[egy kicsi belőlem]

Szerettem volna már tegnap leírni - de rajtam kívül álló okokból csak most jutottam hosszabb időre géphez - , hogy milyen jól alakult a napom ahhoz képest, hogy szinte egyik órára sem készültem.
A nap elalvással indult [mint, ahogy az az elmúlt hetekben lenni szokott...], majd miután jelzőre beértem a Suliba, örültem, hogy egyáltalán élek még, így nem törődtem a matek lecke másolásával... Szerencsére csak minuszt kapunk érte, de azt se jó beszerezni. Eleinte azt hittem, direkt hagyott ki minket [engem és a padtársamat] a tanár, és majd utólag hozzánk is odajön. De nem így lett. :-) Tehát a matek óra kipipálva. :D
Ezután következett az idegen nyelv, amiből ugyan írtam valami kis firkát a füzetbe, de az sem volt elfogadható lecke. És lássatok [ezesetben inkább olvassatok :P] csodát; n e m  ellenőriztük. :)) Szóval, ezt is megúsztam. :P
3. óra; kémia dolgozat. A szünetben lementünk pár csajjal a tanáriba, hogy lebeszéljük a tanárt, mondván, még nem foglaltunk össze. [...] Már épp befelé nyomulnánk, amikor egy másik tanár megkérdi, kit keresünk? Rövid időn belül már az osztálytermünk felé haladtunk, hogy megosszuk a többiekkel; elmarad a doga. :) Ugyanis beteg a tanárnő. :D
És itt még nincs vége! Az elmaradt kémia doga után következett az irodalom óra, aholis úgy tudtam, felelünk majd. És tartottam tőle, hogy engem hív ki **** bá. De meglepő módon elmaradt a felelés, mert megkaptuk a múlheti dolgozatokat. Egy esszét kellett 2× 45 perc alatt összeütni. 4 jegyet kaptunk rá, ami nekem a következő; 2;3;4;5. :D A kettes lehetett volna 3-as is, annak jobban örültem volna, de még mindig jobb ez a 4 jegy, mint a feleletem lett volna. :))

Szóval, úgy érzem, ez a mai nap igenis egyfajta jelzés volt arra, hogy az élet szép, és kikell élvezni minden egyes percét. Törekedni kell a boldogságra, mégha olykor [vagy akár igen gyakran] úgy is érezzük, hogy kilátástalan a helyzet. :)