[egy kicsi belőlem]

Nem szoktam év végén fogadalmakba bocsátkozni, de idén ez másképp lesz.
Sőt, nem is kell hozzá, hogy elmúljon a 2012-es év.
MOST AZONNAL megfogadom, hogy a jövőben leszarom, hogy mások mit gondolnak! Csak az fog a szemem előtt lebegni, hogy nekem mi a legjobb!!
Mert kurvára elegem van, hogy én eddig állandóan a számomra fontos emberek - az utóbbi időben 1 bizonyos ember - véleményét tartottam fontosabbnak.
Miért foglalkozzak én mások érzéseivel, ha ők sem foglalkoznak az enyémekkel?
Akkor mostantól szépen leszarjuk, és az lesz, ami nekünk a legjobb!
Boldog új évet.

Miért nem tudok 100%-osan bízni benne??? :'(

Te jó ég, szinte idejét sem tudom, mikor ültem le utoljára blogolni.
Elképesztő, hogy szinte egyik percről a másikra "megszűntem itt létezni". Pedig pont az elmúlt 15 hónapban kellett volna folyamatosan beszámolnom a velem történt dolgokról. És arról, hogy mennyire boldog vagyok D mellett. :) Immáron 15 hónapja! :)
A másik fontos dolog, hogy szeptemberben elkezdtem az új sulit is, amit eddig nagyon élvezek. :) Az utolsó évben nagyon szerettem volna már távol lenni az előző osztályom nagy részétől, mert sok volt az az együtt töltött 7-8 év..

Hú, azt sem tudom, miről írjak most..!?
Például, hogy pár hete voltam bowlingozni, életemben először. :) Igen..19 év alatt mindezidáig nem sikerült kipróbálnom magam ebben a játékban. Pedig nagyon szerettem volna. Sőt, tervbe is volt véve, hogy egyszer F-ékkel négyesben elmegyünk, csak soha nem jött össze. Lehet, hogy pont az volt a gond, hogy annyira terveztük..?
Lényegtelen. Most az a fontos, hogy voltam egyszer és nagyon jól éreztem magam! :D Eleinte féltem, nehogy ne bírjam el a golyót, vagy ügyetlenkedjek, de szerencsére ilyenre nem volt példa. Ső,t volt, hogy elsőre ledöntöttem az összes bábut!  :D:D Utána hallgathattam is, hogy biztos nem akkor voltam először bowlingozni, de a későbbiekben volt olyan is, hogy egy bábu sem dőlt el, így szerintem a többiek is csak kezdők szerencséjének titulálták a korábbi ügyességemet. :)

Az elmúlt időszakban voltam moziban is sokszor [persze kinek mi a sok :P], ééééés Republic koncerteken! :) Ami annyira jó programmá vált, hogy tisztára bepörgök utána, mikor már hazafelé tartunk. A koncertet követő napokban mást sem csinálok, csak Republic-ot hallgatok, meg énekelgetek naphosszat. :Đ Nagyon szeretek tombolni a koncertjeiken. És a zene mellett a társaság is mindig tesz róla, hogy felettébb emlékezetes legyen a koncert. :)
Áttérve a mozizásokra; most nem fogok mindegyik filmről hosszas beszámolót írni, mert úgyse nagyon emlékszem már rájuk. :$
Leszámítva a Bosszúállókat, amit ezúton szeretnék ajánlani mindenkinek, mert k*rva jó film! Akciódús, vicces, picit hosszú, de ettől én még nagyon jót szórakoztam a moziban, meg később R-éknél is, amikor újra láttam.
Persze aki nem szereti a képregény alapján készült filmeket, annak lehet, hogy nem fog tetszeni, de szerintem nem nagyon van olyan közeg, akinek ne tetszene. :)
Ezen kívül az elmúlt hónapokban láttam a moziban a Förtelmes főnököket és a Sherlock Holmes 2-t is. A kettő közül a Sherlock jobban tetszett, de ez nem zárja ki azt, hogy a másik filmet nem fogom többször megnézni.

Csoda történt, végre van időm írni.
És jól is fog esni, ha picit kiírogatom magamból a dolgokat, mert elég elkeseredett vagyok most. :'(
Hónapok óta én is érettségi-lázban égek - nem véletlen. Ám ezúttal nem a bátyám, nem a barátnőm és nem rokonok miatt "izgat" a dolog. Ezúttal magam miatt kell az érettségivel foglalkoznom.
Az első és legfontosabb, amit meg kell Veletek osztanom, hogy bárki bármit mond, NEM A 12. A LEGJOBB ÉV! Hiába mondják, hogy akkor már alig kell bejárni, meg szalagavató, meg ballagás, bankett, mittudoménmi.. És minden "jajdejó". Nem. Kurvára nem..!
Egyetlen jó dolog van az utolsó évben és az mindössze annyi, hogy az az utolsó év. Akkor koptatod a padokat utoljára abban a rühes iskolában, ahova évek óta jársz. A szerencsétlenebbek - mint például én - már 12 éve ugyanott rohadnak és csak az utolsó évben ébrednek rá, milyen rosszul is döntöttek.. De ezt most hagyjuk.
Azért jöttem, hogy az érettségikről számoljak be.
Az írásbeliken - mint tudjátok - már túlvagyunk. Ezek eredményeinek kihirdetése más és más időpontokban volt/lesz, ez tanárfüggő. Nekem már csak a matek és a töri kihirdetése van hátra, a többi eredményről már értesültem.
Legnagyobb meglepetésemre a maradék három [angol, magyar, biosz] mind egyformán sikerült. Sajnos a meglepetés ezúttal nem csak jót jelent, annak ellenére, hogy a biosz 3-as lett - holott eleinte azért imádkoztam, hogy a 2-es meglegyen. Nem ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve, hanem a magyarral. :(
Mert az az a tantárgy, amiből igenis jó vagyok! És mégis sikerült elcsesznem az érettségit egy vacak 3-assal, holott én is és a tanár is tudom, hogy ennél jobbra vagyok képes.
A legrosszabb az egészben, hogy a félelmem vált valóra; amit eddig gond nélkül megírtam jól, azt most az érettségin nem tudtam megcsinálni.
Talán az izgalom, talán a félelem, vagy csak a feladat nehézsége miatt, de a fogalmazás egyszerűen nem sikerült. És ezt már éreztem akkor is, mikor beadtam, de bíztam benne, hogy a szövegértéssel együtt sikerülhet a 4-es.
Nem sikerült.
És nem azért vagyok elkeseredve, mert beszámítják valahol az eredményem, hanem mert tudom, hogy ennél többre vagyok képes. És ezzel az eredménnyel saját magamnak okoztam csalódást.
Elegem van az érettségiből. Elegem van a tanulásból.
És most kezdem azt érezni, hogy még messze a vége. Még sokat kell gürizni azért, hogy végül jó eredménnyel zárhassak. Már amennyire jó lehet ezek után..
:'(

Azt hiszem, még soha nem zokogtam telefonbeszélgetés alatt. Pláne nem a barátommal történő telefonbeszélgetés alatt.
Hát, mostanra ezen is túl vagyok, és őszintén mondhatom; pokolian szar érzés. Főleg akkor, ha az bassza át a fejed bosszúból [?], akit a világon mindennél jobban szeretsz.. :'(

Öröm Vele az élet. <3

Egyre jobban szeretem D-t.!
És minden Vele töltött percet. :)

Na tessék.. A bloghu is megújult, mióta nem volt időm írni. [Persze ez így nem látszik, mert a háttérben lett változtatás, de ez nekem akkor is új! :Đ]
És most kicsit furcsa is újra gépelgetni a gondolataimról, meg arról, hogy mi is van velem mostanában!? :)
Hű, de furcsa.. Most komolyan.

Persze az, hogy amikor időm végre tényleg engedi leülök és pótlólag leírok ezt-azt, továbbra is fennáll, hiszen muszáj lesz megosztanom Veletek azt a rengeteg dolgot, amin az utóbbi hónapokban átmentem. :)

Most például, ahogy a múltra gondoltam vissza egy röpke kis időre, hirtelen eszembe jutott a jövő is.. Például a vészesen közeledő érettségi. Riasztó belegondolni, hogy már csak pár hét választ el életem egyik meghatározó eseményétől.
És ahogy egyre jobban közeledik, én egyre jobban félek tőle. Ami persze természetes, de ez engem nem nyugtat meg. :D
Matekból eddig két próbaérettségit írtunk, amiből az első hármas lett :))))))), a második pedig sajnos kettes. De annál is csak egyetlen ponton múlt, hogy ne hármas legyen. És ennek én nagyon nagyon örülök! Bízom a legjobbakban, ha eljön majd az érettségi ideje. :)
Magyarból is írtunk már PRÉ-t és az négyesre sikerült 66%-al! :) Az angol ezen a héten szerdán lesz. Amiatt eléggé aggódom, mert már gyakorláskor sem mentek túl jól a feladatok.. Remélem az izgulás nem fog rontani a teljesítményemen, igyekszem legjobb tudásom szerint megírni majd a tesztet.! :)

Nos, lenne még mesélnivalóm bőőőőőőőven, de hív a kötelesség; ideje ennem, picit elrámolni az asztalomról és persze a tanulást se felejtsük el..
Amint tudok, jövök és írok Nektek! :-)

Több érzés kavarog most bennem és azt sem tudom hogy kezdjek hozzá mindahhoz, amit le szeretnék írni!?

Tartottam a Szilvesztertől.
Tudtam, hogy D baráti körében fogjuk tölteni és féltem tőle, hogy olyan dolgoknak leszek szemtanúi az este folyamán, amikre nem vagyok kiváncsi. Vagy épp, amik láttán kicsit mérges leszek.
Sajnos nem egyszer volt példa arra, hogy kicsit megorroltam Rá, mert voltak olyan tettei és megjegyzései, amik nem tetszettek. Leginkább azért voltam picit mérges, mert D nagyon is jól tudja, hogy féltékeny típus vagyok [Ő is az!] és ennek ellenére - vagy épp ezért - mondott és tett olyan dolgokat, amik rosszul estek nekem.
És ezen van a hangsúly! Hogy rosszul esett.
Talán ha a legelső ilyen esetnél mondtam volna Neki ezt, nem fordult volna elő többször.. Vagy legalább jobban odafigyelt volna arra, hogy mikor meddig mehet el!?
Én is hülye voltam. Mert például mikor olyannyira nem tetszett, amit mondott, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy kiszabadítsam magam a karjai közül, Ő pedig azzal próbált meg kibékíteni, hogy folyamatosan azt mondogatta, hogy Szeret, na akkor kellett volna azt kérdeznem Tőle, hogy; "De ha szeretsz, akkor miért csinálod ezt?"
De ahogy mondani szokták; az ember mindig utólag okos. :) Ettől függetlenül úgy érzem, hogy beszélni fogok Vele erről, mert a mai napom másból sem állt, csak abból, hogy a tegnap történteken agyaltam. És őszinte leszek; a kedvem is emiatt szomorkás kissé.. :(

A Szilveszterre visszatérve, szeretnék egy konkrét embert is kiemelni..
N-ről van szó, aki D ismerőse. Régebben egy suliba jártak és ő is ott volt a Szilveszteri összeröffenésen. Aminek - így utólag - egyáltalán nem örültem, ugyanis az este folyamán voltak olyan dolgai, amik kurvára nem tetszettek.
Sőt, már érkezésünkkor szinte D "nyakába ugrott", meg bökdöste meg mittudomén mit csinált Vele és ez nekem nem tetszett.. És az sem tetszett, hogy D nem mutatott be senkinek, mint barátnőjét. :( Én mentem körbe és mondogattam a számomra új embereknek, hogy ki vagyok..
Nos, N "bökdösődése" után más dolgok is történtek, de szerencsére azok nem D-hez, sokkal inkább K-hoz köthetőek [akinek ugyan nem volt ott a barátnője, de úgy látszott, hogy K-nak jobb is így.. :s]. Lényeg a lényeg; ahogy telt-múlt az idő, egyre világosabbá vált számomra, hogy jobb, ha N-t szemmel tartom és lehetőleg D "közelébe" se nagyon engedem, nehogy azt érezze, hogy Vele is lehet olyan dolgokat csinálni, amiket K-val..
Mondjuk ha arra került volna sor, akkor tuti szóváteszem és közbelépek. Nem az a fajta vagyok, aki csak úgy szó nélkül tűr dolgokat. Pláne nem ilyen dolgokat!
Szerencsére nem került semmi olyasmire sor, ami miatt aggódnom kellett volna, leszámítva K 1-2 beszólását, mint például hogy D miért nem iszik többet, meg miért nem mutatja meg, hogy hogyan is szokott Ő valójában bulizni!? Én tudtam a választ. Sőt, szerintem mindhárman tudtuk, hogy azért nem, mert én is ott voltam. És talán azért sem, mert nem érezte magát annyira jól.