[egy kicsi belőlem]

Azt hiszem, még soha nem zokogtam telefonbeszélgetés alatt. Pláne nem a barátommal történő telefonbeszélgetés alatt.
Hát, mostanra ezen is túl vagyok, és őszintén mondhatom; pokolian szar érzés. Főleg akkor, ha az bassza át a fejed bosszúból [?], akit a világon mindennél jobban szeretsz.. :'(

Öröm Vele az élet. <3

Egyre jobban szeretem D-t.!
És minden Vele töltött percet. :)

Na tessék.. A bloghu is megújult, mióta nem volt időm írni. [Persze ez így nem látszik, mert a háttérben lett változtatás, de ez nekem akkor is új! :Đ]
És most kicsit furcsa is újra gépelgetni a gondolataimról, meg arról, hogy mi is van velem mostanában!? :)
Hű, de furcsa.. Most komolyan.

Persze az, hogy amikor időm végre tényleg engedi leülök és pótlólag leírok ezt-azt, továbbra is fennáll, hiszen muszáj lesz megosztanom Veletek azt a rengeteg dolgot, amin az utóbbi hónapokban átmentem. :)

Most például, ahogy a múltra gondoltam vissza egy röpke kis időre, hirtelen eszembe jutott a jövő is.. Például a vészesen közeledő érettségi. Riasztó belegondolni, hogy már csak pár hét választ el életem egyik meghatározó eseményétől.
És ahogy egyre jobban közeledik, én egyre jobban félek tőle. Ami persze természetes, de ez engem nem nyugtat meg. :D
Matekból eddig két próbaérettségit írtunk, amiből az első hármas lett :))))))), a második pedig sajnos kettes. De annál is csak egyetlen ponton múlt, hogy ne hármas legyen. És ennek én nagyon nagyon örülök! Bízom a legjobbakban, ha eljön majd az érettségi ideje. :)
Magyarból is írtunk már PRÉ-t és az négyesre sikerült 66%-al! :) Az angol ezen a héten szerdán lesz. Amiatt eléggé aggódom, mert már gyakorláskor sem mentek túl jól a feladatok.. Remélem az izgulás nem fog rontani a teljesítményemen, igyekszem legjobb tudásom szerint megírni majd a tesztet.! :)

Nos, lenne még mesélnivalóm bőőőőőőőven, de hív a kötelesség; ideje ennem, picit elrámolni az asztalomról és persze a tanulást se felejtsük el..
Amint tudok, jövök és írok Nektek! :-)

Több érzés kavarog most bennem és azt sem tudom hogy kezdjek hozzá mindahhoz, amit le szeretnék írni!?

Tartottam a Szilvesztertől.
Tudtam, hogy D baráti körében fogjuk tölteni és féltem tőle, hogy olyan dolgoknak leszek szemtanúi az este folyamán, amikre nem vagyok kiváncsi. Vagy épp, amik láttán kicsit mérges leszek.
Sajnos nem egyszer volt példa arra, hogy kicsit megorroltam Rá, mert voltak olyan tettei és megjegyzései, amik nem tetszettek. Leginkább azért voltam picit mérges, mert D nagyon is jól tudja, hogy féltékeny típus vagyok [Ő is az!] és ennek ellenére - vagy épp ezért - mondott és tett olyan dolgokat, amik rosszul estek nekem.
És ezen van a hangsúly! Hogy rosszul esett.
Talán ha a legelső ilyen esetnél mondtam volna Neki ezt, nem fordult volna elő többször.. Vagy legalább jobban odafigyelt volna arra, hogy mikor meddig mehet el!?
Én is hülye voltam. Mert például mikor olyannyira nem tetszett, amit mondott, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy kiszabadítsam magam a karjai közül, Ő pedig azzal próbált meg kibékíteni, hogy folyamatosan azt mondogatta, hogy Szeret, na akkor kellett volna azt kérdeznem Tőle, hogy; "De ha szeretsz, akkor miért csinálod ezt?"
De ahogy mondani szokták; az ember mindig utólag okos. :) Ettől függetlenül úgy érzem, hogy beszélni fogok Vele erről, mert a mai napom másból sem állt, csak abból, hogy a tegnap történteken agyaltam. És őszinte leszek; a kedvem is emiatt szomorkás kissé.. :(

A Szilveszterre visszatérve, szeretnék egy konkrét embert is kiemelni..
N-ről van szó, aki D ismerőse. Régebben egy suliba jártak és ő is ott volt a Szilveszteri összeröffenésen. Aminek - így utólag - egyáltalán nem örültem, ugyanis az este folyamán voltak olyan dolgai, amik kurvára nem tetszettek.
Sőt, már érkezésünkkor szinte D "nyakába ugrott", meg bökdöste meg mittudomén mit csinált Vele és ez nekem nem tetszett.. És az sem tetszett, hogy D nem mutatott be senkinek, mint barátnőjét. :( Én mentem körbe és mondogattam a számomra új embereknek, hogy ki vagyok..
Nos, N "bökdösődése" után más dolgok is történtek, de szerencsére azok nem D-hez, sokkal inkább K-hoz köthetőek [akinek ugyan nem volt ott a barátnője, de úgy látszott, hogy K-nak jobb is így.. :s]. Lényeg a lényeg; ahogy telt-múlt az idő, egyre világosabbá vált számomra, hogy jobb, ha N-t szemmel tartom és lehetőleg D "közelébe" se nagyon engedem, nehogy azt érezze, hogy Vele is lehet olyan dolgokat csinálni, amiket K-val..
Mondjuk ha arra került volna sor, akkor tuti szóváteszem és közbelépek. Nem az a fajta vagyok, aki csak úgy szó nélkül tűr dolgokat. Pláne nem ilyen dolgokat!
Szerencsére nem került semmi olyasmire sor, ami miatt aggódnom kellett volna, leszámítva K 1-2 beszólását, mint például hogy D miért nem iszik többet, meg miért nem mutatja meg, hogy hogyan is szokott Ő valójában bulizni!? Én tudtam a választ. Sőt, szerintem mindhárman tudtuk, hogy azért nem, mert én is ott voltam. És talán azért sem, mert nem érezte magát annyira jól.

 

Nem maradok sokáig, mert van pár dolgom és nem szeretnék túl későn lefeküdni se.
Igazából csak szerettem volna minden erre járónak BOLDOG KARÁCSONYT kívánni így utólag is. :$ És BOLDOG ÚJ ÉVET is szeretnék kívánni, hisz ki tudja, mikor tudok megint leülni és írogatni kicsit.

Tényleg nagyon sajnálom, hogy mióta D-vel vagyok nem tudok leülni blogolni, pedig ha valakiről, hát Róla aztán tudnék írni. :))) És csak jó dolgokat!
Ajjj, egyszerűen imádom... :$ És már alig várom a holnapot, mert megint találkozunk! :)

Egyébként az, hogy nincs időm blogolni, azért jót is jelent.. :) Mert legalább nem a gép előtt töltöm a szabadidőmet, hanem mondjuk D-vel :)))))), vagy tanulással. :-/ És az előbbit egyáltalán nem bánom! :D

Na, ha már itt vagyok, akkor pár szót a Karácsonyról. :)
Rengeteg dolgot kaptam és az avonos cuccokat leszámítva minden ajándék meglepetés is volt egyben, hisz egyikről sem tudtam. :D
Anyáéktól dvd-t [Karácsonyi ének], After Eight-et, zoknikat [yeeeee :D:D], kesztyűt, avonos testápolót, tusfürdőt és testpermetet [szilva-vanília-fahéj illatút] ééés egy nagyon hangulatos kis házikót kaptam. :) Kép hamarosan! ;)
D-től pedig....

eeeegy....
.
.
.
[Csak azért húzom-halasztom, mert hetekkel Karácsony előtt én is folyamatosan ennek voltam kitéve.:P]
.
.
.
Na jó, kinyögöm! :D
Egy DIGITÁLIS KÉPKERETET kaptam Tőle. :)))))
Aminek nagyon nagyon örültem! :D És olyan aranyos volt, mert töltött is rá jópár általam készített képet, így mikor legelőször működésbe helyeztük, már lehetett gyönyörködni a fotókban. :)

Egyébként a Karácsonyozás úgy zajlott, hogy 24-én itthon volt mindenki, 25-én elmentünk [kivételesen mi mentünk és nem ők jöttek] F-ékhez [tudjátok, H barátja, csak hát nem tudom máshogy leírni :'D], 26-án pedig D jött hozzánk. :)
Ettünk, ajándékoztunk, aztán elmentünk Hozzá és csak 28-án jöttem haza. :))

Életem eddigi legemlékezetesebb és legboldogabb Karácsonya volt az idei. Több okból is, hisz arra, hogy Apa mindennek örül és nincs egy rossz szava és megjegyzése sem, ritkán van alkalom. Másrészről mindig öröm látni, ha a szeretteim boldogok. :)
Harmadrészt pedig D miatt. :D Mert jó érzés volt ajándékot venni Neki, áthívni hozzánk ebédre, utána pedig három napig csak Vele lenni.. :)
Tiszta szívből szeretem és még rengeteg Karácsonyt szeretnék Vele eltölteni! :$

Éééééééééés képzeljétek!!!! :D
December 28-án voltunk FÉL ÉVesek. :D
Annyira jó minden nap úgy lefeküdni, hogy egy csomó kép bevillan az együtt töltött hónapokról és pillanatokról. :)
Lassan minden kis mozdulata tisztán megjelenik a fejemben.. És örülök neki, hogy már csukott szemmel is Őt látom magam előtt. :$:)
Nagyon szeretem! :)
 

Ó, és mielőtt elfelejtem! :)
Úgy döntöttem, hogy az elmúlt hónapok azért itt sem maradnak nyom nélkül, ezért utólag fogok készíteni bejegyzéseket 1-1 napra. :D És talán majd azt is kiírom, hogy hol lehet elolvasgatni a pótlásokat... :)
Hm, talán még összegzést is csinálok valamikor.. Nagyon kéne, mert az idei év - vagy legalábbis a második fele az évnek - elég tartalmas volt! :) 

Na puszi mindenkinek és BUÉK! :D
A piálással meg csak óvatosan! :)

És kurva szar, hogy hónapok óta nem tudok leülni blogolni. :(
Bevallom, volt, hogy eszembe sem jutott, mert mióta D-vel vagyok, szinte az egész világ megszűnt számomra. :$

És talán még most is alig bírom felfogni, hogy 5 hónapja Vele vagyok. (: Egy magas, helyes, kedves, vicces, figyelmes, odaadó, önzetlen, okos, erős, bátor, megértő és értelmes férfival (!!), aki mindig meg tud lepni a figyelmességével. És valahányszor találkozunk, vagy beszélünk telefonon, mindig érezteti velem, hogy mennyire szeret.
És ezt fel sem tudom fogni, mert nem tudom mivel érdemeltem ki!?
De nagyon hálás vagyok érte, mert D-nél jobb embert el sem tudnék képzelni magam mellé.
Egyszerűen szeretem. Tiszta szívből.

Picsába. :'(
Múlt hét vége óta annyira rámjár a rúd, hogy az hihetetlen. :'( Szerda éjjel olyan szarul voltam, hogy azt hittem belepusztulok. :( Hánytam, hasmenésem volt és nagyon fájt a hasam is. Mindemellett kurvára kiszáradtam és csak kortyonként ihattam egy keveset. :-/
A lebetegedésemnek hála, nem tudtam D-nél tölteni a hétvégét, ami nagyon nagyon rosszul érintett mindkettőnket, főleg, hogy mostanában az Ő életében sincs minden rendben.. És ahelyett, hogy mellette lettem volna, még én szorultam az Ő ápolgatására. :'( Kurvajó.

Ennek tetejébe ma, mikor végre láthattam volna 20 percnél több időre D-t és végre Ő sem szétesve, legyengülve, sápadtan és smink nélkül láthatott volna engem, nem tudtunk találkozni. :'(:'(:'(
Mert most meg Ő érzi magát rosszul. :'( Akkor kelt fel, amikor délután 4 körül írtam Neki egy sms-t, hogy mi újság Vele és mikor láthatom? Néhány perccel később fel is hívott rögtön és megbeszéltük, hogy a mai tali elmarad.. :'(
És legszívesebben elsírtam volna magam. Mert tényleg annyira vártam a mai napot, hogy az számomra is meglepő volt. Szinte aludni nem tudtam az izgatottságtól. Komolyan mondom, mint valami gyerek, aki a Szent este előtt nem bír magával.
Erre tessék.. Nem hogy ma nem találkoztunk, de ha holnap sem lesz jól D, akkor lehet, hogy csak hétvégén látjuk egymást. :'( És hol van az még..!? :(

Sajnálom, de nagyon úgy néz ki, hogy mostanában már csak nagyon ritkán fogok jelentkezni, mert egyszerűen nem tudok időt szakítani a hosszabb blogolásra. :'(
Nem örülök neki, mert az utóbbi hónapokban elmondhatatlanul sokszor voltam boldog - D miatt :)))) - és jó lett volna kiírni magamból, de sajnos nem volt rá lehetőségem. :s

Azért most annyit leírnék, hogy a Nála töltött 2 nap megint annnyira jó volt.. :))) :D
Imádok Vele lenni. :$ Hozzábújni, simogatni, ölelgetni..
Legszívesebben el sem engedném, hanem egész nap csak csüngenék rajta és puszilgatnám. :$ :))
És úúgy hiányzik. :( Pedig ma reggel váltunk el egymástól.. Csak már annyira ragaszkodom Hozzá, hogy pár óra kiváltja a hiányát.
Szeretem! Nagyon nagyon nagyon szeretem. :$:)

Úgy döntöttem, hogy nem lesz hosszú beszámoló. Ahhoz túl sok idő eltelt már a történések óta és egyrészt nincs kedvem mindent felidézni és pontosan leírni, másrészt nem is tudnék már mindent pontosan megosztani Veletek. :( Bocsánat!

A legfontosabb úgyis az, hogy Nagyon Szeretem D-t! :D
És pénteken voltunk 4 hónaposak! :D:D

És alig várom, hogy csütörtök legyen, mert akkor megint Nála alszom.. :)

Aajjjj bassza meg. :-/
Úgy sajnálom, hogy kivontam magam a forgalomból, de egyszerűen nincs időm eljutni odáig, hogy blogoljak. :(
Hazaérek a suliból és tanulok, vagy eszem-iszom, esetleg tv-zek, vagy D-zek. :)))))
Bocsánat!!!!
Sajna úgy néz ki, hogy legközelebb csak őszi szünetben tudok hosszabb beszámolót írni. :(
Most egyszerűen képtelenség. :s :|

Gyerekek, úgy szeretem.. :$ !!!! :D
És valamikor tényleg leülök már és beszámolok mindenről, mert kezdenek felhalmozódni a dolgok. :s

Ezermilliárd mesélnivalóm van, de időm nincs, úgyhogy a naagy nagy beszámoló még várat magára!
Bocsánat. :(

Igen, szeretem! És ezt már olyan régóta elszeretném Neki mondani! Csak eddig féltem.. Meg vártam a "megfelelő időre"..
És hétfőn, búcsúzáskor ott lett volna az alkalom. Azt terveztem, hogy akkor mondom el Neki, csak ugye ez már nem valósítható meg. :(
De akkor sem fogom most már sokáig magamban tartani. Szeretném, hogy tudja mit érzek. :$

Képzeljéééétek!!!! Holnap bemegyek Apával D-hez!!! :) Mégiscsak!!!! :D:D:D:D

Úgy örülök most.. :) Alig várom, hogy lássam. :)
Elmesélem, hogyan alakult mégiscsak úgy, hogy bemegyek Hozzá. :) Ma beszéltünk telefonon és miután letettük, Apa - nem túl kedvesen - elkezdett kérdezősködni, hogy "Hogy tudunk ennyit beszélni" [10 perc volt az egész] meg hogy "D hívott-e?" Kicsit haragudtam is rá a kérdései után, mert nem értettem miért volt úgy kiakadva.. Hát basszus, ha már kedd óta nem találkoztunk és most még a találkozás halvány reménysugara is kezd elhalványulni, akkor legalább telefonon had beszéljünk annyit, amennyit szeretnénk!
A kérdések után a következőket mondta: "Egyébként csak azt akartam mondani, hogy ha gondolod, holnap bemehetünk Hozzá, elmegyek veled. Akartam mondani az előbb is, de hát hozzád nem lehet beszélni, ha telefonálsz." xD
Én meg csak néztem. :O Kicsit megdöbbentő volt ezt Apától hallani, de nagyon örültem neki. :D:D Eleinte nem akartam rögtön rávágni, hogy "igen", mert tudtam, hogy D "nem venné jó néven", mivel ugye fertőző a mandulagyulladása, meg én is kicsit vonakodtam a látogatástól emiatt.. De aztán Anyáék meggyőztek! :D Azt mondták, hogy ők sem úgy gondolták, hogy akkor majd a nyakába ugrom, hanem inkább hogy legfeljebb ablakon keresztül integetek csak Neki és a cuccokat, amiket viszünk, a nővérkével beküldetjük. (:
Ez is valami.! És most tényleg az számít, hogy lássuk egymást, mielőtt elutazom.

Most boldog is vagyok ám, mert D szóhoz sem jutott, amikor közöltem Vele, hogy márpedig én holnap bemegyek Hozzá. :Đ
Mikor megírtam Neki sms-ben és megkértem, hogy írja le a kórház nevét, így reagált; "Neeeeeem! Ne gyere ide, lebetegedsz-kimaradsz a kirándulásból és ezt nem bocsájtom meg magamnak."
Mire én sarokba szorítottam a következővel; "Dee! Ha csak ablakon keresztül is, de látni akarlak. Már megvan a jegy, Apa elkísér. Nem lesz bajom, nyugi."

A kiemelt mondat kegyes hazugság volt, mivel akkor még nem volt megvéve a jegy, amikor sms-eztünk. De tudtam, hogy ha azt írom Neki, akkor arra már nem tud mit lépni. :P
Nos, miután elolvasta a válaszomat, azonnal felhívott és az volt az első kérdése, hogy "Ezt most nem mondod komolyan?" Mire felvázoltam Neki, hogy "Deee, nagyon is komolyan gondolom. És csak nem képzeled, hogy úgy utazok el Lengyelországba, hogy előtte nem látlak?"
Erre nem jött válasz. Néhány pillanatig néma csend volt, aztán mindketten beleszóltunk a telefonba. Én azt mondtam, hogy mondjon már valamit, Ő pedig azt, hogy Imádlak. :$$$$
És hallottam is a hangján - pontosabban az elnémulásán -, hogy mennyire mélyen érinti, hogy bemegyek Hozzá. :)
És annyira örülök, hogy így reagált. :) Hogy tényleg őszintén örül annak, hogy meglátogatom, annak ellenére, hogy fertőző a betegsége.
És annak is örülök, hogy Ő pedig ennyire aggódik értem. Hogy azért nem akarja, hogy elmenjek Hozzá, mert fél, hogy elkapom és nem tudok elutazni.
úúúgy.. szeretem! :$

Na már megijedtem, hogy megint akkor nem tudok belépni bloghu-ra, amikor leginkább írni akarok. De szerencsére sikerült!

Sok dologról tudnék beszámolni, de a "legfontosabb" közlendőm ebben a percben, hogy D kórházban van. :'(
Tüszős mandulagyulladása van, lázzal és torokfájással. Szegény nyelni és beszélni is alig tud. :(
És annyira aggódok Érte. :'( A legrosszabb, hogy fertőző, így mégcsak be sem tudok menni Hozzá. :'( Annyira szar itthon ülni tehetetlenül. Ennél már csak az a gondolat szarabb, hogy hétfőn elutazok Lengyelországba [végzős osztálykirándulás] 5 napra, így legközelebb max 1 hét múlva találkozhatunk. Esetleg jövőhét pénteken. Kurva szar, hogy el sem tudok búcsúzni Tőle. :'( Kedd óta nem találkoztunk és annyira hiányzik!!!! :'(

Amellett, hogy rohadtul szomorú vagyok, haragszom is Rá!
Mert nem érdekli, hogy Neki is ugyanúgy baja eshet, mint bárki másnak.. Egyszerűen leszarja. És ezek szerint azt is, hogy én meg aggódom Miatta és féltem.
Simán megiszik egyhuzamra 1 üveg jéghideg [!!!] üdítőt, ha Neki ahhoz van kedve és nem foglalkozik azzal, hogy ezzel milyen rosszat tesz a szervezetének. És akkor a cigiről meg a hülye söreiről nem is beszéltem..
De persze ha szóvá merem tenni, akkor én vagyok a rossz, meg a mittudoménmi.. :(

Ajj, nem akarom én bántani, mert van elég baja anélkül is, de tényleg haragszom Rá, amiért ilyen felelőtlen és mohó.
Faszért szarja le a saját egészségét!? :(

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez a nyár. :O Tudom, mindig ezt mondom, de ez most tényleg így volt. Máskor leginkább a semmittevéssel teltek el gyorsan a napjaim, idén viszont a sok program gyorsította fel az idő múlását. :) Ami persze nem feltétlen rossz, csak a gondolat, hogy mennyi minden vár rám idén, megrémít. :|
Először is egy lengyelországi kirándulás - rögtön év elején -, utána szalagavató, foci, ballagás és persze a legfontosabbat ki ne felejtsem; az érettségi.
Nem tagadom; félek. Persze ez normális, tudom én és úgy gondolom, hogy ezzel rajtam kívül még jó pár ember így van, de akkor is.. Ez engem nem vigasztal. :D

Na jó, evezzünk más irányba. Egy sokkal, de sokkal kellemesebb irányba. :D:D
Kééépzeljétek; kedden voltunk Velencén megint. :'D De most nem D baráti körével, hanem az enyémmel. :D Pontosabban H-val és F-el [H barátja F, nem pedig a tesóm F. :D]
Az ötlet valójában hármunk agyában született meg, de F vizsgája és pénzügyi helyzete miatt ő és P nem jöttek, így aztán négyes randi volt, nem pedig hatos. :P
Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és örültem neki, hogy vééégre D megismerte H-t! :D Régebb óta terveztem már, hogy bemutatom őket egymásnak, de eddig a sors mindig közbeszólt. :s Vagy épp D nem ért rá, vagy H-nak nem volt jó.. Esetleg más okból kellett elhalasztani a találkozást.
D-nek igaza volt; nem szabad túlságosan megtervezni semmit, mert akkor úgysem úgy alakul, ahogy az ember kitalálta. :D
A Velencei kiruccanásnak csak egy rossz pillanata volt; a hazaút. Ugyanis hazafelé 1 órát várakoztunk a vonaton, valami áramszünet miatt. :-/ Hamar elfogyott a türelmem, mert pisilnem kellett és éhes is voltam. :s Arról nem is beszélve, hogy a várakozás miatt lekéstük a fél 10-es vonatot, így csak 1 órával később tudtunk D-hez indulni.
Persze ez sem volt ilyen egyszerű; amint megérkeztünk a vonattal, rohantunk hozzánk, hogy összetudjak pakolni és elmehessek wc-re. :s Szerencsére időben a buszállomásra értünk, így amiatt már nem kellett aggódni, hogy hajnalban érünk haza. :)

Ajjj és olyan jóó volt D-nél. :))) Szeretek Nála lenni. :) És most "végre" én is tapasztaltam, hogy mennyire meleg van abban a tetőtéri lakásban. :s Valami iszonyatos. :s
Megértem, hogy D ebben a hőségben inkább elmegy otthonról, mert ezt hosszú távon szinte lehetetlen elviselni. :s Éjszaka voltam is fent párszor, mert nem tudtam aludni.
De nem bántam, mert legalább tudtam nézni, ahogy D alszik. :)))

Most annyira írhatnékom van. :D És ki is használom ezt, mert van egy dolog, amiről nem írtam még.
Pénteken H-nál aludtunk. :D:D Összekötöttük a kellemest a hasznossal - illetve csak szerettük volna, mert végül nem úgy alakult az este, ahogy elterveztük. Egy rég nem látott ismerős ugyanis beleköpött a levesbe..
Az eredeti terv az volt, hogy este elmegyünk bulizni, mert F már régóta szeretett volna kicsit kirúgni a hámból, meg más okból is elakart menni szórakozni és mivel ki mással menne el, mint velem és H-val, megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk szórakozni. :D Ééés mivel azt is hónapok óta tervezzük, hogy H-nál alszunk, azt találtuk ki, hogy a buli után hozzá megyünk haza. :D
Őszinte leszek; a bulizáshoz nem sok kedvem volt, mert nem vagyok az a "party-face" és a tömeget sem szeretem, de nem akartam különcködni. És bíztam benne, hogy megjön majd a kedvem. :)
Nos, végül azzal nem is lett volna akkora gond, hogy van-e kedvem, vagy nincs, mert így is - úgyis az lett volna a vége, hogy nem akarok majd elmenni. Ugyanis miután találkoztunk H-val, kiderült, hogy a bátyja és a bátyja barátnője nem jön, aminek nem örültem, mert mindannyian szerettük volna, ha van velünk legalább 1 fiú. :s De ez még hagyján! "Helyettük" viszont be lett szervezve B [A (!!!) egyik legjobb barátja. Még anno írtam róla.], meg neki valami ismerősei, akiket életemben nem láttam..
Ha nem tudtam volna, hogy A 1 hete hazajött Hollandiából, talán nem zavart volna, hogy B is ott lesz, de így az volt az első gondolatom, hogy mi van, ha A még nem ment vissza és kitalálják, hogy ő is jön este!? F-el beszéltem erről és előre felkészítettem, hogy ha bekövetkezne a sejtésem, én nem megyek a betervezett helyre, ne haragudjon.. Teljesen megértette és azt beszéltük, hogy majd kitalálunk valami más helyet. [Ezzel csak annyi a bibi, hogy H-t nem engedik be sehova, mert még nem múlt el 18. :'( A tervezett helyre is csak B segítségével tudott volna bejutni.]
Nos, nem gondoltam hülyeségre, ugyanis valamivel 22h előtt H kapott egy üzenetet B-től, miszerint A is jön[ne] este. Nem lepődtem meg túlzottan. Mikor H meglepetten felkiáltott és azt mondta, hogy "Először F-nek mutatom meg..", tudtam, hogy mi van.
Ekkor mondjuk még nem gondoltam volna, hogy az egész estének lőttek, mert bíztam benne, hogy B és A megérti, hogy semmi kedvem találkozni A-val. Hát nem így volt. :D
Nem értették, hogy ha nekem úgyis van barátom, akkor miért lenne ez gond!? Hát basszák meg, arról nem én tehetek, hogy ők úgy is tudnak bulizni, ha a barátjuk/barátnőjük nincs ott, viszont az exük igen. :D:D:D:D:D
Komolyan mondom hihetetlen. :D:D:D B elég kitartó volt; sokáig próbálta "győzködni" H-t. De úgyis fogalmazhatnék, hogy sokáig értetlenkedett. Meg akkor ki volt bukva, hogy így akkor ők se mennek bulizni, mert hogy "Ha ketten megyünk az nem buli".
Hát bazdmeg és az engem hol érdekel??? Jól elcseszték az esténket és akkor még ők vannak kibukva? Illetve csak B elvileg, mert A-val nem beszéltünk. Ott volt ugyan B-nél, de állítólag a "Másik szobában beszélgetett B apjával." -.-'
Mikor végre azt hittem, hogy sikerült megértetni velük/B-vel, hogy részünkről le van mondva az esti bulizás - legalábbis azon a bizonyos szórakozóhelyen -, B rám írt facebook-on. -.-'
Ő :"Szia. Most én úgy tudom, hogy ti jóba vagytok A-val. Hallom, hogy szoktatok beszélgetni meg minden. Akkor nem értem, hogy most miért zavarna téged a jelenléte. Akkor miért beszélgetsz vele, ha ennyire nem vagy rá kiváncsi?"
Én :"Szia. Igen, szoktunk beszélgetni, illetve levelezni, de mikor felhozta a találkozást, akkor is húztam a szám, mert nem szívesen találkoznék vele. A beszélgetés meg a találkozás nem ugyanaz. Meg fordított esetben én se venném jó néven, ha a barátom az exével bulizna. Sőt.."
Ő :"Ti tudtommal nem is jártatok, ezt nem lehet járásnak nevezni. Azért mert találkozgattatok ettől még nem jártatok. A másik meg mind a ketten felnőtt emberek vagytok, tudni kéne kezelni a dolgokat.. Főleg, hogy ez nem is mostanába volt."
Én : "Most ne haragudj, de nekem ezt tényleg veled kell megbeszélnem? Azt hagyjuk, hogy ki mit nevez járásnak.. Nem akarok vele találkozni és kész. Ha ti ezt nem tudjátok megérteni, sajnálom.
Lehet, hogy te eltudnál siklani a múltban történtek fölött, de én nem. Attól, hogy beszélek A-val, még nem akarok újra találkozni vele."
Ő : "Okés, sok sikert, hogy végre letudd zárni a "járás" dolgot. ;) Szia"
Én : "Letudtam zárni, de az nem egyenlő azzal, hogy akkor minden el van felejtve és mehetünk együtt bulizni, mintha mi sem történt volna. :D Fordított esetben még ki is kapartad volna a szemem, hogy bántani merészeltem A-t. És akkor most meg én vagyok a rossz. Csá"
Ő : "uhh.. :s Te nagyon félreértettél, de okés.. Szia"

Ennyi.
És ne tudjátok meg, mennyi mindent tudtam volna írni B-nek.. Rohadtul felbaszta az agyam és csak azért nem írtam neki "durvább" dolgokat, mert mégiscsak H barátnője.. (?) És nem akartam azt, hogy ez H-nak kellemetlen legyen, vagy bármi ilyesmi. :s Helyette inkább próbáltam a lehető legnyugodtabban kezelni az egész ügyet.
De mára már bánom, hogy nem osztottam ki egy kicsit B-t. Mi az a szöveg, hogy "Tudtommal ti nem is jártatok" ???? Hát bazdmeg, ha ennyire jártas vagy ezekben a dolgokban, akkor beszéld meg A-val, hogy mi a franc van és engem hagyjatok ki belőle. Aztán ennyi.
Hát basszus, én a mai napig téma vagyok közöttük? Vagy mi a fene?
A pedig mindent elmesélt B-nek? Vagy honnan a francból tudja ilyen "jól", hogy mi volt vele és velem?
pff.. Nem is lényeg már..
A legfontosabb az, hogy A legalább szembesült azzal, hogy kurvára nem vagyok kiváncsi rá. Most már semmilyen szempontból sem! Hagyjon engem a picsába..
Egyedül azt bánom, hogy a decemberben történtek után még voltam olyan hülye és szóba álltam vele. Mikor újra felbukkant, akkor kellett volna jól elküldenem a fenébe, aztán meg hagyni.
Most már lényegtelen.
A fő, hogy eltűnjön végre az életemből! Örökre.

Nem megy ki a fejemből a tegnapi nap.
Folyton arra gondolok, amiket D mondott. Meg arra a sok dologra, amit átéltünk már együtt.
És azok után, ahogy viselkedik velem, ahogy beszél hozzám, ahogy mosolyogva rám néz, még most sem merem elhinni, hogy ez tényleg velem történik.
A kapcsolatunk elején kimondottan féltem attól, hogy D rajongása is csak amolyan fellángolás, és nem tart tovább pár napnál. Féltem, hogy nem gondolja komolyan, amiket mond. Hogy ő is csak találkozgat velem, aztán mikor már kötődöm hozzá, elmegy. És vége mindennek. Féltem, hogy csak szédít.
El sem hinnétek, mennyire vártam, hogy túl legyünk a másfél héten. Odáig folyton az lebegett a szemem előtt, hogy bármelyik nap véget érhet a kapcsolatunk.
Pedig ez hülyeség!!!!! Mert D semmiben sem hasonlít A-ra!!
Csak amiatt az egy kibaszott tapasztalat miatt D-hez már nem mertem olyan nyitottan hozzáállni. Bizalmatlan voltam és igyekeztem nem beleélni magam abba, hogy összejöttünk. Próbáltam "nem megkedvelni túlzottan", hogy ha arra kerülne a sor, ne fájjon annyira a szakítás..

De a tegnap történtek óta sokat gondolkoztam.
És most már kezdem elhinni, hogy ami velem/velünk történik az a valóság.
Tényleg létezik, hogy D szeret velem lenni és komolyan gondolja ezt a kapcsolatot. És ezt érezteti is velem! Eddig is éreztette, de én mégsem akartam elhinni.. És féltem viszonozni is. Kicsit még most is félek, mert minél közelebb engedek magamhoz valakit, annál nagyobb fájdalmat tud okozni. És ez az, ami a leginkább visszatart attól, hogy kimutassam az érzéseimet.
Azt, hogy mennyire szeretek minden egyes percet, amit Vele tölthetek, és hogy mennyire szeretem nézni, hallgatni, fogni a kezét, megölelni, aludni mellette, együtt nevetni Vele..

Ezeket a dolgokat nem is lehet igazán szavakba önteni.. Most nem megy.
De értitek, hogy mit akarok mondani?

Ajjjjj, pár napig nem volt netünk és megint nem tudtam beszámolni a történésekről! :s
Most nincs kedvem pótolni a hiányosságokat, azt majd később. Most csak a mai napról fogok írni. :)
Megint leugrottunk Velencére. :D Ezúttal hatan voltunk, mert Z is elhozta a barátnőjét. Elsősorban nem az ott töltött időről fogok írni, hanem arról, ami hazafele úton történt. Ugyanis volt egy kis mosolyszünet köztem és D között.. Úgy éreztem, hogy átlépett egy bizonyos határt és miután ez bekövetkezett, nem titkoltam a nemtetszésemet. Olyannyira nem, hogy szerintem mindenki észre vette, hogy valami bajom van. És én úgy gondolom, hogy joggal voltam kibukva kicsit..
Az nem tetszett, hogy D és Z túlzásba vitték a buzis poénkodást. Azzal nekem semmi bajom nem volt eddig [és továbbra sem lesz], hogy a fiúk szórakozásból fogdossák egymást, meg viccelődnek, de az, hogy alig pár centi válassza el D száját Z szájától, kicsit sok volt. Tényleg azt hittem, hogy mindjárt smárolnak.. Utána meg Z megnyalta D nyakát is.. Én meg csak ültem és néztem. Hogy most ez tényleg komoly-e!?
Mindenki nevetett - vagy legalábbis a többség -, én viszont csak ültem döbbenten. Ha akartam volna, sem tudtam volna leplezni, hogy nem tetszett, amit láttam, mert az arcomra volt írva. [És egyébként nem ez volt az első, de a múltkori fölött szemet hunytam, mert nem volt ennyire komoly.]
Nos, a látottak után elment a kedvem a poénkodástól meg röhögcséléstől. Csend is lett egy kis ideig, mert mindenkinek feltűnt, hogy én másképp reagálok, mint ők.
D ijedten rám nézett, majd elkezdte simogatni a lábam. Eleinte ellöktem a kezét, jelezve, hogy ott van Z, ha eddig ilyen jól elvoltak, akkor a továbbiakban is őt taperolja inkább és ne engem..
Szerintem D akkor szembesült igazán azzal, hogy nekem sok volt, amit láttam, mikor Rá se néztem..  Ő simogatta a lábam, én viszont nem értem Hozzá és nem is néztem Rá. [Úúúúristen, el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz volt "nem ránézni". :s Szinte lyukat égetett az arcomba, annyira bámult, én meg csak hébe-hóba pillantottam Felé. :(] De hát valahogy jeleznem kellett, hogy mi van.. És veszekedni meg nem akartam ott mindenki előtt. Sőt, amúgyse. Úgy voltam vele, hogy ha leszálltunk a vonatról, megbeszéljük.
És így is lett.
Addigra persze kicsit felengedtem és mondtam Neki, hogy majd megbeszéljük a dolgot. Megérkezéskor mi mentünk leghátul és nem sokkal a leszállás után meg is álltunk, hogy tisztázzuk a dolgot. Őszintén elmondtam D-nek, hogy mit érzek és mit gondolok. Azzal kezdtem, hogy nem akarom megmondani Neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de szeretném, ha a későbbiekben a vonaton történtekhez hasonló nem fordulna elő, mert úgy érzem, hogy kicsit több volt a kelleténél. Hozzátettem azt is, hogy néha az az érzésem, hogy Ő nem csak poénból csinálja..
Mikor ezt meghallotta, megállított és azt kérdezte; "Szerinted egy buzi tud így csókolni?" És megcsókolt.
Nem akartam kijavítani, de én 1 szóval se mondtam, hogy buzinak tartom, csak szimplán úgy tűnik néha, hogy nem csak poénkodik.
Miután befejeztem, bocsánatot kért és azt mondta, hogy ez még Neki is új. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy most már arra is figyelnie kell, hogy én mit szólok a tetteihez. Erre megint azt mondtam, hogy én nem is akarom megszabni, hogy mit tehet és mit nem, csak .. Mire közbevágott, hogy Ő meg nem akarja azt mondani, hogy megszabhatom, de valamilyen szinten mégiscsak így van vele.
Végül abban maradtunk, hogy a későbbiekben visszafogja fogni magát.

Megbeszéltük és sikerült tisztázni mindent. :) Utána már nem is haragudtam Rá. Sőőt..
Odáig voltam attól, hogy Ő nem volt mérges, amiért én kibuktam. És nem kezdett el ott magyarázni nekem, hogy pedig jobb, ha hozzászokom ehhez, meg ilyesmik.. :) Örültem neki nagyon, hogy veszekedés nélkül megtudtuk beszélni a dolgot. :D:D:D
Az is tetszett, hogy D-nek hamar feltűnt a vonaton, hogy valami bajom van és onnantól kezdve csak azzal foglalkozott, hogy valahogy kibékítsen. Picit tartottam attól, hogy ha huzamosabb ideig nem figyelek Rá "eléggé", akkor megunja és rámhagyja az egészet. De nem így lett! :D
Bocsánatot kért, nézett rám ártatlan bociszemekkel és próbált egyre jobban közeledni, hogy megtudjuk beszélni a dolgot. Láttam rajta, hogy bántja, hogy haragszom Rá egy kicsit.

Van más fontos esemény is, amely a mai naphoz és Hozzánk köthető.
Mikor K-ékhoz tartottunk, mi voltunk legelöl, mert a többiek leálltak beszélgetni és amíg bevártuk őket, alkalmunk volt beszélni pár szót.
D megkérdezte, hogy "Lehetne-e egy indiszkrét kérdése?", mire én kicsit bepánikolva azt feleltem, hogy igen.
Álmaimban nem gondoltam volna, hogy azt fogja kérdezni, hogy "Szeretem-e?" :O Nem tagadom, ledöbbentem a kérdésen, de kicsit csalafinta voltam és nem adtam konkrét választ, hanem inkább visszakérdeztem; "Miért ne szeretnélek?" Erre azt felelte, hogy "most komolyan" Mondtam Neki, hogy "Komolyan!" Aztán megölelt és azt mondta, hogy örül neki és hogy még most sem tudja elhinni, hogy együtt vagyunk.
:$$:)))
De ez még semmi..
Miután megérkeztünk a házunkhoz, még bementünk a lépcsőházba - ami egy külön story, de nektek nem fogom elmondani, bocsi. :$ - és beszélgettünk. D csak nézett rám mosolyogva és azt mondta, hogy el sem hiszi, hogy velem van. Aztán megölelt és azt mondta, hogy; "Nem hittem volna, hogy szeretni fogok egy nőt." Annyira magához szorított, amennyire csak bírt és nem is akartuk elengedni egymást.
Ezután a mondat után, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam.. :$ De aztán D folytatta. Rám nézett és azt mondta, hogy "és még szép is, okos is.."
Tényleg alig akartam elhinni, hogy ezt nekem mondja valaki. Méghozzá egy olyan valaki, akihez én is gyengéd érzelmeket táplálok. :$

Kéééépzeljétek, tegnap volt nálunk D. :))) Megvolt a nagy találkozás Anyáékkal. :D Illetve igazából csak Apa volt számára új, mert csak ő nem volt lent tavaly Balatonon.
Ennek ellenére - hogy Apán kívül mindenkit "ismert" már valamilyen szinten - nagyon izgult Ő is. :) Az, hogy zavarban volt, szinte sütött Róla, de ez  egyáltalán nem baj. :) Aranyos volt. :)) És teljes mértékben megértem, hogy zavarban volt, hisz ez a helyzet Neki is új. Én is izgultam kicsit, hogy mi lesz. :$:)
Pár órát töltöttünk nálunk, utána pedig én mentem el Hozzá. :))) Viszonylag későn; fél 10 körül értünk hozzájuk, mert hétvégén csak 2 óránként járnak a buszok.
Nagyon jól éreztem magam Nála. :))) Kéépzeljétek, reggel csinált nekem reggelit! :D Szerintem eddig nem meséltem, de amellett, hogy okos, kedves, vicces, helyes, magas, aranyos, és megértő, még főzni is tud! Nem is akárhogy.! :D Ámulattal figyeltem, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában. :)))
Hihetetlen, hogy egy ilyen fiú férfi a barátom. :))) De komolyan..

Most fejeztem be a Balaton-i beszámolót. De nem írtam még le mindent.
Például azt sem, hogy milyen jó érzés volt visszatérni Oda, ahol először találkoztunk D-vel. :)) A többiekkel is beszéltük, hogy 1 éve ilyenkor mindegyik fiú barátnő nélkül volt lent, most pedig amolyan "hatos randi" volt ez a 2 nap. :D
És iszonyat jól éreztem magam! :D Nagyon szeretem ezt a társaságot. :D Mindenki vicces és jófej, nagyon jó volt Velük lenni. :) F irigyelt is kicsit.. Sőőt, a mai napig irigyel, amiért én "bekerültem" ebbe a csapatba és sok időt töltök Velük. :)

Azért ez hihetetlen.. :)
Ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "1 év múlva ilyenkor ismét itt leszel, de nem családostul, hanem "D-stül" :P, nem hittem volna neki szerintem.. És nem feltétlen azért, mert ez olyan hűde elképzelhetetlen volt 1 évvel ezelőtt, hanem mert.. Mert nem szeretek ennyire előre tervezni. Ha össze is jöttünk volna még tavaly, nem biztos, hogy augusztusig együtt lettünk volna. De persze, ki tudja!? :)

A lényeg úgyis az, hogy eszméletlen boldog vagyok D-vel. :))) Imádok Vele lenni.
Szeretem, ahogy nevet.
Szeretem, ahogy rám néz.
Szeretem, amikor hallom a hangját a telefonban.
Szeretem, amikor ül a megszokott tali-helyen és rám vár..
Szeretem, ha megnevettet.
Szeretem, hogy jól érzi magát velem.
Szeretem, hogy okos és vicces.
Szeretem, hogy tud főzni.
Szeretem megölelni.
Szeretem szagolgatni.
Szeretem megpuszilni a nyakát.
Szeretem nézni. :)
Nézni, miközben kézenfogva sétálunk,
Nézni, miközben cigizik,
Nézni, miközben alszik.
Nézni csak úgy.. Bármit is csinál. :)

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)