HTML

[egy kicsi belőlem]

Nektek, tőlem.. vagy inkább magamtól nekem.?

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Választék

Címkefelhő

Jó-rossz-boldog-szomorú egyaránt

lény 2008.09.07. 19:11

Tegnap buliban voltunk. :) Nem kell rögtön a Zp-re, vagy a Bank-ra gondolni. Mert MI az ilyen helyek nélkül is tudjuk jól érezni magunkat! :D Egy bizonyos újbudai rendezvényen voltunk, a feneketlen tónál. Óóó nem is tudom, mikor jártam arra utoljára... A bulíí nagyon jó volt, kiválóan éreztük magunkat. A legjobban a Crystal koncertet vártuk. Szerintem az volt a legkirályabb. Ott már mindannyian felszabadultan üvöltöttünk... :P Szeretem az efajta kikapcsolódást.. A tömeget ugyan utálom, annyira nem érdekelt most, mert lefoglalt a tapsolás, ugrálás, és a teli torokból üvöltés. :D :$
Az este első fele istenien telt. Anyáék úgy tudták, a koncert fél 9-ig tart, de előbb lett vége, így előbb indultunk haza. Nekik azt mondtuk, elhúzódott, és csak 9-kor lett vége. A konci után beültünk 3-an a Burger King-be, mert nem jött össze a tervem, miszerint még a 'kiruccanásunk' előtt leugrom egyedül. És addigra a bátorságom is elment az egyedülléttől.. :$ Természetesen, az én szerencsémet ismerve már nem lehet túlzottan meglepő, hogy Ő nem volt már ott akkor... Mert mért is lett volna??? Hisz mindössze 37 nap telt el azóta, hogy utoljára láttam... Annyira csalódott voltam, hogy legszívesebben otthagytam volna a többieket, és elrohantam volna sírni egy sarokba... De nem tettem, hanem inkább rendeltem a piját, mert mióta msn-ezgettünk, nem is ittam.. :S Szerencsére egy csepp jó is volt az egészben, mert a haverja ott volt, így talán van esély arra, hogy megtudja; voltam ott. De engem nem ez érdekel!!! Hanem, hogy annyi idő után újra lássam... Mert rettenetesen HIÁNYZIK... mégha tudom, hogy nem lehet köztünk semmi, akkor sem fogom elviselni, hogy nem láthatom...
Na de itt még nincs vége a rossz történéseknek.. Ugyanis közös megegyezés alapján rácsörögtem Anyára, hogy tudja merre vagyunk. Kár volt. Mert leszidott, mondván; "Nem arról volt szó, hogy egész este ellesztek... Te is kezded azt, hogy a kisujjamat nyújtom, és az egész karom kell..." És hasonlók... Így aztán ahogy leültünk, már indultunk is haza. Sikerült totálisan elbaszni a kedvem. Most megint az a világnézetem támadt, hogy AZ ÉLET SZAR.
 

Címkék: szomorú dühöngő dolgaim

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://linnya.blog.hu/api/trackback/id/tr91652666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása