[egy kicsi belőlem]

Azt sem tudom, hol kezdjem?
Pár napja már hivatalosan is tudok a "titokról", ami annyiból jó, hogy végre nem kell magamban tartanom, hogy tudok róla. Másrészről nagyon furcsa érzés, mert az utóbbi hónapokban [december óta] annyi dolog történt velem és a környezetemmel, hogy kell egy kis idő, amíg megszokom, hogy 'Változnak az idők'...
A mai napot sikeresen túléltem, mégha a 4. órában írtam is egy gyatra matek dogát. :S Legjobban azt vártam, hogy túl legyek már a gitáron, mert öszz-vissz fél órát gyakoroltam, és tartottam tőle, hogy szar lesz, és a tanár megint eléri, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, amiért nem veszem elő elégszer a gitárt, pedig megvan hozzá a képességem, hogy szépen játsszak.. Nos, erre végül nem került sor, mert most az egyszer elég volt a fél órás gyakorlás ahhoz, hogy meggyőzzem a tanárt arról, hogy jól mennek a darabjaim. Tulajdonképpen még mindig csak a "halksággal" [létezik ilyen szó? olyan magyartalannak tűnik... :P] - amivel amúgy azóta problémáim vannak, mióta gitározom.. :P - és a tempóval volt gond.

Más;
Nemrégiben már tettem említést az idei osztálykirándulásról. Azóta gondolkodtam rajta, és eszembe jutott, mi volt tavaly!? ... K-ra célzok és az ingadozó érzéseimre..
Ma megint totál úgy viselkedett, mintha akarna tőlem valamit. Persze lehet, hogy én vagyok a hülye, és csak képzelődök. Olyanokat csinált, hogy odajött hozzám, mikor írtam a táblára és meglökött [tisztára, mint a dedóba XD], és mikor viccből olyat kérdeztem az osztálytól, hogy "Ki lesz a párom?" feltette a kezét, és elkezdett vigyorogni. Utána pedig mellém ült, mikor egy kiállításon néztünk valami filmet. Szóval egyszerűen nem bírok kiigazodni rajta. Nem tudom mi lesz Debrecenben, de igyekszem úgy viselkedni vele, hogy ne értse félre..

Ó, tudom mit szerettem volna még nagy vonalakban leírni. A tegnapot..
Ugyanis veszélybe került egy 16 éve tartó barátság. Mindent nem részleteznék, annyi a lényeg, hogy olyat tettünk F-el, amit nem kellett volna, és ezért a barátnőnk csalódott bennünk. Emellett az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk egymástól; már nem találkozgatunk hétvégén, telefonon sem beszélünk, csak a Suliban futunk össze és akkor váltunk pár szót.
Mindez - mármint az, hogy miért viselkedett mostanában kicsit távolságtartóan velünk - csak tegnap derült ki, mert találkoztunk, és megkérdeztük, hogy mi a baja. Miután elmondta, nagyon szégyelltük magunkat és kivoltunk borulva, amiért ennyi idő alatt tönkremehet egy ilyen hosszú ideje tartó barátság. Tudtuk, hogy mi hibáztunk, és azt is, hogy most hiába kérnénk ezerszer bocsánatot, úgysem tudná ilyen rövid idő alatt megbocsátani a bűnünket. Hisz a barátság egyik legfontosabb alapfeltétele a bizalom. És nálunk most ez ingott meg..
Azóta átgondoltam az egészet, lépésről lépésre, és arra jutottam, hogy nem megbocsáthatatlan, amit csináltunk, akárhogyis nézem. Így aztán szerintem ezután írok neki egy levelet, amiben megfogalmazom az érzéseimet és természetesen szeretnék vele személyesen is beszélni, úgyhogy megbeszélek vele egy találkozót is. Onnantól kezdve az ő döntése, hogy hogyan tovább, azt mindenesetre biztosan állítom, hogy NEM HAGYOM, hogy hármunk között megszűnjön a kapcsolat.

Zárásul még annyit, és utána tényleg befejezem, hogy ma vannak F-ék 3 hónapja együtt. Annyira nem izgat, de mióta valamilyen szinten 'lemondtam' róla, folyton összefutunk a Suliban. Mikor reggel megyek, ott áll a kapu előtt, a suliban szünetekben látom sokszor, és volt, hogy suli után is kint volt a kapu előtt. Próbálok nem foglalkozni vele, de nem könnyű nem észrevenni..

Rájöttem, az amit K iránt éreztem, csak valami fellángolás volt. Illetve talán még most is az. Mert olykor-olykor én is úgy viselkedem, mint aki akar tőle valamit.. De rájöttem, ez nem komoly. Talán csak azért volt, mert körülöttem sok ember bepasizott - köztük a testvérem is - , és mivel úgy érzem néha, mintha ő is akarna valamit, nem 'ellenkeztem'. De nem történt semmi köztünk, csak puszi-váltások, de azok is csak szigorúan barátiak voltak, és nem csak ő kapott tőlem, illetve ő sem csak nekem adott. Szóval, lehet, hogy kicsit vonzódom hozzá, de semmi több! Ez nem szerelem.
A következő idézet pont ide illik. Ugyanis K rendes, kedves, de nem helyes annyira, hogy belezúgjak.

"Többé nem titkolhatom...
Hallgass meg, el kell mondanom;
Igazán bírlak téged.
De ami nincs meg, pont az a lényeg!"
/No Thanx/
 

A tegnapi döntőben Krisztián esett ki. :'(
Sírtam. Mert annyira megszerettem, és nem gondoltam volna, hogy Ő fog távozni. Mint, ahogy tegnap írtam, legfőképpen azért sajnálom, mert egy ideig most a TV-ben se látom majd. :(
Az szinte 100%, hogy Viktor fog nyerni. Pedig én Dávidot jobban kedvelem. Nem baj, a fő, hogy Krisztián eljutott idáig, és az már biztos, hogy lesz jövője. :)) Már alig várom a CD-jét. :D

Olyan aranyooos :)

Bekövetkezett, amire régóta számítottam.
Feltett közös képe[ke]t. Ami majdnem ugyanazt az érzést juttatta eszembe, mikor közel 1 éve megláttam más képeket... De mivel azóta Ő is változott, nem ütött annyira sziven, mint tavaly ilyenkor. Viszont elég sokmindent nem értek. Pl, hogy az exénél mit keres olyan kép, amin Ő és a haverja van, azzal a szöveggel, hogy "jómadarak.." ??????
Ááhhh és most megint nem fogom tudni magamban tartani ezt a sok új információt, és megint elmondom majd az engem körülvevő emberek nagy részének, és megint érezni fogom, hogy mindenki engem sajnál... És megint kezdhetem elölről az egészet...
Hacsak.. Nem jártatom a szám, hanem szépen lassan próbálom leküzdeni magamban a történteket, és tovább folytatni az életet...










Igen.... megint ez az érzés fogott el..
 

Már-már kezdek hozzászokni, hogy mostanában sokat vagyok egyedül. Jó, tulajdonképp most sem csak az enyém a lakás, mert Apu a másik szobában alszik. Szerintem azt se tudja, hogy itthon vagyok... :S
De jó is kicsit nyugiba lenni. Ilyenkor összerakom a gondolataimat, olyan zenét hallgatok, amit CSAK én szeretek. :P

Különben nagyon úgy néz ki, hogy nem látom Őt többé... Mert már nem dolgozik a közelben. Vagy csak pont akkor járok arra, amikor épp nem melózik. De erre igencsak kicsi az esély. Szinte minden 2. nap megfordulok arrafelé... Kicsit váratlan, de tulajdonképp ez csak jó. Így hamarabb letudom zárni ezt a szerelmet a szívemben is. Mert az agyamban már lezártam.
Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha kicsit szüneteltetném a szerelembe esést. Ez mondjuk úgysem rajtam múlik, de most kikell lábalni Belőle, aztán pedig élem tovább az életem...

a RÁ emlékeztető dolgok bedobozolása sikeresen megtörtént.

Azt nem hagyhatom ki, hogy ma voltunk F-el OTT. Nagyon aggódtam, nehogy Ő is ott legyen. Szeptember 14. óta több mint egy hónap eltelt, és egy jó darabig még nem szeretnék Vele egy légtérben lenni. És fogadok, Ő se velem...
De nagy valószínüséggel tudja, hogy voltam, mert a haverja látott. Így leadta a drótot, hogy élek még..
 

A pénteki napot az osztály LEG-jeivel töltöttem. Gólyabál után még elkószáltunk, és puszival váltunk el egymástól. :)) Megtartottuk ezen jó szokásunkat, így mostmár minden nap azzal kezdjük a köszönést. :P
Ma elmaradt az első óránk. Tegnap összedugtuk a fejünket, és megdumáltuk, mi lenne, ha a keddet a Mekiben kezdenénk?? :D Mindenki támogatta az ötletet, így beültünk zabbantani. :)) Persze az együtt töltött idő alatt sokat nevetünk, és ugratjuk egymást. Nagyon jól érzem magam v e l ü k . :D

Hogy a címben szereplő kavarodásnak is eleget tegyek, tegnap volt egy fura érzésem, amit nem tudok beleilleszteni az életembe. K-ról van szó, megint. Ő is benne van abban a 'bandában', akikkel mostanában sok időt töltök. És jól érzem magam vele is. Tegnap viszont eléggé zavart, hogy úgy viselkedett F-el, mintha járnának... Holott erről szó sincs.
Este sétáltunk egy nagyot, és nem bírtam magamban tartani, ígyhát elmondtam F-nek, mit gondolok. Nem lepődött meg túlzottan. Azt mondta, valahol érezte, hogy nem tetszett nekem az, amiket szinte az orrom előtt csináltak.
Na, ez az érzés lenne az... Ha nem vagyok szerelmes, márpedig nem vagyok az, mert Őt még nem felejtettem el olyannyira, hogy rögtön másba zúgjak bele, akkor meg miért zavar, ha K másokkal is baromkodik??? Mostanában egyre gyakrabban gondolok rá. Meg én mondtam már F-nek, hogy eltudnám magam képzelni az oldalán... De ez még nem jelenti azt, hogy szerelmes vagyok!!!! Birom, és ennyi. Ráadásul azt se tudom, ő mit gondol erről? Szokott olyan dolgokat csinálni, amik félreérthetőek.. Tegnap is, mondja nekem, de tök őszintén, hogy jó társaság vagyok... Amire én nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam. :$
Ha lenne is rá esély, hogy valami legyen köztünk, mert kiderülne, hogy én sem vagyok számára közömbös, nem tudom, lenne-e valami!? Mert folyamatosan az exére gondolok, aki még mindig szereti. És úgy mellesleg a barátnőm. Nem vagyunk olyan 'hűdejóba', de nem tennék vele olyat, hogy összejövök azzal a fiúval, akivel ő már járt, csak vége lett, és még mindig szereti... Igaz, egyenes barátnak tartom magam, így biztos nem csinálok olyat, amivel megbánthatom azt, akit szeretek.

[...] !?

Lassan már tényleg ott tartok, hogy V É G E !!!! Végre nem úgy gondolok Rá, ahogy eddig. Kezdek kiábrándulni Belőle. Ha hiszitek, ha nem, a Suli rengeteget segít. És az is, hogy mostmár kezdem felfedezni Benne a hibákat... Mert rohadtul nem olyan, amilyennek én képzeltem.