[egy kicsi belőlem]

Mondhatni, tényleg az, mert ma nem voltam Suliban. Klónom ugyanis betegeskedik [valószínűleg én ragasztottam rá :P], és Mamcikám kérésére elkísértem a dokihoz, mert ugyebár 15 évesen még nem talál le egyedül... :) Pedig különös módon ma lett volna kedvem bemenni... :S Látjátok ez van, ha az ember jót akar. Így viszont otthon lopom a napot és ezerrel készülök a történelemre. Tudom, nagyon unalmas, hogy folyton siránkozom, hogy így vizsga meg úgy vizsga, de tényleg kikészít... És ha belegondolsz ezzel a gyerekeknek ártanak, mert így könnyebb megbukni. :S

Valamelyik nap H-val, meg tesómmal igyekszünk [amúgy nem, csak sétáltunk] Moszkvára, amikoris egy nálunk 2 évvel idősebb csaj beszól félhangosan, [de azzal a szándékkal, hogy meghalljuk] hogy; "Jaj lányok, könyörgöm az üzenőfalat ne terheljük..." Ez így első hallásra biztos értelmetlenül hangzik. Várjatok, kifejtem miről is van szó pontosan. Ezt a bizonyos csajt, nevezzük mondjuk L-nek, kb 1 hónapja bejelöltem IWIW-en. Nem tudom az olvasóim között mennyire köztudott, de gyakran írogatok ki az ottani üzifalra.  Márcsak azért is, mert szabad országban élünk, oda írok, ahova akarok [na jó, ez teljes mértékben nem igaz..]. És nem én vagyok az egyedüli, volt már olyan eset, hogy az osztálytársaimmal üzengettünk egymásnak. Hisz benne is van a nevében, hogy ÜZENŐfal. Na és így jutunk el L-hez, mert gondolom a beszólás ezért volt. És én hülye máig érthetetlen okokból nem reagáltam semmit a szó szoros értelmében. Pedig úgy megtudtam volna mondani neki, hogy attól, hogy "kisebbek" vagyunk, még ugyanúgy vannak jogaink. Márcsak azért is, mert ő irogat ki olyanokat csak úgy heccből, hogy körte, meg alma. És akkor van pofája nekünk beugatni? Ráadásul ha annyira zavarja töröljön ki és elvan intézve. Különbenis pont 1 évvel ezelőtt a Gála után mögötte mentem haza, és hallottam amint a szüleinek siránkozik, hogy nem egy népszerű lány a Suliban... Hát mostanra ez kissé megváltozott, mert eléggé elvan szállva magától...

Huhh, na ez kissé felb*szta az agyam... [hari van]

Feldobok egy másik témát, addig is lenyugszom... :)
Ti hisztek a véletlenekben?? Meg a sorsban?? És a végzetben?? Ezeknek van egyáltalán közük egymáshoz? Tudom, ez elég sok kérdés egyszerre. Idővel majd mindegyikre próbálok válaszokat keresni. De ezekről a dolgokról csak több jut eszembe. Pl. a varázslat, mágia, Uri Geller [LOL]...
Hisz valamelyest mind egy "kosárba" tartozik. Erről eszembe jut egy mondat a Télapuból; "Hiszem, ha látom, és látom, ha hiszem!" Hmmm... lehet benne valami.
Azt hiszem én mindháromban hiszek [véletlen, sors, végzet]. De lehet, hogy túl fiatal vagyok, nem ismerek mindent, nincs túl sok tapasztalatom sem és ezért mondom. A végzet és a sors közel áll egymáshoz. Nem mondom, hogy szinonímák, de biztos nem olyanok, mint a ruha meg mongyuk a gyertya. Mert ezeknek tényleg semmi közük a másikhoz.

VÉLETLEN
Már biztos veletek is történt olyasmi, hogy elejtettetek valamit. Nem hiszem, hogy direkt csináltátok. Na ezt például nevezhetjük véletlennek. De velem történt érdekesebb is! Összefutottam VELE, mégpedig pont olyankor, amikor elvileg semmi keresnivalója nem volt ott, ahol láttam. [Elnézést, hogy a konkrétabb részletekbe nem avatok be senkit, de az már inkább rám tartozik...] Ezt nevezhetjük véletlennek, de a sors keze is szóba jöhet. :)
Ennél márcsak az a bonyolultabb, hogy egy kajáldában egyetlen egy szék választott el TŐLE. Ugyanazon a napon. :):) Mi ez, ha nem véletlen, vagy sors, vagy netalántán végzet??

Azt hiszem ezzel befejezem, mert sajnos egész nap nem kerülhetem a Sulit. Szerdán abból is vizsga van, pénteken meg ismét előadjuk a duót Nórival, így muszáj bemennem próbálni. Jaj, csak nehogy összefussak valakivel.. :S:S

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak."
                                 /József Attila: Óda, részlet/