[egy kicsi belőlem]

Kicsit kellemetlenül fog hangzani, de unalmamban kezdtem el olvasni, tegnap, lefekvés előtt. Mégha nem is voltam Suliban :Đ, a napom fárasztó volt [a sok nevetés megtette hatását...], és mivel nem tudtam megoldani az esti DVD-zést, máshoz meg fáradt voltam, úgy döntöttem olvasok egy kicsit. Utána nem is akartam letenni a könyvet, mert felkeltette az érdeklődésemet. Mindössze az első 20-25 oldalt olvastam el, máris találtam benne számomra már ismert mondatokat. :)) Arról nem is beszélve, hogy a hangulatomhoz is passzolt a könyv.
Ígyhát megragadom az alkalmat és idézek belőle Nektek egy keveset.

"Maria szemrehányást tett Istennek, de aztán lassacskán hozzászokott a menstruációhoz. Abba viszont nem tudott belenyugodni, hogy elveszítette a szerelmét, és marcangolta a bűntudat, hogy csakis ő tehet róla, mert olyan hülyén elmenekült, éppen az elől, amit a legjobban kívánt. A tanítási szünet utolsó napján elment a városka egyetlen templomába, és megesküdött Szent Antal képére, hogy ő maga fog beszélgetést kezdeményezni [utálom ezt a szót.. -lény] a fiúval."

                                                     [...]

"De mivel az elérhetetlen vágyak tönkreteszik az ember életét - főleg, ha az ember anyja varrónő, az apja meg soha nincs otthon -, hamar megértette, hogy inkább azzal kéne törődnie, ami körülötte történik. Sokat tanult, hogy kevesebb idő jusson álmodozásra, de közben mindig arra gondolt, mikor találja már meg azt, akivel megoszthatja álmait."

                                                     [...]

"Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene.
De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen." [...]