[egy kicsi belőlem]

1
Arról, mi célja e könyvnek

Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben.

 Ez a könyv tehát őszinte lesz, olvasó, s nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni. A könyvekből akar tanulni, melyeket előtte írtak bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, amennyire azt megfigyelni és megértenie sikerült, az élet jeleiből akar tanulni, tehát a betűből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot. Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyent az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyja az Isten.
 S aki jobban tudja, mondja jobban.

Igazából már azt sem tudom, hogy hol vesztettem el a fonalat!? Nagyon rég írtam és azóta annyi dolog történt, hogy talán az lenne a legegyszerűbb, ha előkapnám a kis naptárkámat és szépen mindent elmesélnék..
Pillanat.

Úristen.! Ha jól vettem észre, az utóbbi másfél-két év (!!!) szinte teljesen kimaradt. Héba-hóba megjelentem ugyan, de akkor is csak azért, hogy siránkozzak egy kicsit, amiért nincs időm írni. :( Jó, akkor valahol a tavalyi év eleje-közepe felé fogom felvenni a fonalat.

2012.02.13.
Valentín nap alkalmából maradjunk csak annyiban, hogy kaptam D-től egy ííírtó édes Micimackós és Malackás plüsst [fotó később], ami lassan 2 éves lesz.. :) Tartsatok gyerekesnek, de én még 20 éves fejjel is szeretem az ilyen kis mütyűröket.. A plüssökről és úgy általában "Micimackóékról" nem is beszélve.. :):$ Persze a legnagyobb kedvencem Malacka. Olyan kis édi. :)))

2012.03.15.
Március 15., tehát ünnepnap. Se suli, se meló, se semmi, így felkerekedett a kis Brigád és elindult Z-ékhez bográcsozni. Szeretem az ilyen összeröffenéseket, de valahol mélyen belül tartok is tőlük mindig valamiért. :-s Ez aznap sem volt másképp és be is jött a "félelmem", ugyanis a vonaton belebotlottunk N-be. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő is hivatalos a bográcsozásra, úgyhogy marhára örültem neki, hogy jó pár órát az ő társaságában kell majd elviselni.
Szerencsére meg tudom állni, hogy ne köpjem szembe azt, aki nem túl szimpatikus :D, így az egész program jó hangulatban telt, és nem volt semmiféle konfliktus. Talán ő is megértette, hogy ha lekopik D-ről, nekem sem lesz vele különösebb bajom.
Mindössze 1 olyan dolog történt, amit nem hagyhatok ki az elmesélésből; épp krumplit pucoltunk N-el [tökre szeretek krumplit pucolni. De ez most mellékes :D]. Szóóóval épp krumplit pucoltunk, amikor L kihozta nekem a krumplipucolót - igazából nem is tudom, hogy miért, mert én jobban boldogulok késsel, de mindegy.. Ja, várjunk, tudom már! Voltak ilyen göcsörtök, vagy mik a krumpliban és L úgy gondolta, hogy majd a pucolóval könnyebben ki tudom azokat a részeket vágni. Igen. És ezért hozta. Én meg elfogadtam, bár neki is mondtam, hogy elvagyok a késsel..
Most jön a lényeg; mikor igyekeztem a pucolóval boldogulni, hirtelen kipattant a kis göcsört, egyenesen N felé. Pontosabban N szeme felé. [kuncog] Totál meglepődtem én is, hisz nem az volt a célom, hogy eltaláljam. Esküszöm!
És nem is esett semmi baja - a pápaszemén nem tudott áthatolni a krumplidarab -, szóval nyugi. [Jó, bevallom, nem sajnáltam egy csöppet sem, de azért nem akarok én neki rosszat. Egyenlőre..]
Mondanom sem kel, hogy bocsánatot kértem, és rögtön visszaváltottam késre, mert én azzal jobban és szívesebben is boldogulok, nem győzöm hangsúlyozni... :)

2012. D szülinapja [Ha nem bánjátok a dátumot nem írom le. :)]
Hosszas tervezgetés előzte meg ezt a napot, hisz nem csak azt kellett alaposan kieszelni, hogy mit kapjon D, hanem azt is, hogy hogyan lepjem meg?
Szerencsémre kapóra jött egy iskolai "rendezvény", pontosabban egy kiállítás megtekintése, amit a biosz tanárral néztünk volna meg pont D szülinapján. Ez tökéletes alibi volt, így hamar be is adtam D-nek nagy nagy szomorúsággal, hogy rögtön suli után nem tudunk majd találkozni, mert elmegyünk a kiállításra. És nem látott át a szitán! :D Elraktározta magában, hogy biosz óra keretén belül kiállításra megyünk, így csak a nap vége felé látjuk majd egymást..
Ám a nap végül egészen máshogy alakult. :)
Ugyanis én már korán reggel felkeltem, hogy Anya segítségét kérjem a tortasütésben és az ajándékok csomagolásában. Ezt követően pedig még délelőtt útra keltem - egyenesen D-hez -, hogy meglepjem tortástul, ajándékostul, mindenestül. :D
A meglepi tökéletesen sikerült, D egyáltalán nem számított rám. Büszke voltam magamra, hisz D mindig azt mondja, hogy kiszámítható vagyok. Azt hiszem, most sikerült rácáfolnom erre! :D

Folytatás... valamikor egyszercsak..