))
