Ma elmentünk F-el és V-vel jegeskávézni ODA, ahol már jóideje nem voltam.. Nem is baj, mert valahányszor mentem eddig, mindig eszembe jutott a múlt és utána napokig azon rágódtam. Ezzel most is így vagyok, hisz ott volt Ő. Amire ugyan számítottam, de akkor is meglepő volt megint látni. Úgy érzem, ez mostmár mindig meglepő és furcsa lesz azok után, amiken keresztülmentem miatta.. Persze ezt nem rossz értelemben mondom, de akkor is szokatlan találkozni azzal, akiért egy időben odavoltál..
Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani Veletek a mai horoszkópomat, mert indulás előtt pár órával olvastam el, és hihetetlen érzés volt, amikor 'valóra vált'.
"Ma szokatlan dolog történik veled, de ezt egy cseppet sem bánod. Végre valami felrázza az unalmasnak ítélt életedet. Azt sem bánod, ha minden nap 180 fokot fordul veled a világ, csak ne unatkozz többé!"
Kiemeltem a lényeget, mert a többi most annyira nem is érdekes. Tudjátok mi volt az a szokatlan dolog? Jó, persze, nem szó szerint, mert én inkább váratlan csalódásnak hívnám, de azért van egy kis köze a felülírtakhoz.
Nos, az volt meglepő [amellett, hogy Őt ismét láttam, nem is tudom hány hónap eltelte után..], hogy CIGI volt a kezében. Hűűha, most sokan biztos csalódtatok, amiért én ezt a kis "apróságot" ennyire felfújom, igaz?
Pedig tényleg meglepő, hiszen Nekem azt mondta, hogy NEM CIGIZIK. És kávét sem iszik, mert ő anélkül is elég fitt és éber..
Kicsit sokkolt a látvány, mert hirtelen több dolog is felelevenítődött bennem. Először a horoszkóp előrejelzése, majd az, amit egykor Ő mondott nekem, végül pedig maga a találkozás. Most is azon rágódom, hogy vajon mi késztette arra, hogy mégiscsak rászokjon a dohányzásra?
Nem is tudom, hogyan reagáltam volna akkor, ha még mindig szerelmes lennék bele? Vagy "hidegen hagyna" és azt gondolnám, hogy "senki sem tökéletes", vagy írtózatosan zavarna, főleg azok után, amit mondott ezzel kapcsolatban...
Minden esetre egész idő alatt, amit Ott töltöttünk, alig néztem felé... Persze szinte végig az járt a fejemben, hogy amikor épp senki sem áll sorba, vajon rám néz-e egyszer kétszer, de én próbáltam magam tartani. Ami azt hiszem talán túlságosan is sikerült, hiszen a csajokkal elég gyakran olyan hangosan nevettünk, hogy már attól tartottam, kiküldenek minket.. Remélem senki sem vette úgy, hogy direkt csináljuk a hangos kacagást, ezzel felhívva magunkra mások figyelmét..
Ebben a pillanatban eléggé zavar, hogy nem tudom, Ő mit gondolt, amikor meglátott? Arról nem is beszélve, hogy gőzöm sincs rám nézett-e akár egyszer is, azt leszámítva, mikor kinnt összefutottunk? ...
Annyit még elmondanék, hogy természetesen köszönt [mindannyiunknak], tehát talán nem változott annyit, mióta legutóbb láttam..
