[egy kicsi belőlem]

A lelki és fizikai betegségek párban járnak? Vagy mi a fene?

Ahogy ismét padlóra kerültem A miatt, hamar jött is mellé egy jókis megfázás. :@
Így hát a sírás mellett még orrot is fújhatok és a torkomat is fájlalhatom. :'(

Istenem, miért kell ezt csinálni velem?????
Nem bírtam ki, úgyhogy - ahogy mondtam korábban - írtam Neki. A válasz 4 perc után jött, meg persze a tökéletes magyarázat is; "pancsiztam éppen" Ami miatt nem hibáztathatom, de akkor is.... Mi a faszért akkor kellett Neki fürdenie, amikor én is fentvoltam msn-en és írhatott volna nekem? :(
A legrosszabb az egészben, hogy amennyire mérges voltam Rá eleinte, annyira meg is lágyúlt a szívem kb a 4. mondata után, amikor azt írta, hogy "ohh egyelek meg".
Szerencsére "nem voltam egyedül", mikor beszéltünk; H-val is beszéltem közben és folyamatosan őt kérdeztem, hogy mit csináljak szerinte!? Meg közben próbált észhez téríteni, írta, hogy "ne hagyjam magam". Mert ő is tudja, hogy ilyenkor - amikor a fiú, akiért odavagy -, azt írja, hogy "egyelek meg", vagy bármi hasonlót, egyszerűen képtelen vagy haragudni rá.. És mindent elhiszel neki. :(
Na, aztán írta, hogy nagyon sokat dolgozott és hogy mire hazaért, én valószínűleg már aludtam. Ez volt az utolsó mondata.
Én közbe írogattam Neki, hogy igen, meglehet, hogy nem voltam már fönt, pedig előfordult, hogy este 11-ig is gépnél voltam. :P
Aztán írtam, hogy egyébként megvagyok, pótolgatok, mert 2 napot nem voltam suliban..
.hatásszünet.
Erre nem írt semmit és elegem lett. Meg mennem is kellett, mert még tanulnom kell.
Így aztán vártam egy darabig, hogy reagál-e végre valamit a kibaszott mondataimra, de hiába.
Eltelt 8 perc [Leszarom, ha nem is olyan hosszú idő! Ha egyszer gépnél vagyok és beszélgetek valakivel, akkor ennyi idő alatt reagálnom kell arra, amit a másik írt! :@] és befejeztem a "beszélgetést" ezzel:
"Na jó, látom nem nagyon figyelsz ide, mindegy, majd akkor valamikor beszélünk 1 hét múlva, vagy nem tudom.. szia"
És ennyi.

Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy tényleg (?) lezárjam ezt az egészet.
És úgy érzem, már így is elkéstem, mert megint hagytam, hogy szórakozzon velem.. :'(
Nincs értelme reménykedni, mert rohadtul nem akar már semmi komolyat tőlem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy azt írta le, amit hallani szerettem volna és persze ahogy ez bekövetkezett, felerősödtek bennem az Iránta/irántunk táplált remények.
Bíztam benne, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a "hiányzol"-os dolgot, bár legbelül éreztem, hogy ha komolyan gondolná, akkor nem tűnne el napokra anélkül, hogy beszélnénk. :'(

De most már elegem van!
Nem fogom újra és újra ugyanabba beleélni magam, amiből úgysem lesz már semmi. :'(
Itt az ideje, hogy végre túltegyem magam Rajta... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

Mérlegeltem, amit "az a bizonyos" rokon [F. De nem az az F, hanem egy tááávolabbi F :))] mondott a napokban; "Problémás a srác és inkább hagyni kéne"
Határozottan érzem, hogy van benne valami.. Sőt! ... :'(

Fentvan msn-en, de baszik írni. :'(
Ebből már soha nem lesz újrakezdés, itt az ideje, hogy ezt végre én is belássam.. :'(
Viszont nem hagyom ennyiben! Írok Neki csakazértis.! :@

Olyan szépen eltűnt, hogy most már tényleg kezdem feladni a reményt.. :'(

Most miért kell ezt csinálni velem??
Miért kell A-nak felszívódnia? És kétségek közt hagynia engem?
Az msn beszélgetés óta elkezdtem tényleg reménykedni abban, hogy talán valami ismét kialakul köztünk. Erre Ő eltűnik.. :(
És fogadok, hogy ha legközelebb beszélünk, valami olyan hiperszuper magyarázattal rukkol majd elő, hogy megint én fogom rosszul érezni magam, amiért mérges voltam Rá, hogy felszívódott. :(

De... ha már nem találkozunk, nem beszélünk telefonon hosszú percekig, és nem is sms-ezünk, legalább msn-en hagy beszéljek Vele! :'( Úgy hiányzik... :'(

Kurvára hiányozhatok Neki, ha azok után, hogy szerdán csak pár szót tudtunk beszélni, nem is "keresett".. Pedig azóta 3 nap eltelt és nekem már nagyon beszélhetnékem van! ..
Persze a számomat elkérte megint, mert...
hát épp ez az! Hogy igazából nem is tudom, hogy miért?
Nekem valami olyat mondott, hogy más névhez mentette el legutóbb a számom, vagy mittudomén.
De kezd nagyon idegesíteni, hogy nem tudok kiigazodni Rajta.
És ha ez így megy tovább, akkor a legközelebbi beszélgetésünkkor letámadom. És leszarom a következményeket!
:@ :'(
 

"Vedd fel újra a kapcsolatot egy régi ismerősöddel ma, mert szükséged lesz mindarra, amit lelkileg adni tud neked az illető. A hasonló problémáidban korábban is tudott segíteni, ezért most is megbízol benne, s tudod, hogy sosem árulna el."

Így tettem! :D De az illető, akivel beszéltem a magánéleti-lelki dolgaimról, nem 'régi ismerős', hanem rokon.
És jót tett, hogy beszéltünk, mert sok olyan dolgot mondott, amire eddig nem is gondoltam.. Vagy csak nem akartam gondolni rá.. :|

A halakkal csak a baj van! :P

Úgy szeretnék beszélni Vele.. :)
Főleg azok után, hogy tegnap csak néhány percet dumáltunk.. Sajnos sokat kellett tanulnom, így nem tudtam sokáig maradni. :(
Ma meg egész nap azt vártam, hogy végre délután legyen, hátha összefutunk msn-en. De nincs itt. :( És én lassan megyk vissza tanulni. Megint.! wáááá  :@:@ :P
ajjjj... És nem csak azért szeretnék beszélni Vele, mert hiányzik, hanem mert van néhány dolog, amit tisztázni szeretnék..
De úgy nem fog menni, ha nincs gépközelben, amikor én is.! :P

Annyira tudni szeretném, hogy Ő mit szeretne!?!?
ajjj.. :D:D:D
 

Beszéltem H-val.
Ezekről a dolgokról. 2 hónapra visszamenőleg is.
Ma jött el az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább magamban tartani és muszáj volt elmondanom valakinek mindazt, amit eddig átéltem és átélek.
Sokat beszéltünk, mert mostanában H-nak is van egy csomó megosztanivalója és mivel ő nem tudja magában tartani, velem beszélte meg. :) [Mivel F most beteg, így vele csak levélben tudja közölni a dolgait/érzéseit.]
Még tudtunk volna dumálni órákon át.
De a lényeg most az, hogy neki mi a véleménye a tegnap [meg az azelőtt] történtekről!?
Igazából ő sem tud kiigazodni A-n - ahogy én sem :S -, de azt mondta, hogy ő már akkor "letett" Róla, amikor kiderült, hogy az irántam érzett "dolog" csak valami fellángolás volt a részéről.
Erre most meg hiányzom Neki...
Pár nappal azután, hogy ismét (!!!) szakított az exével. Immáron sokadszorra. (!)
H azt mondta, hogy nem akarja, hogy A játsszon velem és nem akar rosszat, de szerinte jobb lenne, ha túltenném magam rajta.
Sokszor elmondtam neki az együtt töltött délután alkalmával, hogy nem azzal van a "gond", hogy nem tudom túltenni magam A-n, hanem azzal, hogy nem is akarom!
Így meg aztán, hogy tegnap azt mondta, hogy hiányzom Neki, végképp nem.. :'(

Csak olyan rohadtul idegesít, hogy nem tudom, hogy milyen értelemben hiányzom Neki?
H is mondta, hogy - magából kiindulva - tudja, hogy A hiányolhat barátként és hiányolhat barátnőként is. És nem mindegy ám, hogy ezesetben melyikről van szó!?

És most pár napig muszáj türelmesnek lennem, amíg nem beszélünk. Addig legalább én is rendbe teszem magamban, hogy én mit szeretnék?
Csak úgy nehéz "tervezni" a folytatást, ha nem tudom, hogy A mit érez és mit gondol?
ajj, basszus.. a legjobb az lenne, ha találkoznánk.. Annyira rég láttam.. :(
És ha szemtől szemben beszélnénk meg a dolgainkat, legalább mindketten választ kapnánk a kérdéseinkre..

Na tessék!
24 óra leforgása alatt annyi de annyi dolog történt, hogy el sem hiszem. Gyerekek, ez nekem túl sok egyszerre..
Még a tegnap történteket sem "dolgoztam fel", erre ma.... ma...
Erre ma hazafelé jövet összefutok D-vel. És ez most nagyon "nem hiányzott", mert totál bezavart. :S Illetve.. kurva váratlan fordulat és tök durva, hogy pont most..
Ezt a sors akarta így. Biztosan tudom.
Mert igazából már rég itthon lettem volna és tuti nem futottunk volna össze, ha H-val nem mentünk volna el és nem ültünk volna be a Burger King-be. És Anya nem telefonált volna rám és nem kísértem volna el H-t és...
És mindezek előre megvoltak írva a Nagy Könyvben.
Ezt most viccen kívül mondom.
Mert ha nem arra a villamosra szálltunk volna fel, vagy H elérte volna a korábbi buszt, vagy bármilyen más apró kis dolog máshogy történt volna, akkor nem futunk össze.
De minden úgy történt.
És szinte perceken múlt, hogy végül így alakuljon.
Hát beszarok.. :D

De az az érdekes, hogy mikor megláttam D-t, ő még nem szúrt ki engem. Én ugyanis picit lassabban mentem, az utca másik oldalán.
Aztán ahogy figyeltem, hogy megy és rágyújt, már majdnem 100%-ig biztos voltam benne, hogy ő az.
Ezért kicsit elkezdtem igyekezni, hátha ő is kiszúr majd..
Erre tessék! :D Ahogy megfordult, hogy körülnézzen, mielőtt átmegy, észrevett. Ami tök durva, mert én meg igyekeztem "nem észrevenni" őt [a földet néztem]. Sőt, még egy autó is "közénk állt", így nagyon meglepő, hogy abból a távolságból megismert (?). :P
Állt egy darabig, várta, hogy közelebb érjek, aztán mindketten meglepetten vettük tudomásul, hogy kit is látunk!? :P
Beszéltünk pár szót, aztán mindenki ment a dolgára. Mert én egyébként bajban voltam amiatt, hogy nem mondtam időt Anyáéknak azzal kapcsolatban, hogy mikor érek haza. :$

Már most látom, hogy nem lesz elég időm leírni mindent, de azért belekezdek és legfeljebb holnap még kipótolom. :D

Kezdem az elején.
A-val múlt hét elején sms-eztünk egy keveset, mert írtam Neki a névnapja alkalmából.
Már ez az ügy is kicsit zavaros, mert az üzenetemre csak 1 óra múlva kaptam választ, amiben amellett, hogy A megköszönte a köszöntést [XD], egyúttal bocsánatot is kért, amiért sajna nem tudja, hogy ki vagyok, mert elveszett az összes száma..
Eléggé meglepett ez az üzenet és hirtelen nem is tudtam, hogy mit reagáljak rá, meg időm se volt azonnal válaszolni, így ezúttal is én kb 1 óra múlva válaszoltam. És akkor is csak annyit, hogy ki vagyok.
Erre megint bocsánatot kért és leírta, hogy új telója van és még nem mentette át a számokat.
Nekem erre a következő volt a válaszom; "Nem baj. Csak azért írtam, hogy tudj róla, hogy nem felejtettem el. :)"
Erre Ő; "Köszönöm! És hogyhogy facebuksizol?"
Leírtam, de arra már nem válaszolt.
Innentől pedig már ismeritek a story-t, mert arról már korábban beszámoltam, hogy beszéltünk msn-en. :)

Na de.! A mai napról..
A levél után, amit írt, még volt 1-2 levélváltás, de aztán én azt javasoltam, hogy folytassuk a beszélgetést inkább msn-en.
Sok dologról beszéltünk.
Hogy kinek mennyi az átlaga, hogy kaptam egy figyelmeztetőt [erről majd később :P], hogy Ő mennyit dolgozik mostanában, meg ilyenek.

Aztán komolyabb témára váltottunk, mert egyszercsak 'kinyögte', hogy hiányzom Neki. Komolyan.
Én meg csak ültem és nem reagáltam rá semmit.
Csak próbáltam türtőztetni magam, hogy ne írjam le Neki rögtön, hogy Ő is nekem.
Mivel nem reagáltam semmit, 2 perc múlva azt kérdezte, hogy; "Megsértettelek most?" Kérdeztem Tőle, hogy ezzel? Aztán írtam, hogy nem, csak.. nem tudom, hogy mit reagáljak rá.
Később arra is rákérdeztem, hogy ha nem like-oltam volna a videót, amit kirakott, akkor nem is írt volna levelet és nem is beszéltünk volna? Erre azt felete, hogy de, biztosan, csak most szarul jött ki és hogy Ő keresett chat-en, de nem talált és csak utána írt levelet.
Hm.. a chat egy másik dolog, a lényeg az, hogy ott hiába keresett. :P
Miután tisztázódott ez a 'félreértés' vagy nem tudom mi, megkérdeztem Tőle, hogy mi a helyzet a barátnőjével? Röviden csak annyit felelt, hogy nincs.
Én; "Mi az, hogy nincs?"
Ő; "Nincs már barátnőm. Pár napja."
Én; "És miért nincs?"
Lehet, hogy nem illő dolog ennyit kérdezősködni, de most már elővigyázatos vagyok és tudni szeretnék mindent.. Vagy legalábbis sok mindent.
Ő; "Mert hülye volt. Meg feszült. Meg mindig veszekedtünk meg mittudomén. De szerinte ő nem volt hibás ő volt a tökély ő mindig jó. És ha nem neki van igaza, úgy csinálja, hogy neki legyen igaza."
Én; "És eleged lett és szakítottál?"
Ő; "Háát inkább közös."
Tulajdonképpen az egész beszélgetést leírhatnám, mert tele van fontos dolgokkal és kérdésekkel.

Amit most gondolok, az az, hogy jó, hogy beszéltünk egy kicsit "ilyen" dolgokról. Hogy Ő mit érez (?), hogy én mit érzek... Ugyanis megosztottam Vele néhány dolgot..
Hogy Ő is hiányzik nekem és hogy Neki fogalma sincs arról, hogy az elmúlt 2 hónapban mennyit gondoltam Rá!?
Meg, hogy megzavart azzal, hogy egyik nap felbukkant újra, aztán megint eltűnt.
Erre még Ő kérdezett rá, hogy "Én tűnök el?" És így folytatta; "Mindig kerestelek és vártam, hogy te is keresel-e"
Erre azt írtam, hogy arra hiába várt, mert én eldöntöttem magamban, hogy nem fogom keresni. Vagy legalábbis nem olyan "gyakran", mert hülyén vette volna ki magát, hogy Ő szakított velem, én meg "koslatok" utána.
Erre ilyet ír; "Nem hiszem."
Utána írtam Neki, hogy próbáltam elfogadni a helyzetet, mire Ő megkérdezte, hogy sikerült-e?
Írtam, hogy nem. Azt nem, hogy szakítottunk. És hogy az még pluszba megzavart, hogy néha beszéltünk.
Erre elkezdett bocsánatot kérni és olyat írt, hogy "Én kerestelek, mert jó volt veled lenni."
Ez a mondata kicsit felbosszantott, mert úgy éreztem, hogy ezzel azt akarja mondani, hogy én nem éreztem jól magam Vele. Pedig kurvára nem így van!

Most az zavar a legjobban, hogy nem tudtam "kiszedni" belőle, hogy miért mondta el, hogy hiányzom Neki. Illetve hogy ez Nála mit jelent?
Nem tudtam meg, hogy azok után, hogy szakítottak a barátnőjével, én pedig hiányzom Neki, akar-e tőlem ismét valamit?
És ez most napokig az agyamban fog motoszkálni..

Na most van az, hogy nem értek semmit.
És nem tudom, hogy örüljek-e!?

Sajna tényleg muszáj tanulnom, de ha tudok, jövök még és beszámolok mindenről, mert van miről!
 

ajj, gyerekek, a hasaaaaam! :S Tiszta görcs. :S
Először amiatt volt tiszta görcs, mert megláttam, hogy néhány perce A kitett valami videót facebook-ra, viszont nincs msn-en. :S
Aztán meg attól görcsöltem be, hogy miután like-oltam a videót, írt egy levelet. :O Hogy mizujs, mit csinálok, jól vagyok-e!?
Most akkor... mi van? :D

ááááá

Ajjj máááár!
Kezdek teljesen összezavarodni. :|
Az utóbbi 2 napban ugyanis jobban megkedveltem valakit a kelleténél.. azt hiszem. !?!?
A dolognak több érdekessége is van.
Az egyik, hogy a fiú, akiről szó van, már évek óta idejár [sőt, szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy 1. óta :O], de mivel régen rohadtul nem úgy nézett ki, ahogy most (!!), csak az utóbbi néhány (?) hónapban "figyeltem fel" rá. Mert sokat változott.. előnyére! :)
A másik, hogy a neve... A.. Igen; csak úgy, mint a másik A-nak..
A harmadik pedig - amiben eggyáltalán nem vagyok biztos, sőt.. :S -, hogy a 2 nap eltelte után, ma úgy vettem észre, hogy nem csak én nézelődök felé, hanem ő is felém... DE! Előfordulhat, hogy ez csak az én agyszüleményem. :( Már csak azért is, mert neki több, mint fél éve barátnője van és amúgy sem hinném, hogy pont én vagyok az "esete". :S
De azért jó érzés volt azt gondolni, hogy ő is rámnéz néha... :):):):)

Szóval, a lényeg, hogy A nem lett elfelejtve (!!!!), csak szimplán jött egy "másik A", akivel talán picit többet foglalkoztam az elmúlt napokban.. :$

De ez nem jó. :( Mert 1:nincs esélyem nála, 2:alig pár hónap múlva már nem is jár többé ide és valószínűleg találkozni sem fogunk már, így rohadtul nem kéne jobban megkedvelnem.. Bár, lehet, hogy már késő.. !?!?!?!? :(

És most megyek aludni, mert kurva fáradt vagyok.
A nap második felében [negyed 4-től este 9-ig] mást sem csináltam, csak ültem, tapsoltam és ujjongtam.. :P

Foci-lázban égek! :D:D:D:D

Van egy dolog, ami tegnap óta nem hagy nyugodni. De olyan szinten nem, hogy már-már kétségbe is voltam esve, hogy most ez mit jelent???
Ugyanis A kapott egy olyan üzenetet B-től [H bátyjának az exe és egyben A barátja is], amiben B konkrétan "leÉletemezte".
Ami nekem kurvára nem tetszik több szempontból sem.

1. Milyen alapon írkál Neki ilyeneket, ha csak barátok??
2. Miért fokozza ezt a jelzőt még smile-kkal meg szivecskékkel??
3. És miért Életem-ezi le A-t, amikor az "Életem" az én vagyok.. Voltam.. :'(
A hívott így engem és az sms-eiben is gyakran nevezett Életem-nek..
És tegnap villámcsapásként ért, amikor ezt az üzenetet megláttam. Mert hirtelen nem tudtam hova rakni!?
És tulajdonképpen még ma sem tudom.. :S

Elköszöntem.
Pedig legszívesebben egész nap beszéltem volna Vele.. Csak hát muszáj tanulnom. :(

Az biztos, hogy a nap hátralevő részében azon fogok agyalni, hogy vajon jelentette-e valamit ez a beszélgetés!? Mármint hogy Neki jelentett-e valamit!?
Mert nekem nagyon sokat.. Ahogy vége lett az utolsó órának, már rohantam volna haza, hogy felmennyek msn-re, hátha Ő is fentvan!?
És végülis majdnem így történt, csak ugye ott volt F, aki előtt nem szabadott volna nagyon kimutatnom, hogy mennyire otthon szeretnék már lenni. Sajna nem sikerült lepleznem, hogy haza szeretnék már menni, mert F a sürgetésből és a siető lépteimből hamar levette, hogy valamiért nagyon "sietnékem" van..
Szerencsére sikerült valahogy kimagyaráznom, de mivel a beszélgetés alatt F idenézett és látta, hogy A-val beszélek, gondolom összerakta a képet.. Vagy nem tudom.

De ez most nem számít! :D
Most az számít, hogy beszéltünk és ennek annnnyira örülök! :D:D:D:D:D:D:D
Ezen kívül van más is, de azt majd később mesélem el. ;)

pusziiiiii :)))

Beszélünk.
Vééééééééééééégre. :D:D:D:D
És most olyan boldog vagyok. :))
Csak.. félek is, hogy nehogy nagyon beleéljem magam a "semmibe".. :(

Izgulok.
És emellett meg abban bízom, hogy a napokban sikerül beszélnem Vele. Olyan jó lenne..
Mostanában gyakran van msn-en, aminek nagyon örülök. :)
Viszont az lenne a legszuperebb, ha úgy tudnánk beszélni, hogy mások "nem látják". Mármint úgy értem, hogy jó volna, ha itthon nem nézegetne senki a gépre, amikor msn-ezünk. Vagy inkább ne is legyenek itthon..
Had maradjon csak köztünk, hogy beszéltünk. :-)

Hogy a picsába képesek a pasik úgy intézni a szerelmi ügyeiket, hogy mindig a lányok érezzék magukat hibásnak??
Mert, ha máshoz nem, ehhez nagyon nagy érzékük van...

De most nem ezt akartam.!
Hanem azt, hogy miután 1 órán keresztül vártam A válaszára - hiába -, úgy köszöntem el Tőle, hogy "Jó volt beszélni.. szia"
Aztán elmentem meglátogatni H-t, mert szegénynek dobhártya gyulladása van/volt és hamár "arra jártam", vittem neki néhány füzetet, hogy ne legyen nagyon lemaradva. :) Jókat beszélgettünk - már amennyire az öccse jelenlétében lehetett :P - és szokás szerint most is voltak nagy röhögések. :D:D:D Azt hiszem, sikerült egy időre elfeledtetnem vele, hogy fáj a füle. :))
Sőt, én magam is elfelejtettem egy kis időre a délelőtt történteket.
De aztán jött a hazaút..
Aholis megpillantottam azt a boltot, ahol együtt voltunk a buli napján.
Ahova hirtelen felindulásból vitt magával, hogy vegyünk cigit 1-2 embernek.
És ahova úgy mentünk, hogy átkarolt..
És ahova a sötétben csak mi ketten mentünk..
És...
annyira hiányzik. :'(
Egyszerűen képtelen vagyok Rá huzamosabb ideig haragudni. Mert mindig eszembe jutnak az együtt töltött napok.. Amikor olyan boldog voltam Vele..

Na de.!
Oda szerettem volna kilyukadni, hogy miután hazaértem, felnéztem msn-re. És fentvolt. Még mindig. [Nem is értem... az egy dolog, hogy nem dolgozik, de pl a csaja?? Vagy.. áhh nemtudom! Csak fura. :S]
És nem csak fentvolt, de írt is. 14:44-kor, ezt: "Szija Neharagudj de aludtam és este nem kapcsoltapemm ki a g" [???]
Ennyi. Mégcsak lesem tudta írni normálisan.. pf
Lényegtelen.
Aztán egy keveset még fentvoltam, de baszott írni. Hogy "na szija, bocsi mégegyszer" vagy valami..
Ja és! Bejelölt facebook-on. Aminek nem tudom, hogy van-e jelentősége!? [Hülye kérdés, mert persze, hogy van! Erre várok napok óta....]
És így már nem is akarok annyira törlődni.. Mert egyébként nem leszek fent sokáig.
Ugyanis csak H miatt regisztráltam, mivel a költözés miatt egy [jó]darabig nem lesz netük és csak facebook-on tudunk beszélni.
Erre most A bejelöl.. És.. én így már szivesen fentmaradnék.. Hogy lássam, mi minden történik Vele!? És hogy Ő is lássa, hogy velem mi a helyzet..
Szóval hogy maradjon fent köztünk valami kapcsolat..

A mai nap után nem írok Neki többször msn-en. Legalábbis a közeljövőben biztos nem.
Viszont hogy a névnapi sms-sel mi legyen...!? Nem tudom. Direkt azért terveztem, hogy írok majd Neki, hogy tudja; gondolok Rá és nem felejtettem el, hogy aznap van.
De most tanácstalan vagyok.

Egyébként miután hazaértem, F-el még elmentünk a boltba és beszélgettünk..
Nagyon kicsin múlt, hogy ne mondjam el neki a dolgokat.. De aztán számoltam 3-ig és inkább úgy döntöttem, hogy nem.. jobb, ha megtartom őket magamnak.
Az mondjuk elég szar helyzet volt, mikor felmentem msn-re és ő is, meg Anya is látta, hogy A írt. Rögtön kérdezték, hogy mit írt, de én leráztam őket annyival, hogy "nem lényeg.."
Utána nem is kérdezősködtek.
Talán tényleg ennyire nem érdekli őket?

“Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg , amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.”

Nem bírtam nézni, hogy fentvan, ezért én is felmentem megint.
Aztán meg azt nem bírtam nézni, hogy mindketten fentvagyunk és ennek ellenére nem beszélünk..
Ezért írtam Neki..
Ennek már több, mint 30 perce. Azóta semmi válasz, én meg mingyárt sírógörcsöt kapok, amiért voltam olyan hülye, hogy írtam Neki. Meg amiért voltam olyan hülye, hogy reménykedtem abban, hogy köztünk valaha ismét lesz valami.
Ennyire senki nem lehet szerencsétlen!
Hülye barom vagyok.. :'(

A faszért nem tudom felfogni, hogy Ő már réges rég túllépett rajtam!?
És ez mindössze csak nekem nem volt világos eddig..
Vagy csak szimplán bíztam benne, hogy mindenki más téved. :'(