Na tessék!
24 óra leforgása alatt annyi de annyi dolog történt, hogy el sem hiszem. Gyerekek, ez nekem túl sok egyszerre..
Még a tegnap történteket sem "dolgoztam fel", erre ma.... ma...
Erre ma hazafelé jövet összefutok D-vel. És ez most nagyon "nem hiányzott", mert totál bezavart. :S Illetve.. kurva váratlan fordulat és tök durva, hogy pont most..
Ezt a sors akarta így. Biztosan tudom.
Mert igazából már rég itthon lettem volna és tuti nem futottunk volna össze, ha H-val nem mentünk volna el és nem ültünk volna be a Burger King-be. És Anya nem telefonált volna rám és nem kísértem volna el H-t és...
És mindezek előre megvoltak írva a Nagy Könyvben.
Ezt most viccen kívül mondom.
Mert ha nem arra a villamosra szálltunk volna fel, vagy H elérte volna a korábbi buszt, vagy bármilyen más apró kis dolog máshogy történt volna, akkor nem futunk össze.
De minden úgy történt.
És szinte perceken múlt, hogy végül így alakuljon.
Hát beszarok.. :D
De az az érdekes, hogy mikor megláttam D-t, ő még nem szúrt ki engem. Én ugyanis picit lassabban mentem, az utca másik oldalán.
Aztán ahogy figyeltem, hogy megy és rágyújt, már majdnem 100%-ig biztos voltam benne, hogy ő az.
Ezért kicsit elkezdtem igyekezni, hátha ő is kiszúr majd..
Erre tessék! :D Ahogy megfordult, hogy körülnézzen, mielőtt átmegy, észrevett. Ami tök durva, mert én meg igyekeztem "nem észrevenni" őt [a földet néztem]. Sőt, még egy autó is "közénk állt", így nagyon meglepő, hogy abból a távolságból megismert (?). :P
Állt egy darabig, várta, hogy közelebb érjek, aztán mindketten meglepetten vettük tudomásul, hogy kit is látunk!? :P
Beszéltünk pár szót, aztán mindenki ment a dolgára. Mert én egyébként bajban voltam amiatt, hogy nem mondtam időt Anyáéknak azzal kapcsolatban, hogy mikor érek haza. :$
