[egy kicsi belőlem]

Nem lesz könnyű, de rá kell vennem magam a tanulásra. Január végén vizsgáim vannak és nem akarom megint az utolsó pillanatra hagyni a felkészülést. Persze lehet, hogy már elkéstem, de úgy gondolom, hogy ha a napokban nekiülök, nem lesz miért aggódnom.
Csak annyi "teendőm" van még! Annyi olyan tennivaló, amit nem szívesen cserélek le füzetek fölötti görnyedésre..
Olvasnék.., filmeznék.., fotóznék... Dolgoznék!
Mert újabban a munka is fontossá vált számomra.
Az utóbbi 1 hónapban sokszor hívtak és szerencsére az időm is engedte, hogy gyakrabban menjek. Azért lenne most igazán fontos, mert D jövőre 25 éves lesz és valami nagy durranást szeretnék összehozni a szülinapjára. Valami olyat, amire egész életében boldogan gondol majd vissza.!
És ehhez pénz kell.
Korábban is mindig a "pénzhiány" határozta meg, hogy mekkora felhajtást csaptam az egyes ünnepekből, de jövőre másképp szeretném. Azt szeretném, hogy a 25. szülinapja legyen élete egyik legboldogabb napja! Amihez nekem is közöm van. :)
Ő már annyi boldog pillanatot okozott nekem.. Ideje törleszteni! :)

Miért nem múlik el ez az állandó gyomorgörcs?
Miért nem tudok egy napot úgy eltölteni, hogy ne idegeskednék és félnék?
Félnék?, Rettegnék! Állandóan elönt ez az érzés és úgy érzem, ennek soha nem lesz vége.. :'(

• Malota László: A remény éjszakái
• Janelle McCulloch: Párizsban az élet
• Boris Vian: Tajtékos napok
• Bóna László: Nemszeret szeret
• Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
  
• Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet!
• Jay Asher: Tizenhárom okom volt
• Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez
  
• Scott O. Lilienfeld, Steven Jay Lynn, John Ruscio, Barry L. Beyerstein: 50 pszichológiai tévhit
  
• Márai Sándor: Köhögni szabad?
• Dr. Csernus Imre, Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves
• Ljudmilla Ulickaja: Elsők és utolsók
  
• Kövesi Péter: Nem leszek nEMECSEK!
• Wolfgang Herrndorf: Csikk
• Dr. Csernus Imre: A fájdalom arcai
• Galgóczi Dóra: A nő millió arca
• Riekje Boswijk-Hummel: Harag
  
• Ranschburg Jenő: Érzelmek iskolája
• Vekerdy Tamás: Ó, azok a hatvanas évek
• Salamon Pál: Az utazás
  

Kiegészítés alatt! :)

2

Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. [...] Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned.
 Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek.
Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat.
Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak.
Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: "Igen, igen!"
Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.
 A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass.
Ennyi az élet értéke.

Ma bevásárlókörútra megyek, mert hamarabb utalták át a fizumat - illetve annak egy részét. :) És mivel hetek óta égető vágyat érzek egy kis pénzköltésre, ma eljött az én időm! :D
Csizmát kell vennem - pár hete ki is néztem magamnak egyet, nagyon jól néz ki, az ára is szuper, már csak azon imádkozom, hogy legyen a méretemben -, meg jó ideje kinéztem pár cuccot [fölsőket, ruhákat, szoknyát..] a H&M-ben, szóval oda is megyek ma. Remélem szerencsével járok és sok új ruhával térek haza! :)

"..Sok lökdösődő, bunkó ember..
Néha utálok közéjük tartozni."

Ezt a csudijó kis fémdobozt még múlt héten vettem, mert amint megpillantottam, nem bírtam ellenállni neki és muszáj volt megvennem. :) A fára nem fogom felakasztani meg szerintem a képet sem cserélem ki benne, sőt, még az is elképzelhető, hogy üresen marad, de nem érdekel! Nekem ez kellett! :D

Plastikhead feat Gáspár Laci: A szeretet él
Avicii: Wake me up

1
Arról, mi célja e könyvnek

Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben.

 Ez a könyv tehát őszinte lesz, olvasó, s nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni. A könyvekből akar tanulni, melyeket előtte írtak bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, amennyire azt megfigyelni és megértenie sikerült, az élet jeleiből akar tanulni, tehát a betűből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot. Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyent az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyja az Isten.
 S aki jobban tudja, mondja jobban.

Igazából már azt sem tudom, hogy hol vesztettem el a fonalat!? Nagyon rég írtam és azóta annyi dolog történt, hogy talán az lenne a legegyszerűbb, ha előkapnám a kis naptárkámat és szépen mindent elmesélnék..
Pillanat.

Úristen.! Ha jól vettem észre, az utóbbi másfél-két év (!!!) szinte teljesen kimaradt. Héba-hóba megjelentem ugyan, de akkor is csak azért, hogy siránkozzak egy kicsit, amiért nincs időm írni. :( Jó, akkor valahol a tavalyi év eleje-közepe felé fogom felvenni a fonalat.

2012.02.13.
Valentín nap alkalmából maradjunk csak annyiban, hogy kaptam D-től egy ííírtó édes Micimackós és Malackás plüsst [fotó később], ami lassan 2 éves lesz.. :) Tartsatok gyerekesnek, de én még 20 éves fejjel is szeretem az ilyen kis mütyűröket.. A plüssökről és úgy általában "Micimackóékról" nem is beszélve.. :):$ Persze a legnagyobb kedvencem Malacka. Olyan kis édi. :)))

2012.03.15.
Március 15., tehát ünnepnap. Se suli, se meló, se semmi, így felkerekedett a kis Brigád és elindult Z-ékhez bográcsozni. Szeretem az ilyen összeröffenéseket, de valahol mélyen belül tartok is tőlük mindig valamiért. :-s Ez aznap sem volt másképp és be is jött a "félelmem", ugyanis a vonaton belebotlottunk N-be. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő is hivatalos a bográcsozásra, úgyhogy marhára örültem neki, hogy jó pár órát az ő társaságában kell majd elviselni.
Szerencsére meg tudom állni, hogy ne köpjem szembe azt, aki nem túl szimpatikus :D, így az egész program jó hangulatban telt, és nem volt semmiféle konfliktus. Talán ő is megértette, hogy ha lekopik D-ről, nekem sem lesz vele különösebb bajom.
Mindössze 1 olyan dolog történt, amit nem hagyhatok ki az elmesélésből; épp krumplit pucoltunk N-el [tökre szeretek krumplit pucolni. De ez most mellékes :D]. Szóóóval épp krumplit pucoltunk, amikor L kihozta nekem a krumplipucolót - igazából nem is tudom, hogy miért, mert én jobban boldogulok késsel, de mindegy.. Ja, várjunk, tudom már! Voltak ilyen göcsörtök, vagy mik a krumpliban és L úgy gondolta, hogy majd a pucolóval könnyebben ki tudom azokat a részeket vágni. Igen. És ezért hozta. Én meg elfogadtam, bár neki is mondtam, hogy elvagyok a késsel..
Most jön a lényeg; mikor igyekeztem a pucolóval boldogulni, hirtelen kipattant a kis göcsört, egyenesen N felé. Pontosabban N szeme felé. [kuncog] Totál meglepődtem én is, hisz nem az volt a célom, hogy eltaláljam. Esküszöm!
És nem is esett semmi baja - a pápaszemén nem tudott áthatolni a krumplidarab -, szóval nyugi. [Jó, bevallom, nem sajnáltam egy csöppet sem, de azért nem akarok én neki rosszat. Egyenlőre..]
Mondanom sem kel, hogy bocsánatot kértem, és rögtön visszaváltottam késre, mert én azzal jobban és szívesebben is boldogulok, nem győzöm hangsúlyozni... :)

2012. D szülinapja [Ha nem bánjátok a dátumot nem írom le. :)]
Hosszas tervezgetés előzte meg ezt a napot, hisz nem csak azt kellett alaposan kieszelni, hogy mit kapjon D, hanem azt is, hogy hogyan lepjem meg?
Szerencsémre kapóra jött egy iskolai "rendezvény", pontosabban egy kiállítás megtekintése, amit a biosz tanárral néztünk volna meg pont D szülinapján. Ez tökéletes alibi volt, így hamar be is adtam D-nek nagy nagy szomorúsággal, hogy rögtön suli után nem tudunk majd találkozni, mert elmegyünk a kiállításra. És nem látott át a szitán! :D Elraktározta magában, hogy biosz óra keretén belül kiállításra megyünk, így csak a nap vége felé látjuk majd egymást..
Ám a nap végül egészen máshogy alakult. :)
Ugyanis én már korán reggel felkeltem, hogy Anya segítségét kérjem a tortasütésben és az ajándékok csomagolásában. Ezt követően pedig még délelőtt útra keltem - egyenesen D-hez -, hogy meglepjem tortástul, ajándékostul, mindenestül. :D
A meglepi tökéletesen sikerült, D egyáltalán nem számított rám. Büszke voltam magamra, hisz D mindig azt mondja, hogy kiszámítható vagyok. Azt hiszem, most sikerült rácáfolnom erre! :D

Folytatás... valamikor egyszercsak..

Sajnos nem úgy alakult a napom, mint ahogy terveztem, így nem lesz időm sokat írni. :(
Anyáék hamarosan hazaérnek, utána befut egy rég nem látott rokon, K, úgyhogy nem tudok sokáig maradni.
A jó hír, hogy találtam könyvet! :)
Ugyanis pár napja kiszúrtam az egyik bevásárlóközpontban, hogy leárazások vannak a Lírában. Csak aznap nem volt nálam elég pénz, így nem is mentem be fájdítani a szívemet. Ma viszont a napom egy része szabad volt, úgyhogy visszamentem szemezgetni és ráleltem Gerlóczy Márton: Váróterem c. könyvére. Korábban nem hallottam róla - de ez az én jártasságom hiányát tükrözi -, így nem tudom "mire számíthatok", de a tartalma alapján jónak tűnik.
Az elolvasása még várat magára, mert jelenleg Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig-jét olvasom és bőőőven van még hátra belőle. :)
Abból fogok is sokat idézgetni, mert tele van elgondolkodtató és ma is aktuális dolgokkal.
Nagyon tetszik.

Nos, előreláthatólag a holnapi napom szabad és nagy valószínűséggel senki sem fog zavarni írás közben, így lesz időm beszámolni jó pár dologról.
De nem tervezem meg előre, egyszerűen csak nagyon nagyon bízom benne, hogy senki nem fog a nyakamba lihegni, hogy ugyan mit írok már ennyire és kinek és "húú, blog.hu??" satöbbi..
Nagyon szeretnék már visszatérni..

Úgy hiányzol, drága kis blogocskám...
És úgy sajnálom, hogy mióta D-vel vagyok, vagy időm nincs írni, vagy lehetőségem, vagy mert nem bírom kezelni a megújult blog.hu-t [ami persze nem most újult meg, csak én voltam errefelé ezer éve :(] vagy - igen, ilyen is volt/van - egyszerűen csak feledékenységből nem ülök le megosztani Veletek [vagy inkább magammal?] a dolgaimat. Meg hogy mi is történik velem mostanság? Akarom mondani az elmúlt években.
ÉVEK.
Te jó ég, szörnyű vagyok..!
De mostantól más lesz! Vissza akarok jönni!
És vissza is fogok.
;)

"Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák.
Beéri egy útszélen talált bottal.
Lehetsz gazdag, vagy szegény, buta, vagy okos, agyafúrt, vagy tökkelütött.. A kutyádnak mindegy. Ő szeretetet kér és ad.
Hány emberről mondhatod ezt el?
Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?
Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?"                           /Marley and me/