Itt az idő, belekezdek! :D Nyugodtan hátra lehet dőlni, hosszú lesz.. :)
Az első dolog, amiről részletesen beszámolok, D meglátogatása. Vasárnap [szept. 4.] viszonylag korán indultunk Apával, hogy délután még legyen időm készülődni a másnapi utazásra. Miután megérkeztünk, rácsörögtem D-re, hogy tudja, hogy ott vagyunk már és lejöjjön elénk esetleg.. :) Titkon ugyanis reménykedtem abban, hogy nem csak annyi lesz, hogy "integetünk egymásnak ablakon keresztül" és amit vittünk Neki, azt beküldjük egy nővérkével. :s Ééés szerencsére nem is így lett! :D Hanem D lejött elénk, kezet fogott Apával, én meg a nyakába ugrottam. :$:)) Vagy legalábbis erősen megöleltem. :))) Sajnos a puszi szóba sem jöhetett, mert a mandulagyulladása továbbra is fertőző volt és emiatt maszkot kellett viselnie, de túléltük azért. :s A legeslegfontosabb az volt, hogy személyesen is meggyőződjek arról, hogy most már jól jobban van. :)
Rossz volt, hogy nem tudtam mepuszilgatni, de próbáltam arra gondolni, hogy mennyire jó lesz majd találkozni, miután hazajöttem Lengyelországból. :) Ééés így is volt! :D:D De erről majd később. :)
Előtte talán a végzős osztálykirándulásról kéne beszámolnom. :)
Bevallom, hétvégén nem túl sok kedvvel kezdtem el bepakolni, mert a tudat, hogy további 5 napig nem találkozom D-vel, nagyon elszomorított. :( Szerencsére miután voltam bent Nála, úgy éreztem, hogy nyugodtabb szívvel tudok majd elutazni. 
Mint minden kirándulás előtt, most is az volt a legnagyobb félelmem, hogy itthon hagyok valamit és/vagy nem tudom becsukni a bőröndömet. :s Ja és persze amiatt is aggódtam, hogy nem tudok majd kellő mennyiségű ruhát betenni, mivel ugye nem tudtuk előre, hogy milyen idő is lesz Krakkóban!? Ezért aztán fel kellett készülni minden eshetőségre és be kellett tenni a lenge, nyári cuccok mellé hosszú nadrágokat, pulcsit, illetve kabátot is.
Szerencsére végül nem volt gond a bőrönd-becsukással, és itthon sem hagytam semmi olyat, ami szükséges lett volna még külföldre. :) [A fotón egyébként nem a végleges állapot látható, mindössze egy kis ízelítő abból, miként is pakolásztam be a cuccaimat a bőröndbe. :)]
Az utat busszal tettük meg, ami nem volt éppen kellemes azok számára, akik nem bírják az órákig tartó buszozást. :s [pl H :(] Én nem aggódtam túlzottan, mert több tervem is volt az útra; olvasni az Édes Annát, mert a magyar tanár felhívta rá a figyelmünket, hogy néhány héten belül ezt fogjuk venni - ebből végül nem lett semmi -, zenét hallgatniiii :D:D [Imádok utazás közben zenét hallgatni és bámulni ki az ablakon.. :)], illetve beszélgetni a többiekkel. Szerintem mindhárom dologgal tökéletesen el lehet ütni az időt. :)
Az utazást élvezhetőbbé tette, hogy gyakran megálltunk. Ilyenkor mindenki elszaladt wc-re, picit megmozgatta a tagjait, nézelődött kicsit, illetve vett magának valami útravalót. Legyen az kaja, vagy épp egy újság. :)
Én kimondottan élveztem a buszozást. Természetesen fotózgattam is, de igyekeztem visszafogni magam, hogy ne merüljenek le az elemek rögtön 1. nap. :'D
Körülbelül fél 5-re érkeztünk meg a szállásra és nem sokkal utána el is foglalta mindenki a neki járó szobát. :D
Nem meglepő módon, mi most is hárman voltunk együtt H-ékkal. :D A bal oldali - lásd a képet lejjebb -, nyitott ajtós szoba volt a miénk, a szemben levő szoba a csajoké [H&H xD], a jobb oldali ajtó mögött pedig a közös wc rejtőzött. :P
Rendkívül tiszta és rendezett helyiségek voltak, én meg voltam elégedve. :)
Mindössze egy apró kis átrendezést kellett eszközölnünk, mert az én ágyam kicsit el volt különülve H-ékétól. :P Ezért aztán megcseréltük az asztalt és az ágyamat, hogy ne a sarokban aludjak este. xD :)
A nap további részében szabad foglalkozás volt. Így visszagondolva; lehet, hogy ez lett volna a legalkalmasabb idő arra, hogy kicsit körül nézzünk a környéken. De most már mindegy..
Ehelyett mi inkább képek készítésével, hülyüléssel és beszélgetéssel töltöttük az időt. :) Azért ez sem hangzik olyan rosszul, nem? :)
Arra már nem emlékszem, hogy hány óra tájban aludtunk el, de az biztos, hogy F volt az első, aki kidőlt. xD Ez mindig így van, akárcsak az, hogy én beszélek a legtöbbet lefekvés után. :'D Általában ezért alszom el én legutoljára.. :P
______________________________________
Asszem ezt a bejegyzést sem fejezem már be soha. :( [lény-2011.11.29.]