[egy kicsi belőlem]

Változott a szitu.
Dehogy megyek én ki oda, ahonnan A indul.. Semmi keresnivalóm nem lenne ott. Meg félek, nem is úgy történnének a dolgok, ahogy "kellene".
Persze nem magamtól jutottam erre a döntésre, hanem közben történt más dolog, ami sokkal de sokkal fontosabb ennél.

F kórházba került - megint.
De most azért, mert már olyan szinten le van gyengülve, hogy Anya nem bírta tovább nézni azt, ahogy szenved. Mert ugye ez az egész szarság már hónapok óta tart, mi orvostól orvosig járunk, hogy történjen már valami és tudjunk konkrétumokat, de semmi.
Ennyi idő alatt nem állapították meg a diagnózist és amíg ez nem következik be, addig nem tudjuk kezelni F baját.
Az utóbbi időben nálam is sokszor elszakadt a cérna. Eddig valahogy magamban tudtam tartani azt a fájdalmat, ami bennem van, de az elmúlt napok engem is nagyon kiakasztottak. :'(

De bízom benne, hogy most már tényleg rendben lesz minden és a hét elején már kapunk valami gyógyszert, amivel megkezdhetjük F gyógyítását.
Jó lenne, mert már mindenki nagyon nehezen bírja.. Hát még ő.. :'(