[egy kicsi belőlem]

Annyira tudni szeretném, hogy Ő mit szeretne!?!?
ajjj.. :D:D:D
 

Beszéltem H-val.
Ezekről a dolgokról. 2 hónapra visszamenőleg is.
Ma jött el az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább magamban tartani és muszáj volt elmondanom valakinek mindazt, amit eddig átéltem és átélek.
Sokat beszéltünk, mert mostanában H-nak is van egy csomó megosztanivalója és mivel ő nem tudja magában tartani, velem beszélte meg. :) [Mivel F most beteg, így vele csak levélben tudja közölni a dolgait/érzéseit.]
Még tudtunk volna dumálni órákon át.
De a lényeg most az, hogy neki mi a véleménye a tegnap [meg az azelőtt] történtekről!?
Igazából ő sem tud kiigazodni A-n - ahogy én sem :S -, de azt mondta, hogy ő már akkor "letett" Róla, amikor kiderült, hogy az irántam érzett "dolog" csak valami fellángolás volt a részéről.
Erre most meg hiányzom Neki...
Pár nappal azután, hogy ismét (!!!) szakított az exével. Immáron sokadszorra. (!)
H azt mondta, hogy nem akarja, hogy A játsszon velem és nem akar rosszat, de szerinte jobb lenne, ha túltenném magam rajta.
Sokszor elmondtam neki az együtt töltött délután alkalmával, hogy nem azzal van a "gond", hogy nem tudom túltenni magam A-n, hanem azzal, hogy nem is akarom!
Így meg aztán, hogy tegnap azt mondta, hogy hiányzom Neki, végképp nem.. :'(

Csak olyan rohadtul idegesít, hogy nem tudom, hogy milyen értelemben hiányzom Neki?
H is mondta, hogy - magából kiindulva - tudja, hogy A hiányolhat barátként és hiányolhat barátnőként is. És nem mindegy ám, hogy ezesetben melyikről van szó!?

És most pár napig muszáj türelmesnek lennem, amíg nem beszélünk. Addig legalább én is rendbe teszem magamban, hogy én mit szeretnék?
Csak úgy nehéz "tervezni" a folytatást, ha nem tudom, hogy A mit érez és mit gondol?
ajj, basszus.. a legjobb az lenne, ha találkoznánk.. Annyira rég láttam.. :(
És ha szemtől szemben beszélnénk meg a dolgainkat, legalább mindketten választ kapnánk a kérdéseinkre..

Na tessék!
24 óra leforgása alatt annyi de annyi dolog történt, hogy el sem hiszem. Gyerekek, ez nekem túl sok egyszerre..
Még a tegnap történteket sem "dolgoztam fel", erre ma.... ma...
Erre ma hazafelé jövet összefutok D-vel. És ez most nagyon "nem hiányzott", mert totál bezavart. :S Illetve.. kurva váratlan fordulat és tök durva, hogy pont most..
Ezt a sors akarta így. Biztosan tudom.
Mert igazából már rég itthon lettem volna és tuti nem futottunk volna össze, ha H-val nem mentünk volna el és nem ültünk volna be a Burger King-be. És Anya nem telefonált volna rám és nem kísértem volna el H-t és...
És mindezek előre megvoltak írva a Nagy Könyvben.
Ezt most viccen kívül mondom.
Mert ha nem arra a villamosra szálltunk volna fel, vagy H elérte volna a korábbi buszt, vagy bármilyen más apró kis dolog máshogy történt volna, akkor nem futunk össze.
De minden úgy történt.
És szinte perceken múlt, hogy végül így alakuljon.
Hát beszarok.. :D

De az az érdekes, hogy mikor megláttam D-t, ő még nem szúrt ki engem. Én ugyanis picit lassabban mentem, az utca másik oldalán.
Aztán ahogy figyeltem, hogy megy és rágyújt, már majdnem 100%-ig biztos voltam benne, hogy ő az.
Ezért kicsit elkezdtem igyekezni, hátha ő is kiszúr majd..
Erre tessék! :D Ahogy megfordult, hogy körülnézzen, mielőtt átmegy, észrevett. Ami tök durva, mert én meg igyekeztem "nem észrevenni" őt [a földet néztem]. Sőt, még egy autó is "közénk állt", így nagyon meglepő, hogy abból a távolságból megismert (?). :P
Állt egy darabig, várta, hogy közelebb érjek, aztán mindketten meglepetten vettük tudomásul, hogy kit is látunk!? :P
Beszéltünk pár szót, aztán mindenki ment a dolgára. Mert én egyébként bajban voltam amiatt, hogy nem mondtam időt Anyáéknak azzal kapcsolatban, hogy mikor érek haza. :$