[egy kicsi belőlem]

Nem maradok sokáig, mert van pár dolgom és nem szeretnék túl későn lefeküdni se.
Igazából csak szerettem volna minden erre járónak BOLDOG KARÁCSONYT kívánni így utólag is. :$ És BOLDOG ÚJ ÉVET is szeretnék kívánni, hisz ki tudja, mikor tudok megint leülni és írogatni kicsit.

Tényleg nagyon sajnálom, hogy mióta D-vel vagyok nem tudok leülni blogolni, pedig ha valakiről, hát Róla aztán tudnék írni. :))) És csak jó dolgokat!
Ajjj, egyszerűen imádom... :$ És már alig várom a holnapot, mert megint találkozunk! :)

Egyébként az, hogy nincs időm blogolni, azért jót is jelent.. :) Mert legalább nem a gép előtt töltöm a szabadidőmet, hanem mondjuk D-vel :)))))), vagy tanulással. :-/ És az előbbit egyáltalán nem bánom! :D

Na, ha már itt vagyok, akkor pár szót a Karácsonyról. :)
Rengeteg dolgot kaptam és az avonos cuccokat leszámítva minden ajándék meglepetés is volt egyben, hisz egyikről sem tudtam. :D
Anyáéktól dvd-t [Karácsonyi ének], After Eight-et, zoknikat [yeeeee :D:D], kesztyűt, avonos testápolót, tusfürdőt és testpermetet [szilva-vanília-fahéj illatút] ééés egy nagyon hangulatos kis házikót kaptam. :) Kép hamarosan! ;)
D-től pedig....

eeeegy....
.
.
.
[Csak azért húzom-halasztom, mert hetekkel Karácsony előtt én is folyamatosan ennek voltam kitéve.:P]
.
.
.
Na jó, kinyögöm! :D
Egy DIGITÁLIS KÉPKERETET kaptam Tőle. :)))))
Aminek nagyon nagyon örültem! :D És olyan aranyos volt, mert töltött is rá jópár általam készített képet, így mikor legelőször működésbe helyeztük, már lehetett gyönyörködni a fotókban. :)

Egyébként a Karácsonyozás úgy zajlott, hogy 24-én itthon volt mindenki, 25-én elmentünk [kivételesen mi mentünk és nem ők jöttek] F-ékhez [tudjátok, H barátja, csak hát nem tudom máshogy leírni :'D], 26-án pedig D jött hozzánk. :)
Ettünk, ajándékoztunk, aztán elmentünk Hozzá és csak 28-án jöttem haza. :))

Életem eddigi legemlékezetesebb és legboldogabb Karácsonya volt az idei. Több okból is, hisz arra, hogy Apa mindennek örül és nincs egy rossz szava és megjegyzése sem, ritkán van alkalom. Másrészről mindig öröm látni, ha a szeretteim boldogok. :)
Harmadrészt pedig D miatt. :D Mert jó érzés volt ajándékot venni Neki, áthívni hozzánk ebédre, utána pedig három napig csak Vele lenni.. :)
Tiszta szívből szeretem és még rengeteg Karácsonyt szeretnék Vele eltölteni! :$

Éééééééééés képzeljétek!!!! :D
December 28-án voltunk FÉL ÉVesek. :D
Annyira jó minden nap úgy lefeküdni, hogy egy csomó kép bevillan az együtt töltött hónapokról és pillanatokról. :)
Lassan minden kis mozdulata tisztán megjelenik a fejemben.. És örülök neki, hogy már csukott szemmel is Őt látom magam előtt. :$:)
Nagyon szeretem! :)
 

Ó, és mielőtt elfelejtem! :)
Úgy döntöttem, hogy az elmúlt hónapok azért itt sem maradnak nyom nélkül, ezért utólag fogok készíteni bejegyzéseket 1-1 napra. :D És talán majd azt is kiírom, hogy hol lehet elolvasgatni a pótlásokat... :)
Hm, talán még összegzést is csinálok valamikor.. Nagyon kéne, mert az idei év - vagy legalábbis a második fele az évnek - elég tartalmas volt! :) 

Na puszi mindenkinek és BUÉK! :D
A piálással meg csak óvatosan! :)

És kurva szar, hogy hónapok óta nem tudok leülni blogolni. :(
Bevallom, volt, hogy eszembe sem jutott, mert mióta D-vel vagyok, szinte az egész világ megszűnt számomra. :$

És talán még most is alig bírom felfogni, hogy 5 hónapja Vele vagyok. (: Egy magas, helyes, kedves, vicces, figyelmes, odaadó, önzetlen, okos, erős, bátor, megértő és értelmes férfival (!!), aki mindig meg tud lepni a figyelmességével. És valahányszor találkozunk, vagy beszélünk telefonon, mindig érezteti velem, hogy mennyire szeret.
És ezt fel sem tudom fogni, mert nem tudom mivel érdemeltem ki!?
De nagyon hálás vagyok érte, mert D-nél jobb embert el sem tudnék képzelni magam mellé.
Egyszerűen szeretem. Tiszta szívből.

Picsába. :'(
Múlt hét vége óta annyira rámjár a rúd, hogy az hihetetlen. :'( Szerda éjjel olyan szarul voltam, hogy azt hittem belepusztulok. :( Hánytam, hasmenésem volt és nagyon fájt a hasam is. Mindemellett kurvára kiszáradtam és csak kortyonként ihattam egy keveset. :-/
A lebetegedésemnek hála, nem tudtam D-nél tölteni a hétvégét, ami nagyon nagyon rosszul érintett mindkettőnket, főleg, hogy mostanában az Ő életében sincs minden rendben.. És ahelyett, hogy mellette lettem volna, még én szorultam az Ő ápolgatására. :'( Kurvajó.

Ennek tetejébe ma, mikor végre láthattam volna 20 percnél több időre D-t és végre Ő sem szétesve, legyengülve, sápadtan és smink nélkül láthatott volna engem, nem tudtunk találkozni. :'(:'(:'(
Mert most meg Ő érzi magát rosszul. :'( Akkor kelt fel, amikor délután 4 körül írtam Neki egy sms-t, hogy mi újság Vele és mikor láthatom? Néhány perccel később fel is hívott rögtön és megbeszéltük, hogy a mai tali elmarad.. :'(
És legszívesebben elsírtam volna magam. Mert tényleg annyira vártam a mai napot, hogy az számomra is meglepő volt. Szinte aludni nem tudtam az izgatottságtól. Komolyan mondom, mint valami gyerek, aki a Szent este előtt nem bír magával.
Erre tessék.. Nem hogy ma nem találkoztunk, de ha holnap sem lesz jól D, akkor lehet, hogy csak hétvégén látjuk egymást. :'( És hol van az még..!? :(

Sajnálom, de nagyon úgy néz ki, hogy mostanában már csak nagyon ritkán fogok jelentkezni, mert egyszerűen nem tudok időt szakítani a hosszabb blogolásra. :'(
Nem örülök neki, mert az utóbbi hónapokban elmondhatatlanul sokszor voltam boldog - D miatt :)))) - és jó lett volna kiírni magamból, de sajnos nem volt rá lehetőségem. :s

Azért most annyit leírnék, hogy a Nála töltött 2 nap megint annnyira jó volt.. :))) :D
Imádok Vele lenni. :$ Hozzábújni, simogatni, ölelgetni..
Legszívesebben el sem engedném, hanem egész nap csak csüngenék rajta és puszilgatnám. :$ :))
És úúgy hiányzik. :( Pedig ma reggel váltunk el egymástól.. Csak már annyira ragaszkodom Hozzá, hogy pár óra kiváltja a hiányát.
Szeretem! Nagyon nagyon nagyon szeretem. :$:)

Úgy döntöttem, hogy nem lesz hosszú beszámoló. Ahhoz túl sok idő eltelt már a történések óta és egyrészt nincs kedvem mindent felidézni és pontosan leírni, másrészt nem is tudnék már mindent pontosan megosztani Veletek. :( Bocsánat!

A legfontosabb úgyis az, hogy Nagyon Szeretem D-t! :D
És pénteken voltunk 4 hónaposak! :D:D

És alig várom, hogy csütörtök legyen, mert akkor megint Nála alszom.. :)

Aajjjj bassza meg. :-/
Úgy sajnálom, hogy kivontam magam a forgalomból, de egyszerűen nincs időm eljutni odáig, hogy blogoljak. :(
Hazaérek a suliból és tanulok, vagy eszem-iszom, esetleg tv-zek, vagy D-zek. :)))))
Bocsánat!!!!
Sajna úgy néz ki, hogy legközelebb csak őszi szünetben tudok hosszabb beszámolót írni. :(
Most egyszerűen képtelenség. :s :|

Itt az idő, belekezdek! :D Nyugodtan hátra lehet dőlni, hosszú lesz.. :)

Az első dolog, amiről részletesen beszámolok, D meglátogatása. Vasárnap [szept. 4.] viszonylag korán indultunk Apával, hogy délután még legyen időm készülődni a másnapi utazásra. Miután megérkeztünk, rácsörögtem D-re, hogy tudja, hogy ott vagyunk már és lejöjjön elénk esetleg.. :) Titkon ugyanis reménykedtem abban, hogy nem csak annyi lesz, hogy "integetünk egymásnak ablakon keresztül" és amit vittünk Neki, azt beküldjük egy nővérkével. :s Ééés szerencsére nem is így lett! :D Hanem D lejött elénk, kezet fogott Apával, én meg a nyakába ugrottam. :$:)) Vagy legalábbis erősen megöleltem. :))) Sajnos a puszi szóba sem jöhetett, mert a mandulagyulladása továbbra is fertőző volt és emiatt maszkot kellett viselnie, de túléltük azért. :s A legeslegfontosabb az volt, hogy személyesen is meggyőződjek arról, hogy most már jól jobban van. :)
Rossz volt, hogy nem tudtam mepuszilgatni, de próbáltam arra gondolni, hogy mennyire jó lesz majd találkozni, miután hazajöttem Lengyelországból. :) Ééés így is volt! :D:D De erről majd később. :)
Előtte talán a végzős osztálykirándulásról kéne beszámolnom. :)

Bevallom, hétvégén nem túl sok kedvvel kezdtem el bepakolni, mert a tudat, hogy további 5 napig nem találkozom D-vel, nagyon elszomorított. :( Szerencsére miután voltam bent Nála, úgy éreztem, hogy nyugodtabb szívvel tudok majd elutazni.
Mint minden kirándulás előtt, most is az volt a legnagyobb félelmem, hogy itthon hagyok valamit és/vagy nem tudom becsukni a bőröndömet. :s Ja és persze amiatt is aggódtam, hogy nem tudok majd kellő mennyiségű ruhát betenni, mivel ugye nem tudtuk előre, hogy milyen idő is lesz Krakkóban!? Ezért aztán fel kellett készülni minden eshetőségre és be kellett tenni a lenge, nyári cuccok mellé hosszú nadrágokat, pulcsit, illetve kabátot is.
Szerencsére végül nem volt gond a bőrönd-becsukással, és itthon sem hagytam semmi olyat, ami szükséges lett volna még külföldre. :) [A fotón egyébként nem a végleges állapot látható, mindössze egy kis ízelítő abból, miként is pakolásztam be a cuccaimat a bőröndbe. :)]

Az utat busszal tettük meg, ami nem volt éppen kellemes azok számára, akik nem bírják az órákig tartó buszozást. :s [pl H :(] Én nem aggódtam túlzottan, mert több tervem is volt az útra; olvasni az Édes Annát, mert a magyar tanár felhívta rá a figyelmünket, hogy néhány héten belül ezt fogjuk venni - ebből végül nem lett semmi -, zenét hallgatniiii :D:D [Imádok utazás közben zenét hallgatni és bámulni ki az ablakon.. :)], illetve beszélgetni a többiekkel. Szerintem mindhárom dologgal tökéletesen el lehet ütni az időt. :)
Az utazást élvezhetőbbé tette, hogy gyakran megálltunk. Ilyenkor mindenki elszaladt wc-re, picit megmozgatta a tagjait, nézelődött kicsit, illetve vett magának valami útravalót. Legyen az kaja, vagy épp egy újság. :)
Én kimondottan élveztem a buszozást. Természetesen fotózgattam is, de igyekeztem visszafogni magam, hogy ne merüljenek le az elemek rögtön 1. nap. :'D

Körülbelül fél 5-re érkeztünk meg a szállásra és nem sokkal utána el is foglalta mindenki a neki járó szobát. :D
Nem meglepő módon, mi most is hárman voltunk együtt H-ékkal. :D A bal oldali - lásd a képet lejjebb -, nyitott ajtós szoba volt a miénk, a szemben levő szoba a csajoké [H&H xD], a jobb oldali ajtó mögött pedig a közös wc rejtőzött. :P
Rendkívül tiszta és rendezett helyiségek voltak, én meg voltam elégedve. :)
Mindössze egy apró kis átrendezést kellett eszközölnünk, mert az én ágyam kicsit el volt különülve H-ékétól. :P Ezért aztán megcseréltük az  asztalt és az ágyamat, hogy ne a sarokban aludjak este. xD :)

A nap további részében szabad foglalkozás volt. Így visszagondolva; lehet, hogy ez lett volna a legalkalmasabb idő arra, hogy kicsit körül nézzünk a környéken. De most már mindegy..
Ehelyett mi inkább képek készítésével, hülyüléssel és beszélgetéssel töltöttük az időt. :) Azért ez sem hangzik olyan rosszul, nem? :)
Arra már nem emlékszem, hogy hány óra tájban aludtunk el, de az biztos, hogy F volt az első, aki kidőlt. xD Ez mindig így van, akárcsak az, hogy én beszélek a legtöbbet lefekvés után. :'D Általában ezért alszom el én legutoljára.. :P
______________________________________
Asszem ezt a bejegyzést sem fejezem már be soha.  :( [lény-2011.11.29.]

Gyerekek, úgy szeretem.. :$ !!!! :D
És valamikor tényleg leülök már és beszámolok mindenről, mert kezdenek felhalmozódni a dolgok. :s

Ezermilliárd mesélnivalóm van, de időm nincs, úgyhogy a naagy nagy beszámoló még várat magára!
Bocsánat. :(

Igen, szeretem! És ezt már olyan régóta elszeretném Neki mondani! Csak eddig féltem.. Meg vártam a "megfelelő időre"..
És hétfőn, búcsúzáskor ott lett volna az alkalom. Azt terveztem, hogy akkor mondom el Neki, csak ugye ez már nem valósítható meg. :(
De akkor sem fogom most már sokáig magamban tartani. Szeretném, hogy tudja mit érzek. :$

Képzeljéééétek!!!! Holnap bemegyek Apával D-hez!!! :) Mégiscsak!!!! :D:D:D:D

Úgy örülök most.. :) Alig várom, hogy lássam. :)
Elmesélem, hogyan alakult mégiscsak úgy, hogy bemegyek Hozzá. :) Ma beszéltünk telefonon és miután letettük, Apa - nem túl kedvesen - elkezdett kérdezősködni, hogy "Hogy tudunk ennyit beszélni" [10 perc volt az egész] meg hogy "D hívott-e?" Kicsit haragudtam is rá a kérdései után, mert nem értettem miért volt úgy kiakadva.. Hát basszus, ha már kedd óta nem találkoztunk és most még a találkozás halvány reménysugara is kezd elhalványulni, akkor legalább telefonon had beszéljünk annyit, amennyit szeretnénk!
A kérdések után a következőket mondta: "Egyébként csak azt akartam mondani, hogy ha gondolod, holnap bemehetünk Hozzá, elmegyek veled. Akartam mondani az előbb is, de hát hozzád nem lehet beszélni, ha telefonálsz." xD
Én meg csak néztem. :O Kicsit megdöbbentő volt ezt Apától hallani, de nagyon örültem neki. :D:D Eleinte nem akartam rögtön rávágni, hogy "igen", mert tudtam, hogy D "nem venné jó néven", mivel ugye fertőző a mandulagyulladása, meg én is kicsit vonakodtam a látogatástól emiatt.. De aztán Anyáék meggyőztek! :D Azt mondták, hogy ők sem úgy gondolták, hogy akkor majd a nyakába ugrom, hanem inkább hogy legfeljebb ablakon keresztül integetek csak Neki és a cuccokat, amiket viszünk, a nővérkével beküldetjük. (:
Ez is valami.! És most tényleg az számít, hogy lássuk egymást, mielőtt elutazom.

Most boldog is vagyok ám, mert D szóhoz sem jutott, amikor közöltem Vele, hogy márpedig én holnap bemegyek Hozzá. :Đ
Mikor megírtam Neki sms-ben és megkértem, hogy írja le a kórház nevét, így reagált; "Neeeeeem! Ne gyere ide, lebetegedsz-kimaradsz a kirándulásból és ezt nem bocsájtom meg magamnak."
Mire én sarokba szorítottam a következővel; "Dee! Ha csak ablakon keresztül is, de látni akarlak. Már megvan a jegy, Apa elkísér. Nem lesz bajom, nyugi."

A kiemelt mondat kegyes hazugság volt, mivel akkor még nem volt megvéve a jegy, amikor sms-eztünk. De tudtam, hogy ha azt írom Neki, akkor arra már nem tud mit lépni. :P
Nos, miután elolvasta a válaszomat, azonnal felhívott és az volt az első kérdése, hogy "Ezt most nem mondod komolyan?" Mire felvázoltam Neki, hogy "Deee, nagyon is komolyan gondolom. És csak nem képzeled, hogy úgy utazok el Lengyelországba, hogy előtte nem látlak?"
Erre nem jött válasz. Néhány pillanatig néma csend volt, aztán mindketten beleszóltunk a telefonba. Én azt mondtam, hogy mondjon már valamit, Ő pedig azt, hogy Imádlak. :$$$$
És hallottam is a hangján - pontosabban az elnémulásán -, hogy mennyire mélyen érinti, hogy bemegyek Hozzá. :)
És annyira örülök, hogy így reagált. :) Hogy tényleg őszintén örül annak, hogy meglátogatom, annak ellenére, hogy fertőző a betegsége.
És annak is örülök, hogy Ő pedig ennyire aggódik értem. Hogy azért nem akarja, hogy elmenjek Hozzá, mert fél, hogy elkapom és nem tudok elutazni.
úúúgy.. szeretem! :$

Na már megijedtem, hogy megint akkor nem tudok belépni bloghu-ra, amikor leginkább írni akarok. De szerencsére sikerült!

Sok dologról tudnék beszámolni, de a "legfontosabb" közlendőm ebben a percben, hogy D kórházban van. :'(
Tüszős mandulagyulladása van, lázzal és torokfájással. Szegény nyelni és beszélni is alig tud. :(
És annyira aggódok Érte. :'( A legrosszabb, hogy fertőző, így mégcsak be sem tudok menni Hozzá. :'( Annyira szar itthon ülni tehetetlenül. Ennél már csak az a gondolat szarabb, hogy hétfőn elutazok Lengyelországba [végzős osztálykirándulás] 5 napra, így legközelebb max 1 hét múlva találkozhatunk. Esetleg jövőhét pénteken. Kurva szar, hogy el sem tudok búcsúzni Tőle. :'( Kedd óta nem találkoztunk és annyira hiányzik!!!! :'(

Amellett, hogy rohadtul szomorú vagyok, haragszom is Rá!
Mert nem érdekli, hogy Neki is ugyanúgy baja eshet, mint bárki másnak.. Egyszerűen leszarja. És ezek szerint azt is, hogy én meg aggódom Miatta és féltem.
Simán megiszik egyhuzamra 1 üveg jéghideg [!!!] üdítőt, ha Neki ahhoz van kedve és nem foglalkozik azzal, hogy ezzel milyen rosszat tesz a szervezetének. És akkor a cigiről meg a hülye söreiről nem is beszéltem..
De persze ha szóvá merem tenni, akkor én vagyok a rossz, meg a mittudoménmi.. :(

Ajj, nem akarom én bántani, mert van elég baja anélkül is, de tényleg haragszom Rá, amiért ilyen felelőtlen és mohó.
Faszért szarja le a saját egészségét!? :(

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez a nyár. :O Tudom, mindig ezt mondom, de ez most tényleg így volt. Máskor leginkább a semmittevéssel teltek el gyorsan a napjaim, idén viszont a sok program gyorsította fel az idő múlását. :) Ami persze nem feltétlen rossz, csak a gondolat, hogy mennyi minden vár rám idén, megrémít. :|
Először is egy lengyelországi kirándulás - rögtön év elején -, utána szalagavató, foci, ballagás és persze a legfontosabbat ki ne felejtsem; az érettségi.
Nem tagadom; félek. Persze ez normális, tudom én és úgy gondolom, hogy ezzel rajtam kívül még jó pár ember így van, de akkor is.. Ez engem nem vigasztal. :D

Na jó, evezzünk más irányba. Egy sokkal, de sokkal kellemesebb irányba. :D:D
Kééépzeljétek; kedden voltunk Velencén megint. :'D De most nem D baráti körével, hanem az enyémmel. :D Pontosabban H-val és F-el [H barátja F, nem pedig a tesóm F. :D]
Az ötlet valójában hármunk agyában született meg, de F vizsgája és pénzügyi helyzete miatt ő és P nem jöttek, így aztán négyes randi volt, nem pedig hatos. :P
Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és örültem neki, hogy vééégre D megismerte H-t! :D Régebb óta terveztem már, hogy bemutatom őket egymásnak, de eddig a sors mindig közbeszólt. :s Vagy épp D nem ért rá, vagy H-nak nem volt jó.. Esetleg más okból kellett elhalasztani a találkozást.
D-nek igaza volt; nem szabad túlságosan megtervezni semmit, mert akkor úgysem úgy alakul, ahogy az ember kitalálta. :D
A Velencei kiruccanásnak csak egy rossz pillanata volt; a hazaút. Ugyanis hazafelé 1 órát várakoztunk a vonaton, valami áramszünet miatt. :-/ Hamar elfogyott a türelmem, mert pisilnem kellett és éhes is voltam. :s Arról nem is beszélve, hogy a várakozás miatt lekéstük a fél 10-es vonatot, így csak 1 órával később tudtunk D-hez indulni.
Persze ez sem volt ilyen egyszerű; amint megérkeztünk a vonattal, rohantunk hozzánk, hogy összetudjak pakolni és elmehessek wc-re. :s Szerencsére időben a buszállomásra értünk, így amiatt már nem kellett aggódni, hogy hajnalban érünk haza. :)

Ajjj és olyan jóó volt D-nél. :))) Szeretek Nála lenni. :) És most "végre" én is tapasztaltam, hogy mennyire meleg van abban a tetőtéri lakásban. :s Valami iszonyatos. :s
Megértem, hogy D ebben a hőségben inkább elmegy otthonról, mert ezt hosszú távon szinte lehetetlen elviselni. :s Éjszaka voltam is fent párszor, mert nem tudtam aludni.
De nem bántam, mert legalább tudtam nézni, ahogy D alszik. :)))

Most annyira írhatnékom van. :D És ki is használom ezt, mert van egy dolog, amiről nem írtam még.
Pénteken H-nál aludtunk. :D:D Összekötöttük a kellemest a hasznossal - illetve csak szerettük volna, mert végül nem úgy alakult az este, ahogy elterveztük. Egy rég nem látott ismerős ugyanis beleköpött a levesbe..
Az eredeti terv az volt, hogy este elmegyünk bulizni, mert F már régóta szeretett volna kicsit kirúgni a hámból, meg más okból is elakart menni szórakozni és mivel ki mással menne el, mint velem és H-val, megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk szórakozni. :D Ééés mivel azt is hónapok óta tervezzük, hogy H-nál alszunk, azt találtuk ki, hogy a buli után hozzá megyünk haza. :D
Őszinte leszek; a bulizáshoz nem sok kedvem volt, mert nem vagyok az a "party-face" és a tömeget sem szeretem, de nem akartam különcködni. És bíztam benne, hogy megjön majd a kedvem. :)
Nos, végül azzal nem is lett volna akkora gond, hogy van-e kedvem, vagy nincs, mert így is - úgyis az lett volna a vége, hogy nem akarok majd elmenni. Ugyanis miután találkoztunk H-val, kiderült, hogy a bátyja és a bátyja barátnője nem jön, aminek nem örültem, mert mindannyian szerettük volna, ha van velünk legalább 1 fiú. :s De ez még hagyján! "Helyettük" viszont be lett szervezve B [A (!!!) egyik legjobb barátja. Még anno írtam róla.], meg neki valami ismerősei, akiket életemben nem láttam..
Ha nem tudtam volna, hogy A 1 hete hazajött Hollandiából, talán nem zavart volna, hogy B is ott lesz, de így az volt az első gondolatom, hogy mi van, ha A még nem ment vissza és kitalálják, hogy ő is jön este!? F-el beszéltem erről és előre felkészítettem, hogy ha bekövetkezne a sejtésem, én nem megyek a betervezett helyre, ne haragudjon.. Teljesen megértette és azt beszéltük, hogy majd kitalálunk valami más helyet. [Ezzel csak annyi a bibi, hogy H-t nem engedik be sehova, mert még nem múlt el 18. :'( A tervezett helyre is csak B segítségével tudott volna bejutni.]
Nos, nem gondoltam hülyeségre, ugyanis valamivel 22h előtt H kapott egy üzenetet B-től, miszerint A is jön[ne] este. Nem lepődtem meg túlzottan. Mikor H meglepetten felkiáltott és azt mondta, hogy "Először F-nek mutatom meg..", tudtam, hogy mi van.
Ekkor mondjuk még nem gondoltam volna, hogy az egész estének lőttek, mert bíztam benne, hogy B és A megérti, hogy semmi kedvem találkozni A-val. Hát nem így volt. :D
Nem értették, hogy ha nekem úgyis van barátom, akkor miért lenne ez gond!? Hát basszák meg, arról nem én tehetek, hogy ők úgy is tudnak bulizni, ha a barátjuk/barátnőjük nincs ott, viszont az exük igen. :D:D:D:D:D
Komolyan mondom hihetetlen. :D:D:D B elég kitartó volt; sokáig próbálta "győzködni" H-t. De úgyis fogalmazhatnék, hogy sokáig értetlenkedett. Meg akkor ki volt bukva, hogy így akkor ők se mennek bulizni, mert hogy "Ha ketten megyünk az nem buli".
Hát bazdmeg és az engem hol érdekel??? Jól elcseszték az esténket és akkor még ők vannak kibukva? Illetve csak B elvileg, mert A-val nem beszéltünk. Ott volt ugyan B-nél, de állítólag a "Másik szobában beszélgetett B apjával." -.-'
Mikor végre azt hittem, hogy sikerült megértetni velük/B-vel, hogy részünkről le van mondva az esti bulizás - legalábbis azon a bizonyos szórakozóhelyen -, B rám írt facebook-on. -.-'
Ő :"Szia. Most én úgy tudom, hogy ti jóba vagytok A-val. Hallom, hogy szoktatok beszélgetni meg minden. Akkor nem értem, hogy most miért zavarna téged a jelenléte. Akkor miért beszélgetsz vele, ha ennyire nem vagy rá kiváncsi?"
Én :"Szia. Igen, szoktunk beszélgetni, illetve levelezni, de mikor felhozta a találkozást, akkor is húztam a szám, mert nem szívesen találkoznék vele. A beszélgetés meg a találkozás nem ugyanaz. Meg fordított esetben én se venném jó néven, ha a barátom az exével bulizna. Sőt.."
Ő :"Ti tudtommal nem is jártatok, ezt nem lehet járásnak nevezni. Azért mert találkozgattatok ettől még nem jártatok. A másik meg mind a ketten felnőtt emberek vagytok, tudni kéne kezelni a dolgokat.. Főleg, hogy ez nem is mostanába volt."
Én : "Most ne haragudj, de nekem ezt tényleg veled kell megbeszélnem? Azt hagyjuk, hogy ki mit nevez járásnak.. Nem akarok vele találkozni és kész. Ha ti ezt nem tudjátok megérteni, sajnálom.
Lehet, hogy te eltudnál siklani a múltban történtek fölött, de én nem. Attól, hogy beszélek A-val, még nem akarok újra találkozni vele."
Ő : "Okés, sok sikert, hogy végre letudd zárni a "járás" dolgot. ;) Szia"
Én : "Letudtam zárni, de az nem egyenlő azzal, hogy akkor minden el van felejtve és mehetünk együtt bulizni, mintha mi sem történt volna. :D Fordított esetben még ki is kapartad volna a szemem, hogy bántani merészeltem A-t. És akkor most meg én vagyok a rossz. Csá"
Ő : "uhh.. :s Te nagyon félreértettél, de okés.. Szia"

Ennyi.
És ne tudjátok meg, mennyi mindent tudtam volna írni B-nek.. Rohadtul felbaszta az agyam és csak azért nem írtam neki "durvább" dolgokat, mert mégiscsak H barátnője.. (?) És nem akartam azt, hogy ez H-nak kellemetlen legyen, vagy bármi ilyesmi. :s Helyette inkább próbáltam a lehető legnyugodtabban kezelni az egész ügyet.
De mára már bánom, hogy nem osztottam ki egy kicsit B-t. Mi az a szöveg, hogy "Tudtommal ti nem is jártatok" ???? Hát bazdmeg, ha ennyire jártas vagy ezekben a dolgokban, akkor beszéld meg A-val, hogy mi a franc van és engem hagyjatok ki belőle. Aztán ennyi.
Hát basszus, én a mai napig téma vagyok közöttük? Vagy mi a fene?
A pedig mindent elmesélt B-nek? Vagy honnan a francból tudja ilyen "jól", hogy mi volt vele és velem?
pff.. Nem is lényeg már..
A legfontosabb az, hogy A legalább szembesült azzal, hogy kurvára nem vagyok kiváncsi rá. Most már semmilyen szempontból sem! Hagyjon engem a picsába..
Egyedül azt bánom, hogy a decemberben történtek után még voltam olyan hülye és szóba álltam vele. Mikor újra felbukkant, akkor kellett volna jól elküldenem a fenébe, aztán meg hagyni.
Most már lényegtelen.
A fő, hogy eltűnjön végre az életemből! Örökre.

Nem megy ki a fejemből a tegnapi nap.
Folyton arra gondolok, amiket D mondott. Meg arra a sok dologra, amit átéltünk már együtt.
És azok után, ahogy viselkedik velem, ahogy beszél hozzám, ahogy mosolyogva rám néz, még most sem merem elhinni, hogy ez tényleg velem történik.
A kapcsolatunk elején kimondottan féltem attól, hogy D rajongása is csak amolyan fellángolás, és nem tart tovább pár napnál. Féltem, hogy nem gondolja komolyan, amiket mond. Hogy ő is csak találkozgat velem, aztán mikor már kötődöm hozzá, elmegy. És vége mindennek. Féltem, hogy csak szédít.
El sem hinnétek, mennyire vártam, hogy túl legyünk a másfél héten. Odáig folyton az lebegett a szemem előtt, hogy bármelyik nap véget érhet a kapcsolatunk.
Pedig ez hülyeség!!!!! Mert D semmiben sem hasonlít A-ra!!
Csak amiatt az egy kibaszott tapasztalat miatt D-hez már nem mertem olyan nyitottan hozzáállni. Bizalmatlan voltam és igyekeztem nem beleélni magam abba, hogy összejöttünk. Próbáltam "nem megkedvelni túlzottan", hogy ha arra kerülne a sor, ne fájjon annyira a szakítás..

De a tegnap történtek óta sokat gondolkoztam.
És most már kezdem elhinni, hogy ami velem/velünk történik az a valóság.
Tényleg létezik, hogy D szeret velem lenni és komolyan gondolja ezt a kapcsolatot. És ezt érezteti is velem! Eddig is éreztette, de én mégsem akartam elhinni.. És féltem viszonozni is. Kicsit még most is félek, mert minél közelebb engedek magamhoz valakit, annál nagyobb fájdalmat tud okozni. És ez az, ami a leginkább visszatart attól, hogy kimutassam az érzéseimet.
Azt, hogy mennyire szeretek minden egyes percet, amit Vele tölthetek, és hogy mennyire szeretem nézni, hallgatni, fogni a kezét, megölelni, aludni mellette, együtt nevetni Vele..

Ezeket a dolgokat nem is lehet igazán szavakba önteni.. Most nem megy.
De értitek, hogy mit akarok mondani?

Ajjjjj, pár napig nem volt netünk és megint nem tudtam beszámolni a történésekről! :s
Most nincs kedvem pótolni a hiányosságokat, azt majd később. Most csak a mai napról fogok írni. :)
Megint leugrottunk Velencére. :D Ezúttal hatan voltunk, mert Z is elhozta a barátnőjét. Elsősorban nem az ott töltött időről fogok írni, hanem arról, ami hazafele úton történt. Ugyanis volt egy kis mosolyszünet köztem és D között.. Úgy éreztem, hogy átlépett egy bizonyos határt és miután ez bekövetkezett, nem titkoltam a nemtetszésemet. Olyannyira nem, hogy szerintem mindenki észre vette, hogy valami bajom van. És én úgy gondolom, hogy joggal voltam kibukva kicsit..
Az nem tetszett, hogy D és Z túlzásba vitték a buzis poénkodást. Azzal nekem semmi bajom nem volt eddig [és továbbra sem lesz], hogy a fiúk szórakozásból fogdossák egymást, meg viccelődnek, de az, hogy alig pár centi válassza el D száját Z szájától, kicsit sok volt. Tényleg azt hittem, hogy mindjárt smárolnak.. Utána meg Z megnyalta D nyakát is.. Én meg csak ültem és néztem. Hogy most ez tényleg komoly-e!?
Mindenki nevetett - vagy legalábbis a többség -, én viszont csak ültem döbbenten. Ha akartam volna, sem tudtam volna leplezni, hogy nem tetszett, amit láttam, mert az arcomra volt írva. [És egyébként nem ez volt az első, de a múltkori fölött szemet hunytam, mert nem volt ennyire komoly.]
Nos, a látottak után elment a kedvem a poénkodástól meg röhögcséléstől. Csend is lett egy kis ideig, mert mindenkinek feltűnt, hogy én másképp reagálok, mint ők.
D ijedten rám nézett, majd elkezdte simogatni a lábam. Eleinte ellöktem a kezét, jelezve, hogy ott van Z, ha eddig ilyen jól elvoltak, akkor a továbbiakban is őt taperolja inkább és ne engem..
Szerintem D akkor szembesült igazán azzal, hogy nekem sok volt, amit láttam, mikor Rá se néztem..  Ő simogatta a lábam, én viszont nem értem Hozzá és nem is néztem Rá. [Úúúúristen, el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz volt "nem ránézni". :s Szinte lyukat égetett az arcomba, annyira bámult, én meg csak hébe-hóba pillantottam Felé. :(] De hát valahogy jeleznem kellett, hogy mi van.. És veszekedni meg nem akartam ott mindenki előtt. Sőt, amúgyse. Úgy voltam vele, hogy ha leszálltunk a vonatról, megbeszéljük.
És így is lett.
Addigra persze kicsit felengedtem és mondtam Neki, hogy majd megbeszéljük a dolgot. Megérkezéskor mi mentünk leghátul és nem sokkal a leszállás után meg is álltunk, hogy tisztázzuk a dolgot. Őszintén elmondtam D-nek, hogy mit érzek és mit gondolok. Azzal kezdtem, hogy nem akarom megmondani Neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de szeretném, ha a későbbiekben a vonaton történtekhez hasonló nem fordulna elő, mert úgy érzem, hogy kicsit több volt a kelleténél. Hozzátettem azt is, hogy néha az az érzésem, hogy Ő nem csak poénból csinálja..
Mikor ezt meghallotta, megállított és azt kérdezte; "Szerinted egy buzi tud így csókolni?" És megcsókolt.
Nem akartam kijavítani, de én 1 szóval se mondtam, hogy buzinak tartom, csak szimplán úgy tűnik néha, hogy nem csak poénkodik.
Miután befejeztem, bocsánatot kért és azt mondta, hogy ez még Neki is új. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy most már arra is figyelnie kell, hogy én mit szólok a tetteihez. Erre megint azt mondtam, hogy én nem is akarom megszabni, hogy mit tehet és mit nem, csak .. Mire közbevágott, hogy Ő meg nem akarja azt mondani, hogy megszabhatom, de valamilyen szinten mégiscsak így van vele.
Végül abban maradtunk, hogy a későbbiekben visszafogja fogni magát.

Megbeszéltük és sikerült tisztázni mindent. :) Utána már nem is haragudtam Rá. Sőőt..
Odáig voltam attól, hogy Ő nem volt mérges, amiért én kibuktam. És nem kezdett el ott magyarázni nekem, hogy pedig jobb, ha hozzászokom ehhez, meg ilyesmik.. :) Örültem neki nagyon, hogy veszekedés nélkül megtudtuk beszélni a dolgot. :D:D:D
Az is tetszett, hogy D-nek hamar feltűnt a vonaton, hogy valami bajom van és onnantól kezdve csak azzal foglalkozott, hogy valahogy kibékítsen. Picit tartottam attól, hogy ha huzamosabb ideig nem figyelek Rá "eléggé", akkor megunja és rámhagyja az egészet. De nem így lett! :D
Bocsánatot kért, nézett rám ártatlan bociszemekkel és próbált egyre jobban közeledni, hogy megtudjuk beszélni a dolgot. Láttam rajta, hogy bántja, hogy haragszom Rá egy kicsit.

Van más fontos esemény is, amely a mai naphoz és Hozzánk köthető.
Mikor K-ékhoz tartottunk, mi voltunk legelöl, mert a többiek leálltak beszélgetni és amíg bevártuk őket, alkalmunk volt beszélni pár szót.
D megkérdezte, hogy "Lehetne-e egy indiszkrét kérdése?", mire én kicsit bepánikolva azt feleltem, hogy igen.
Álmaimban nem gondoltam volna, hogy azt fogja kérdezni, hogy "Szeretem-e?" :O Nem tagadom, ledöbbentem a kérdésen, de kicsit csalafinta voltam és nem adtam konkrét választ, hanem inkább visszakérdeztem; "Miért ne szeretnélek?" Erre azt felelte, hogy "most komolyan" Mondtam Neki, hogy "Komolyan!" Aztán megölelt és azt mondta, hogy örül neki és hogy még most sem tudja elhinni, hogy együtt vagyunk.
:$$:)))
De ez még semmi..
Miután megérkeztünk a házunkhoz, még bementünk a lépcsőházba - ami egy külön story, de nektek nem fogom elmondani, bocsi. :$ - és beszélgettünk. D csak nézett rám mosolyogva és azt mondta, hogy el sem hiszi, hogy velem van. Aztán megölelt és azt mondta, hogy; "Nem hittem volna, hogy szeretni fogok egy nőt." Annyira magához szorított, amennyire csak bírt és nem is akartuk elengedni egymást.
Ezután a mondat után, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam.. :$ De aztán D folytatta. Rám nézett és azt mondta, hogy "és még szép is, okos is.."
Tényleg alig akartam elhinni, hogy ezt nekem mondja valaki. Méghozzá egy olyan valaki, akihez én is gyengéd érzelmeket táplálok. :$

Kéééépzeljétek, tegnap volt nálunk D. :))) Megvolt a nagy találkozás Anyáékkal. :D Illetve igazából csak Apa volt számára új, mert csak ő nem volt lent tavaly Balatonon.
Ennek ellenére - hogy Apán kívül mindenkit "ismert" már valamilyen szinten - nagyon izgult Ő is. :) Az, hogy zavarban volt, szinte sütött Róla, de ez  egyáltalán nem baj. :) Aranyos volt. :)) És teljes mértékben megértem, hogy zavarban volt, hisz ez a helyzet Neki is új. Én is izgultam kicsit, hogy mi lesz. :$:)
Pár órát töltöttünk nálunk, utána pedig én mentem el Hozzá. :))) Viszonylag későn; fél 10 körül értünk hozzájuk, mert hétvégén csak 2 óránként járnak a buszok.
Nagyon jól éreztem magam Nála. :))) Kéépzeljétek, reggel csinált nekem reggelit! :D Szerintem eddig nem meséltem, de amellett, hogy okos, kedves, vicces, helyes, magas, aranyos, és megértő, még főzni is tud! Nem is akárhogy.! :D Ámulattal figyeltem, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában. :)))
Hihetetlen, hogy egy ilyen fiú férfi a barátom. :))) De komolyan..

Most fejeztem be a Balaton-i beszámolót. De nem írtam még le mindent.
Például azt sem, hogy milyen jó érzés volt visszatérni Oda, ahol először találkoztunk D-vel. :)) A többiekkel is beszéltük, hogy 1 éve ilyenkor mindegyik fiú barátnő nélkül volt lent, most pedig amolyan "hatos randi" volt ez a 2 nap. :D
És iszonyat jól éreztem magam! :D Nagyon szeretem ezt a társaságot. :D Mindenki vicces és jófej, nagyon jó volt Velük lenni. :) F irigyelt is kicsit.. Sőőt, a mai napig irigyel, amiért én "bekerültem" ebbe a csapatba és sok időt töltök Velük. :)

Azért ez hihetetlen.. :)
Ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "1 év múlva ilyenkor ismét itt leszel, de nem családostul, hanem "D-stül" :P, nem hittem volna neki szerintem.. És nem feltétlen azért, mert ez olyan hűde elképzelhetetlen volt 1 évvel ezelőtt, hanem mert.. Mert nem szeretek ennyire előre tervezni. Ha össze is jöttünk volna még tavaly, nem biztos, hogy augusztusig együtt lettünk volna. De persze, ki tudja!? :)

A lényeg úgyis az, hogy eszméletlen boldog vagyok D-vel. :))) Imádok Vele lenni.
Szeretem, ahogy nevet.
Szeretem, ahogy rám néz.
Szeretem, amikor hallom a hangját a telefonban.
Szeretem, amikor ül a megszokott tali-helyen és rám vár..
Szeretem, ha megnevettet.
Szeretem, hogy jól érzi magát velem.
Szeretem, hogy okos és vicces.
Szeretem, hogy tud főzni.
Szeretem megölelni.
Szeretem szagolgatni.
Szeretem megpuszilni a nyakát.
Szeretem nézni. :)
Nézni, miközben kézenfogva sétálunk,
Nézni, miközben cigizik,
Nézni, miközben alszik.
Nézni csak úgy.. Bármit is csinál. :)

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)

A mai találkozásunk alkalmával szó esett a hétvégi tervei[nk?]ről is D-vel. :) Többek között egy közös ismerősünk Pizza party-járól - ami valójában lakásavató buli :D - és Balatonozásról is.
Ugyanis K-ék idén is tudnak menni nyaralni Széplak-alsóra [oda, ahol tavaly mi is voltunk] és D lehívott engem is. :) Ma beszélt Z-vel telón és ő is azt mondta, hogy örülne, ha mennék. :D Kedvem lenne, csak félek; Anyáék nem díjazzák majd, hogy autóval mennénk.. Aminek én sem örülök túlzottan. :-/
Meg ott van a pénz kérdés is, ami ugyan nem tűnik nagy akadálynak, mert van megtakarított 4000 Ft-om [ami mondjuk másra tettem félre, de hát ha kell, hát kell :D], de az is elképzelhető, hogy megint D akar állni mindent.. Ez a mániája. :D De nem fogom hagyni! :P
Milyen már, hogy bárhova megyünk, nekem is kifizet mindent!? őőő.. udvarias, kedves, lovagias, gavallér.. :D Na de most komolyan.!
Egyébként tudjátok mi a leghihetetlenebb? :) Hogy ez számára természetes. Nem azért csinálja, mert "így illik", vagy mert "én elvárom", hanem mert Neki az a meglátása, hogy ennek így kell lennie. Mindig.
De én akkor sem fogom hagyni, hogy ő álljon mindent..! :)

Ajj, de jó lenne, ha az idő is nekünk kedvezne.. :D Szeretném jól érezni magam. :))

A Pizza party-t viszont szerintem kihagyom.. :( Akármennyire is szeretnék menni, nem hiszem, hogy elmegyek.
Talán legközelebb. :)

Tegnap végül közbejött 1-2 dolog és nagyon gyorsan elszaladt az idő.. :D Így már nem volt erőm nekiállni blogolni. :$
De majd most elmesélem, hogy mik történtek szombaton!? :) Aznap is D-nél voltam és képzeljétek, megismerkedtem az Anyukájával. :) Sajnos nem volt alkalmunk túl sokat beszélgetni, de nekem nagyon szimpatikus. :) Aranyos volt, megdicsérte a hajam :$, és mikor eljöttem, azt mondta, hogy menjek máskor is. :)) Remélem, ha legközelebb találkozunk, tudok vele többet beszélni.! :)
A nap váratlan eseménye, hogy D is megismerte Anyát. :D:D Ugyanis úgy hozta a sors, hogy mikor hazafelé jöttünk, Anya épp kutyát sétáltatott és összefutottunk. :P Én nagyon örültem neki, hogy így alakult. :D Mindketten zavarban voltak, de Anya jól leplezte. :P
D szinte alig szólalt meg, csak állt és mosolygott. :) Olyan aranyos volt, hogy megilletődött.. :)) Próbálta adni a lazát, de nem nagyon jött össze.. :))

Ajjj és most már tényleg szeretném áthívni valamelyik nap! Minél hamarabb. :D Kiváncsi vagyok Apa véleményére is.
Anya odáig volt érte. :D Amint beértem a lakásba, áradozott Róla. :))) Hogy milyen szép a szeme és hogy bemutatkozásnál mélyen az ő szemébe nézett [Anya ezt nagyon értékeli! Neki ez sokat számít. :)], meg hogy milyen aranyos orra van. :))) És hogy az első benyomás nagyon jóóóó. :))))
És én úgy örülök. :D:D:D Mondjuk sejtettem én, hogy Anyával nem lesz gond.
Tényleg kiváncsi leszek, hogy Apa mit mond majd!? :)

Nos, úgy néz ki, hogy végül Alexandrába sem megyek ma, mert annyi helyen kell rendet raknom - az asztalomon belül -, hogy szerintem nem is lesz elég a mai nap rá. :s
Most épp dolgozatokat, meg hasonló iskolai papírokat rendezgetek, mert minden össze-vissza van elhelyezve. Egyik a fiókban, másik az irattartóban, de akad ami az asztalon hever egy halom cucc alatt.. :'D
Van dolgom bőven. :D De nem bánom, én mindig is szerettem rendet rakni - amit szerintem korábban is említettem már. :)
Ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, akkor este jövök vissza és beszámolok pár dologról, mert van mesélnivalóm.. ! :D

Utolsó munkanap letudva, yeeee!!! :D:D Fú, el sem hinnétek, mennyire fárasztó tud lenni a tapsolás..
Többet nem mesélek, nem lehet. :$ A lényeg annyi, hogy nagyon lefárasztott ez a pár nap..
De most egy kis ideig pihenés van és lazulás! :D Holnapra itthon maradást tervezek. :) De ha esetleg mégis elmennék valahova, az az Alexandra lesz, mert kell szereznem Könyvjelző-t [az egy havonta megjelenő könyves magazin]. :D
Na jó.. esetleg szóba jöhet a kutyasétáltatás is, de ezen kívül tényleg nem nagyon szeretnék kimozdulni.
Rendet kell raknom, ha a közeljövőben szeretném áthívni D-t! :)))))))

Kb 6 perc múlva leáll a bloghu. :'(
Neee, így nem tudok beszámolni a tegnapról. :( Ajj, pedig annyi mesélnivalóm lenne.. :D:$
De akkor most csak gyorsan elhadarom, hogy voltam D-nél.. :))) Megnéztük - illetve "megnéztük" :P - a Ponyvaregényt. Nem jutottunk el a végéig, mert hamar elszaladt az idő.., de nagyon jól éreztem magam, nem is akartam hazajönni.. :( :)
Tetszik D otthona. Bár mondjuk kissé zavaró, hogy tetőtéri a lakás, de azért ki lehet bírni. :D
Ééééés képzeljétek; kaptam Tőle ajándékot. :$ Az 1 hónapos évfordulónkra. :))))) El sem akartam hinni. Annyira meglepődtem és annyira örültem neki. :D Álmaimban sem számítottam rá, hogy kapok bármit is és nem is "vártam el". És hihetetlen, hogy D ennyire aranyos és figyelmes. :))) De komolyan! El sem hinnétek, mennyire hálás vagyok, hogy Ő van nekem... :$:)
Tudjátok, mit kaptam? Egy tusfürdőt és Szabó Magda: Liber Mortis című könyvét. Egy pillanatra kellemetlenül is éreztem magam, mert a könyvet korábban mutattam D-nek és mondogattam is neki, hogy nekem ez kell és hogy majd megveszem.. De nem azért volt ez, hogy jelezzem felé, hogy alkalom adtán vegye meg! Hanem épp azért, hogy ezután Ő is mutasson valami könyvet, ami érdekli és esetleg még nem volt alkalma megvenni magának.. Az volt a tervem, hogy a névnapjára majd így sikerül találnom valami könyvet, de végül nem így alakult. Ami persze nem baj, csak így végül nem könyvet vettem Neki, hanem egy mappát [a rajzainak], egy képeslapot és Raffaello-t. :)

És ez tényleg annyira hihetetlen. Nekem még nem volt részem ilyenben és annyira új és "furcsa". De jó értelemben furcsa! :D
Azt érzem, hogy D tényleg komoly érzéseket táplál irántam és ez fordítva is így van.. :)
Imádok Vele lenni.. :$:)))