[egy kicsi belőlem]

Én hülye tegnap nem írtam le, hogy jövőhét csütörtökön Visegrádra utazom. :) Egy iskolai program, amiben a jó tanulók, illetve a DÖK-ösök vesznek részt. Én az utóbbihoz tartozom... :) Sajnos viszont F nem jön. Ami talán annyiból jó, hogy egy kicsit külön leszünk, mert amúgy szinte mindenhova együtt járunk. Szerencsére viszont Vica ott lesz, így nem fogok unatkozni.

Na mára sajnos ennyi, mert rohanok magolni holnapra! Léci léci gondoljatok rám 10.00 körül!!! :):)

"Az élet sokkal, de sokkal boldogabb lenne, ha 80 évesen születnénk, és onnan közelítenénk fokozatosan a 18 felé."                                                       /Mark Twain/

Hehe, ez vicces... tényleg érdekes lenne. Én a minap abba is belegondoltam, milyen lenne, ha egyetlenegy felhő lenne az égen, nap viszont sok... !? Ezek olyan érdekes dolgok. :)

Ez főképp azoknak szól, akik olyan feledékeny bugyuták - már elnézést a kifejezésért - , mint én... Pedig akármilyen furán hangzik, csak a 'jelentéktelen' dolgok szoktak kimenni a fejemből. Vagy nem is tudom igazán. De lehet, hogy az én bajomat inkább figyelmetlenségnek nevezik. Múltkor is; keresem a telómat, ami ott van a kezemben... pfffff LOL,tudom...  És ez nem elsőre fordul elő... Na nem baj, senki sem tökéletes. :)

Huhh, ma túlestem a gitárvizsgán!!! :) És kimondottan jól sikerült, büszke vagyok magamra. :) Szerencsére a 4 darab közül csak kettőt kellett eljátszani, és mindkettőt én választhattam, így megúsztam azt, amit nemigazán tudtam... :S Valamelyest mondhatjuk, hogy megkezdődött a visszaszámlálás, hisz márcsak 2 vizsi van hátra. Sajnos a történelem miatt elkezdtem aggódni, mert a tanár ma elmondta, hogy akinek nem sikerült az írásbeli, annak kettő tételt kell húzni. :( És hát az enyém nem sikerült valami fényesen. Még nem tudom a konkrét jegyet, de az 1000%, hogy 3-as alatt van.

Elhiszem, hogy nem mond sokat ez a cím, nem is tudom hogy jutott eszembe!? De nem baj, hisz két lehetőség van;

1. Beleolvasol a bejegyzésbe, hátha leírom, mit jelent a 'nyünyü' kifejezés. :)
2. Nem olvasol bele, hanem elkönyveled, hogy ez valami idióta blogja, és továbbállsz.... :S :)

Sűrű lesz az elkövetkezendő időszak. Holnap Kompetencia felmérés lesz, már előre utálom... Délután gitár vizsga. Azt nem utálom, csak kissé izgulok... Szerencsére a csütörtök pihenő nap, amit én a tanulásra fordítok, mert másnap ugyebár töri... Amiatt kicsit megnyugodtam, mert a tanár azt mondta, könnyebb lesz, mint az írásbeli. De én hülye lehetnék talán nyugodtabb is!!! Mert kilett javítva, és én hülye nem kérdeztem meg hányas lett. Féltem, hogy az egész osztály előtt hangosan mondja majd a jegyet. Ígyhát péntekig türelem...

Ezután sajnos nemnagyon lélegezhetek fel, mert hétfőre kell tanulnom-> biosz vizsi. Utána kedden Állatkert csudijóóóó. :):) Plusz röplabda meccs. :) Jíííhááá bárcsak ott tartanánk már... Ja igen; csütörtökön földrajz doga, pénteken pedig fizika T.Z. Tehát jó és rossz egyaránt várható, de ha engem kérdeztek rosszabból több van.. :S Sebaj, majdcsak túlélem valahogy, és onnantól VAKÁCIJÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!! ;)

Annyira utálok határozatlan lenni... Márpedig az vagyok, és nem tudok semmit. Hogy lehet az, hogy másodszorra álmodok egy olyan fiúval, akit [elvileg] nem szeretek??? Sőt! Nem is elvileg, hanem mindenféleképpen NEM SZERETEM. Akkor pedig mi keresnivalója az álmomban? wááááhhh

Ma amúgy az exe mellett ültem... És rájöttem, nem vagyunk mi olyan rosszban. Csak mindketten neheztelünk a másikra. De én túlteszem magam mindkettőn. Vagy legalábbis megpróbálom.

Mondhatni, tényleg az, mert ma nem voltam Suliban. Klónom ugyanis betegeskedik [valószínűleg én ragasztottam rá :P], és Mamcikám kérésére elkísértem a dokihoz, mert ugyebár 15 évesen még nem talál le egyedül... :) Pedig különös módon ma lett volna kedvem bemenni... :S Látjátok ez van, ha az ember jót akar. Így viszont otthon lopom a napot és ezerrel készülök a történelemre. Tudom, nagyon unalmas, hogy folyton siránkozom, hogy így vizsga meg úgy vizsga, de tényleg kikészít... És ha belegondolsz ezzel a gyerekeknek ártanak, mert így könnyebb megbukni. :S

Valamelyik nap H-val, meg tesómmal igyekszünk [amúgy nem, csak sétáltunk] Moszkvára, amikoris egy nálunk 2 évvel idősebb csaj beszól félhangosan, [de azzal a szándékkal, hogy meghalljuk] hogy; "Jaj lányok, könyörgöm az üzenőfalat ne terheljük..." Ez így első hallásra biztos értelmetlenül hangzik. Várjatok, kifejtem miről is van szó pontosan. Ezt a bizonyos csajt, nevezzük mondjuk L-nek, kb 1 hónapja bejelöltem IWIW-en. Nem tudom az olvasóim között mennyire köztudott, de gyakran írogatok ki az ottani üzifalra.  Márcsak azért is, mert szabad országban élünk, oda írok, ahova akarok [na jó, ez teljes mértékben nem igaz..]. És nem én vagyok az egyedüli, volt már olyan eset, hogy az osztálytársaimmal üzengettünk egymásnak. Hisz benne is van a nevében, hogy ÜZENŐfal. Na és így jutunk el L-hez, mert gondolom a beszólás ezért volt. És én hülye máig érthetetlen okokból nem reagáltam semmit a szó szoros értelmében. Pedig úgy megtudtam volna mondani neki, hogy attól, hogy "kisebbek" vagyunk, még ugyanúgy vannak jogaink. Márcsak azért is, mert ő irogat ki olyanokat csak úgy heccből, hogy körte, meg alma. És akkor van pofája nekünk beugatni? Ráadásul ha annyira zavarja töröljön ki és elvan intézve. Különbenis pont 1 évvel ezelőtt a Gála után mögötte mentem haza, és hallottam amint a szüleinek siránkozik, hogy nem egy népszerű lány a Suliban... Hát mostanra ez kissé megváltozott, mert eléggé elvan szállva magától...

Huhh, na ez kissé felb*szta az agyam... [hari van]

Feldobok egy másik témát, addig is lenyugszom... :)
Ti hisztek a véletlenekben?? Meg a sorsban?? És a végzetben?? Ezeknek van egyáltalán közük egymáshoz? Tudom, ez elég sok kérdés egyszerre. Idővel majd mindegyikre próbálok válaszokat keresni. De ezekről a dolgokról csak több jut eszembe. Pl. a varázslat, mágia, Uri Geller [LOL]...
Hisz valamelyest mind egy "kosárba" tartozik. Erről eszembe jut egy mondat a Télapuból; "Hiszem, ha látom, és látom, ha hiszem!" Hmmm... lehet benne valami.
Azt hiszem én mindháromban hiszek [véletlen, sors, végzet]. De lehet, hogy túl fiatal vagyok, nem ismerek mindent, nincs túl sok tapasztalatom sem és ezért mondom. A végzet és a sors közel áll egymáshoz. Nem mondom, hogy szinonímák, de biztos nem olyanok, mint a ruha meg mongyuk a gyertya. Mert ezeknek tényleg semmi közük a másikhoz.

VÉLETLEN
Már biztos veletek is történt olyasmi, hogy elejtettetek valamit. Nem hiszem, hogy direkt csináltátok. Na ezt például nevezhetjük véletlennek. De velem történt érdekesebb is! Összefutottam VELE, mégpedig pont olyankor, amikor elvileg semmi keresnivalója nem volt ott, ahol láttam. [Elnézést, hogy a konkrétabb részletekbe nem avatok be senkit, de az már inkább rám tartozik...] Ezt nevezhetjük véletlennek, de a sors keze is szóba jöhet. :)
Ennél márcsak az a bonyolultabb, hogy egy kajáldában egyetlen egy szék választott el TŐLE. Ugyanazon a napon. :):) Mi ez, ha nem véletlen, vagy sors, vagy netalántán végzet??

Azt hiszem ezzel befejezem, mert sajnos egész nap nem kerülhetem a Sulit. Szerdán abból is vizsga van, pénteken meg ismét előadjuk a duót Nórival, így muszáj bemennem próbálni. Jaj, csak nehogy összefussak valakivel.. :S:S

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak."
                                 /József Attila: Óda, részlet/

József Attila:  
                      
                                      Reménytelenül
                                     Lassan, tűnődve

    Az ember végül homokos,
    szomorú, vizes síkra ér,
    szétnéz merengve és okos
    fejével biccent, nem remél.

    Én is így próbálok csalás
    nélkül szétnézi könnyedén.
    Ezüstös fejszesuhanás
    játszik a nyárfa levelén.

    A semmi ágán ül szivem,
    kis teste hangtalan vacog,
    köréje gyűlnek szeliden
    s nézik, nézik a csillagok.

Félreértés ne essék, a gép nem jött rendbe, csak jó napja van, vagy nem tudom... Most viszont kénytelen vagyok kihasználni, mert annyi dolog felgyülemlett, amit megakarok osztani veletek, hogy nem is tudom hol kezdjem!? Pénteken túlestem a töri írásbelin... És nem lett jó, már előre tudom, úgyhogy nagyon bele kell húznom a tanulásba, mert egy hét múlva itt a szóbeli!!! Bár sokan mondják, hogy az egyszerűbb, mert a tanár rávezet a válaszokra, de azért természetesen tartok tőle... Utána meg ismét a tanulásra fordítom a hétvégi szabadidőmet, mert júni 2-án biosz vizsga. Komolyan mondom, néha úgy érzem soha nem lesz vége...

Kanyarodjunk máshová, de ne olyan távol a Sulitól. Szerintetek létezik férfi és nő között barátság??? Ennek "hallatán" biztos sokan felröhögnek, hogy ugyanmár, persze hogy nem, vagy épp az ellenkezője. Én eddig azt hittem, igen. De nem gondoltam bele úgy igazán, mi is az a barátság!? Mert van egy-két jófej fiú osztálytársam, akikkel időnként, sőt kimondottan sokszor jókat mulatunk, de minden titkomról nem tudnak. Mert ilyen személyes dolgokról nem szoktam velük beszélgetni. [és nem is akarok] Tehát, ha így nézzük; létezhet, de velem még nem fordult elő. Most közelítsük meg a dolgot a másik oldalról. Általában mindenkinek az jut eszébe először, hogy valamelyik fél, esetleg mindkettő elkezd barátságnál többet érezni a másik iránt. És így a barátság szerelembe megy át...
Nos, nem tudom... szerintem létezhet, de nem akarok elhamarkodottan ítélkezni/véleményt alkotni.

Ez az egész úgy jutott eszembe, hogy van egy fiú az osztályból, akiről már meséltem az osztálykirándulás kapcsán. Mióta nem jár H-val, valahogy jobban kijövünk, és úgy vettem észre, hogy zavar, ha mással is jópofizik, nemcsak velem... Az egyenesen irritál, hogy az exe mellett ül, és órán oda se nézhetek, mert a csaj tökre kivan akadva... Biztos azért, mert volt egy olyan időszak, amikor azt hitte tetszik nekem K. És az osztályból is volt már rá példa, hogy azt mondták, összeillenénk. Én ezen mindig csak röhögtem, nem túlzottan érdekelt... De mostanában azt vettem észre, hogy gyakran végigfut az agyamon, hogy milyen lenne, ha valóban összejönnénk? Szerencsére mindig "leteszek" róla, mert rájövök, hogy szemétség lenne H-val szemben, meg ugyebár nekem más tetszik. Csak az a másik srác nem túlzottan foglalkozik velem. Mármint régebben mintha bámult volna... Csak akkoriban eléggé beszari voltam [hát őszintén szólva ez most sem változott]. Most viszont, mikor talán kezdem kicsit összeszedni magam, mert félek, hogy valaki más csap le rá, Ő nem viselkedik úgy, mint régen....
Áhh olyan zavaros minden. Nem tudom kivel mit kezdjek!? Majd most jön a nyár, és kiszellőztetem a fejem, végiggondolom mit tegyek!? ...

Sajnos egy időre igen. Ha újratelepítettük a gépet, és minden a helyén van, jelentkezem. [meg persze kihasználom az infó órákat is, de ott nincs elég időm mindenről beszámolni...]

Azért utálok náthás lenni, mert utána tök nehéz visszarázódni a régi kerékvágásba... :S De végülis ma elég könnyen ment, csak megint a gondolat, hogy holnapra lecke van... Sőt! Magolnom kell sokat, mert először össze kell dobnom egy önéletrajzot, meg tanulnom kell a földrajz T.Z-re. :( Úgyhogy már búcsúzom is. pá

Ja igen; úgy néz ki, a sorozataimról is lemaradok... :(:( [brühümm..]

De sz*rul néz ki az úgynevezett 'emo-s' szivecske. [<3] Áhh, pedig másra nem telik...

Az imént elfelejtettem leírni, hogy tegnap volt a TV-ben a Kis hercegnő. Nem, nem a Neveletlen hercegnőre gondolok, de ha már témánál vagyunk, az is jó volt naggyon. Bár az elejét lekéstem, mert Börgibe voltam. :) Sebaj, lesz még remélhetőleg. Amúgy elég  nagy hülyeségnek tartom, hogy nem adták le előtte az 1. részt. Bezzeg a Harry Potter trilógiát, ami nem is az, mert nem csak 3 része van, mindig 'egybe' adják le egymás utáni hétvégéken.

Igen, na végre ismét jelentkezem.:) De nincs túl sok időm, mondandóm viszont annál inkább!!! Legelőször is az, hogy SZERETEMM... <333 Egyre jobban :) :) Pedig nemrégiben volt egy időszak, amikor kissé 'meginogtam'... De ennek vége, mert rájöttem, hogy a másik fiú nem érdekel, és ha egy percre végigfutott az agyamon, hogy milyen lenne vele, az is csak azért volt, mert vele álmodtam, és mert sokan mondták, hogy összeillenénk, meg ő is félreérthetően viselkedett... DE ez már nem számít.

Inkább kinyögöm, hogy kissé [sőt BAROMIRA] kezdek betojni, mert a nyakamon van a töri írásbeli... Ugyanis az én drágalátos Sulimban minden év végén vizsgák vannak, amolyan 'felkészítés' az érettségire... pffff Neméntaláltamki.

Sajnos a gép még mindig nem javult, szerintem most csak jó napja van, és megengedi, hogy megosszam az idetévedőkkel, hogy mostanában nem leszek... Csak max info órán tudok majd pár sort írni, ha a tanár nem foszt meg az internetezés örömétől. :)

Jaj nekem; a gitár vizsga is rögvest itt van.. De ahhoz valamelyest hozzászoktam a 6 év alatt, mióta pengetgetek... :P

Ésés náthás vagyok, immáron egy hete, mert sikerült begyűjtenem Balatonon egy jókis megfázást... Mentségemre legyen mondva, vagy szólva, nem tudom hogy szokták mondani, hogy NEM VOLT FŰTÉS, így este a szobában fagyoskodtunk... Meg rettegtünk a bogaraktól/rovaroktól, egyszóval minden mozgó, nem emberre emlékeztető lénytől... :)

ÁáÁ.. mit akartam még??? Ja igen; tök jó dolog blogolni :) Csak mióta inkább ide öntöm ki minden gondolatomat [na jó azért nem mindet...], lusta vagyok az eredetibe is leírni. Köztudott, hogy lassan írok [de szépen!:)], és nincs kedvem nekiülni... Pedig a kézírásos Napló annyiból jobb, hogy majd előtudom venni százmillióbillió év múlva, és rácsodálkozhatok az akkori kézírásomra. :P Tök muri.

És ma kedd van. A kirándulás óta levagyok maradva 'naptárilag', így nem tudom, hogy ma van-e Életképek!? Pedig aztat szeressem... V-nek abban igaza van, hogy folyton telefonálnak, és nem történik semmi, de engem attól függetlenül leköt. Meg tök jó a magyarhangokat látni. Értitek hogy értem???

Jee holnap meg Dr. House. <333333 Csííípemm :):)

Tök fura, illetve nekem nem, de ennyi írás után, azaz inkább olvasás után, mert Én írok, Te meg olvasod:). Szóval azt akarom mondani [írni], hogy biztos feltűnt már, hogy az írásom, meg talán a fogalmazásom kissé kilóg a sorból. Arra próbálok célozni, hogy én nem úgy írok, mint a mostani 'fiatalság'.
Azaz így--> Naon jo vt a tegnapi buli, sztem mehetünk hnap is...
Nálam ez a mondat így nézne ki--> Nagyon jó volt a tegnapi buli, szerintem mehetünk holnap is.
Nem értem a 'mai' embereket... Lehet, hogy én lusta vagyok a Naplómba mindent leírni mégegyszer, de mások meg lusták leírni egy szót normálisan. Lassan ott tartunk, hogy a Sulis füzetekbe/dolgozatokba is 'hiányosan' írnak... [*értelmetlenül néz maga elé*]

A betegeskedésemre visszatérve holnap attól még megyek, mert lázam nincs... [még ;)] Semmi kedvem visszarázódni. :S Már előre látom, hogy mindenki azt kérdi; "Mi bajod volt? Meggyógyultál?" Na nem baj, majdcsak túlélem valahogy... :)

Nem otthonrol irok, ezert nincs ekezet... meg semmi. Az otthoni gep szar, ugy tunik vegleg tonkrement [szomoru arc]... Csak gondoltam szolok, hogy egy darabig lehet, hogy nem leszek. [ujfent szomoru arc. egyre szomorubb...]

- Tudom, miről beszél!
- Dehogy tudja...
- Dehogynem!...

Na jó, elég a poénkodásból! :) Akármilyen náthás is vagyok, senki nem akadályozhat meg abban, hogy ma menjek Burger Kingbe. Annyira kívánok már valami jókis hamburgert... :P Remélem Anyu is belemegy. :S Nem lenne több 1 óránál, de ha nagyon nem akar elengedni, lecsökkenthetem fél órára is. Csak akkor kicsit igyekezni kell.

De rossz, mostmár tényleg kezd "tönkrebarmolódni" a számítógép. Pedig tegnap egész normálisan működött. Most viszont lassú, nem tölt be dolgokat... Hát igen, ez van, ha vírusos egy gép... :(

Üdvözlet! :) Tudom, kicsit furának tűnhet, hogy csak 2 nappal a hazaérkezésem után számolok be az osztálykirándulásról. Csak közben sokat kellett gondolkodnom, és a gép sincs a toppon mostanában...

Szóval, ha eddig nem említettem volna, május 4-én, vasárnap 06:55-kor indult a vonatunk Balatongyörökre, illetve igazából nem is oda, mert átkellett szállnunk. Az o.fő-helyettes 06:30-ra odarendelt minket, hogy legkésőbb 06:40-kor feltudjunk szállni, hogy legyen helyünk. Mindenki ott volt időben leszámítva a tanárt... :S Nagyon bírtuk a csajokkal, hogy ő késett, és még ő dirigált, hogy igyekezzünk, nehogy lekéssük a vonatot.
Mindezt leszámítva az út nagyon mókás volt, viszonylag hamar elment az a röpke 4 óra. Csak az rontott egy kicsit a hangulaton, hogy egy megállóval korábban szálltunk le, így közel 1 órát még gyalogolni kellett, hogy odaérjünk. :S Kb. 11:45-12:00 körül értünk Balcsira. [ha jól számolok, ez kicsit több 4 óránál...]
Megérkezésünk után valamelyest megismerkedtünk a környékkel, és miután kipakoltunk, rögtön indultunk is túrázni [hip-hip-hurrááá...]. Vacsora után sokan lementünk a tábor közelében található tenisz - és focipályára. A takarodó [elvileg] 22:00-kor volt [lett volna], de természetesen mi a csajokkal tovább maradtunk fenn. Sokat dumáltunk, röhögtünk...

Másnap már fél 7-kor kukorékoltunk, és készülődtünk a 8 órai reggelire. Reggeli után az utunk a szigligeti várba, később pedig Badacsonyba vezetett. Ahonnan jómagam, tesóm és egyik osztálytársNŐM hajóval "kiruccant" Fonyódra. :) Poénos kis út volt, mert visszafelé majdnem lekéstük a hajót... :P

Nem is hittem volna, hogy egyszer mennyire élvezni fogom a focit. Márpedig most így volt, vacsi után én is beszálltam, és majdnem az egész osztály együtt játszott.
Fél 9 - 9 körül tábortűz volt, azt is mindenki élvezte. Mi 4-en olyannyira, hogy utána sokáig hangoskodtunk a szobában. H-val hajnali 1-ig dumáltunk, mert a röhögéstől nem tudtunk elaludni. :)

Kicsit meg is látszott kedd reggel, hogy nem aludtuk ki magunkat eléggé... Kis híján lekéstük a reggelit, amit kár lett volna kihagyni, mert mindhárom nap fincsi kaják voltak, kellő mennyiségben! Nem úgy, mint a Suliban... Kajálás után igyekeztünk, nehogy lekéssük a Keszthelyre tartó vonatot. Ott is jókat túráztunk. Ebédre sikeresen hazaértünk, így bőven jutott idő a pakolászásra. Kissé fáradtan ugyan, de sok élménnyel gazdagodva tértünk haza a jól megszokott környezetbe.

Tök hülye vagyok. Itt ülök a gép előtt félig vizes fejjel, ahelyett, hogy "szárítkoznék". Márcsak azért is kéne, mert mikor hazaértek Anyuék a vásárlásból, tesómmal robogunk tovább ODA... HOZZÁ...  És addigra nemcsak a hajammal kéne késsz lenni, de ideje lenne már a csomagolást is befejezni. Ezért már búcsúzom is, hisz késésben vagyok. :)

Sajnos előfordulhat, hogy ma már nem jövök többet, ezért most búcsúzom. Léci, aki erre jár, gondoljon egy keveset rám... 3 nap múlva találkozunk, és jön a beszámoló a kirándulásról! Addig olvasgassátok az eddigi bejegyzéseimet. :)

Igen, az vagyok. Vagy csak egyszerűen feledékeny. Ami nem jó dolog. :S Mostanra is készültem egy listával, mert amikor befejezem a napi irományomat, mindig utólag jutnak eszembe dolgok... És most, - hogy ne felejtsek ki semmit -, feljegyeztem egy lapra a fontosabb témákat.

Tegnap néztem a Szívek szállodáját. Mindig is tetszett az a sorozat, de úgy igazából csak akkor néztem, ha épp odakapcsoltam. Meg nehéz elsőre felfogni, hogy ki kicsoda, mert nem láttam többet 5-6 epizódnál. Viszont most tudtam, mikor kezdődik, mert láttam a bemutatót. :) Talán azért is fogott meg annyira ez a műsor, mert csak úgy pörögnek az események, nincs olyan pillanat, amikor ne történne valami izgalmas dolog. A tegnapi részben elhangzott két jótanács esküvőre, ezt szeretném most "kihirdetni".
 
1. Kérjük meg a fotóst, hogy készítsen néhány spontán fotót is, ne csak beállítottakat, az őszinte, szép pillanatokért. [hmmm.. milyen igaz... hisz mindenki tudja, hogy a beállított képeken mindenki csak azért mosolyog, hogy végre eltűnjön a fotós az idióta masinájával... :P]

2. Ha lehetséges, a gyűrűhordó ne legyen fiatalabb 5 évnél. Ha mégis előfordul, hogy pl 3 éves, a gyűrűket csak közvetlen a ceremónia előtt kapja meg, nehogy lenyelje, vagy elveszítse...
Ha végiggondolod, ezek kis apróságoknak tűnnek, de azért jó rájuk odafigyelni! :)

A következő dolog valószínüleg a film "közti", vagy nem is tudom mi a helyes kifejezés, reklámban juthatott eszembe. Ilyenkor ugyebár a legtöbb ember kapcsolgat, elvégzi ügyes-bajos dolgát, eszik, stb... Nálam az evés kimaradt, mert én szünetbe elkészítem a kaját és film közben eszek általában. Meg most a konyhában TV-ztem, így akár film közbe is nyugodtan elkészíthetem. :P Na de ne térjünk el a tárgytól. Igazából csak annyiról van szó, hogy mi lehet életünkben az egyik legnagyobb csalódás?? Többféle is van, szerintem... Ott van a szerelmi [ez talán a legborzasztóbb], az, ha egy barátodban csalódsz, vagy esetleg a családban és még sorolhatnám...
Nekem ezek mellett olyan alapvető dolgok is csalódások lennének, mint például  egy néger férfi/nő sárga foggal. Hisz köztudott, hogy ők a csodás mosolyukról és a vérükben levő tánctudásukról híresek. Vagy ott van még a "sztárok" világa. Sok filmben láthattuk viszont azt a fajta csalódást, amikor a híres ember után vágyódó kisgyerek találkozik az eddig okos, kedves, szép, egyszóval "tökéletes" embernek hitt hírességgel. Aztán kénytelen rádöbbenni, hogy a valóságban ez nem így van...

Tényleg, ha már szóba jött ez az álomvilágnak [nem] nevezhető média, meg minden, ami beletartozik, elmesélem mennyire UTÁLOM az olyan embereket, akik folyton megállítanak különböző sablon dumákat bevetve, hogy nem akarok-e én is híressé válni??? Sajnos ritka az olyan közöttük, aki elsőre megérti és valamelyest elfogadja, hogy NEM!!! Mert a legtöbb hosszú perceken keresztül faggat, hogy "ugyan mért nem?". Holott eleve úgy jönnek oda, hogy "bocsi, zavarhatlak egy percre?". Talán nekem is azt kéne tennem, amit a legtöbben; úgy teszek, mint aki nem hallotta, hogy hozzászóltak, és továbbmegyek... Csak én mindig elgondolkodom rajta, milyen lenne, ha az ő helyében lennék? Elvégre ő ezért pénzt kap!? Épp nemrégiben történt, hogy egy nap 2× is megállítottak. Szerencsére nem voltam egyedül, és a tesóm ügyesen kifarolt. Azt mondta, már jelentkeztünk hasonlóra... :P:P És bevallom, néha azért eszembe jut, milyen is lehet olyan életet élni, mint ezeknek a "híres" embereknek. De aztán mindig rájövök, hogy nekem a földön a helyem...

Kicsit megint visszatérek a filmek világába. A Film+ - on minden filmet ezerszer leadnak [persze csak az Elnökcsemetét nem, mert tudják, milyen fontos lenne fölvenni... [hari] ]. Nem is tudom, hányadszorra látok részletet a Londoni csapásból. Most mongyuk hosszabb részletről van szó, mert miután bementem a szobába a Szívek szállodája után, azt voltam kénytelen hallgatni, mert a család nagy része azt nézte. Félreértés ne essék, nem volt teher, csak engem nem túlzottan érdekelt... Viszont az első [úgy értem, ahonnan én láttam] 15-20 perc után rákellett ébrednem, nem rossz film. Onnantól kezdve nemcsak hallgattam, hanem figyelemmel követtem a történéseket. És megfogott egy poénos mondat, amit szintén kénytelen vagyok megosztani a blogommal. Íme; "felmondták a munkaviszonyomat". Elsőre nem biztos, hogy leesik, mit akar kinyögni az illető!? Lefordítom; kirúgták. :P Szerintem humoros, és mindent összevetve az egész film az.

ÁÁÁ!!!! Tulajdonképp csak most kezdem felfogni, hogy holnaptól számítva 3 napot nem itthon töltök. :( :) Ez egyrészről jó, mert kell egy kis kikapcsolódás, másrészről pedig rossz . Most perpillanat elég sok dolog aggaszt az utazást, kirándulást illetően.
1. Belefér-e minden cuccom a táskába, vagy vigyek egy kétszer nagyobbat, ami lehet, hogy fölösleges néhány váltóruhának, meg piperéknek...
2. A csajokkal attól rettegtünk, hogy út közben, esetleg lenn Balcsin jön majd meg.. Hát nekem, meg tesómnak emiatt már nem kell aggódni. Vagyis pont az, hogy igen!! Mert bekövetkezett, amitől tartottunk. Annyi jó van benne, hogy legalább nem Balatonon, illetve az úton. De így is 2× annyiszor járkálunk majd WC-re, és a hasunk se lesz az  igazi... :S :(:(
3. Bízom benne, hogy jó, legrosszabb esetben elfogadható idő lesz. Mert semmi kedvem csöpörgő, esetleg szakadó esőben túrázni/hajókázni.

Szörnyű érzés -szerencsére velem ritkán fordul elő-, de UNATKOZOM. Ez általában akkor szokott bekövetkezni, mikor rengeteg dolgom lenne... Ugye milyen hülyén hangzik?? Pedig így van. Pl; lassan nekikéne állni a pakolászásnak, hisz holnap után irány Balcsííí :):) A százezer éve esedékes Olvasónaplóba is belekéne kezdeni... És kikéne használni, hogy most sok időt tölthetek a gép előtt. Na jó, ez félig megvan, hisz akkor nem írnék. :)
De most olyan izéé minden. Nem tudok mit kezdeni magammal. Ezért nem szeretem a szünetet, mert olyankor mindig semmittevéssel telnek a napjaim. Eleve 10-nél előbb nem kelek fel, de ha mégis, visszaalszom... pfff :) Most is zenét akarok hallgatni, de nem tudom, mit!? Meg éhes is vagyok, mert már érzek valami halovány kajaszagot, ha egyáltalán annak nevezhető... Minden bajom van. A normális ember, aki véletlen idetéved a blogomra, már biztos elis ment, mondván, hogy "Milyen szánalmas, hogy ez csak sajnálni tudja magát, és ezt osztja meg másokkal." Valószínüleg én is ezt tenném mások helyében. De tulajdonképp nem izgat, mert ezt Magamnak írom, nem túlzottan érdekel, ki olvassa... Nagy valószínüséggel úgysem ismer.
Néha úgy rámjön a vágyakozás egy kis magányra. Elmennék egyedül sétálni a városba, vagy ahova csak akarok. Olyankor jól kilehetne szellőztetni a fejem, és egy kis időre a gondokról is megfeledkeznék. Szabadság. Igen, ezt a szót kerestem. Mert néha jó lenne kötelezettségek és problémák nélkül élni...

Legelőször is ott kezdeném, hogy 3 napja próbálok eljutni odáig, hogy megírjam a következő bejegyzésem, de sajnos csak mostanra sikerült. pfff  Olyan rossz, hogy amikor végre egy kicsit is jól érzem magam [ami NEM egyenlő azzal, hogy boldog is vagyok], valaki, vagy valami mindig elrontja a kedvem. Most épp azon vagyok totál kiakadva, hogy Bátyám Ballagásán felkellett lépnem. Nórival eljátszottuk a duónkat [megjegyzem, immáron harmadszorra, majdnem ugyanazon közönég előtt]. A legszörnyűbb az volt, hogy 1 nappal előtte szóltak, és közölték, hogy NINCS választásunk, elKELL játszani. Mondhatom, marhára örültem, hogy nemcsak vödröt kell vinnem a díszítéshez kellő virágoknak, hanem gitárt, kottát, lábtartót, kottatartót, és persze váltóruhát is. De itt még nincs vége, sajnos van borzasztóbb. Ugyanis Anyuval elmentünk venni valami "dögös" [ne valami csöcsömkinn ruhára gondoljatok] ruhát erre az alkalomra. Találtunk is, de mikor másnap az igazgatóhelyettes meglátta, azt mondta, hogy abban nem szerepelhetek, mert piros. Ígyhát az igazgatóval kitalálták, hogy majd rámadják a helyettes fehér ingjét, és ezzel levan tudva a probléma. Qrvára jól esett, hogy egy 5 számmal nagyobb szarban kellett mászkálnom föl-alá, mert a fuvolista meg nem ért oda időre... Az előadás sem sikerült jól. A Ballagás utáni buli viszont annál inkább!! Azt vártam a legjobban, mert nemnagyon, sőt soha nem volt nálunk ekkora "banzáj". Volt rengeteg kaja [kuglóf, pogácsa, torta, chipsek, pudingos finomság...], meg innivaló [különféle üdítők, likőrök, szőlő must-> imádom, ásványvíz...] is. Jó volt a hangulat, mindenki jól érezte magát.

Én már elkezdtem a visszaszámlálást... Holnap után indulunk Balcsira!!! :):) Végre valami jó hír... De már előre hiányzik mindenki. :( És félek, hogy valamit itthon hagyok.. :S:S De biztos jól fogjuk érezni magunkat.

Tegnap néztem este a Beverly Hills 90210-et, a viván. Volt benne egy mondat, ami elgondolkodtatott;
     "A gyerekek felnőttek akarnak lenni, de amikor felnőnek, visszasírják a gyerekkorukat."

Hmm... ha belegondolsz, tényleg így van. Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm.