[egy kicsi belőlem]

Már-már kezdek hozzászokni, hogy mostanában sokat vagyok egyedül. Jó, tulajdonképp most sem csak az enyém a lakás, mert Apu a másik szobában alszik. Szerintem azt se tudja, hogy itthon vagyok... :S
De jó is kicsit nyugiba lenni. Ilyenkor összerakom a gondolataimat, olyan zenét hallgatok, amit CSAK én szeretek. :P

Különben nagyon úgy néz ki, hogy nem látom Őt többé... Mert már nem dolgozik a közelben. Vagy csak pont akkor járok arra, amikor épp nem melózik. De erre igencsak kicsi az esély. Szinte minden 2. nap megfordulok arrafelé... Kicsit váratlan, de tulajdonképp ez csak jó. Így hamarabb letudom zárni ezt a szerelmet a szívemben is. Mert az agyamban már lezártam.
Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha kicsit szüneteltetném a szerelembe esést. Ez mondjuk úgysem rajtam múlik, de most kikell lábalni Belőle, aztán pedig élem tovább az életem...