Olyan jól sikerült a mai nap, hogy elsem hiszem, hogy reggel még az futott végig az agyamon, hogy jobb lenne itthon maradni.. Kár lett volna, hiszen akkor most nem lennék gazdagabb egy töri 5-össel. :D:D:D Ugyanis én feleltem ma. :))) Mikor napló kinyitás előtt rám nézett G, és látta, hogy nem passzolok, már biztos voltam benne, hogy engem fog kihívni. :) Persze előtte még húzta kicsit; jött a szokásos tanár-duma, hogy; "Hmm... Vajon ki legyen?..." :D De utána mondta a nevem, én pedig boldogan kifáradtam felelni. :)) Miután helyrementem, azt mondta, hogy megvan elégedve, mindent elmondtam, nem volt se gyors, se lassú. :) Örültem a dícsérő szavaknak nagyon. :D
Ami azt illeti a magyar óra is jó volt, bár mostanában a tanár nincs túlzottan megelégedve velünk, hiszen senki, vagy csak nagyon kevesen készülnek az órára.. :S De én a kezdeti nehézségek után mindig élvezem az órát, mert érdekes dolgokról szoktunk beszélni. Ma például a Tartuffe kapcsán jött szóba az emberi hiszékenység és a bűn. Ezekről beszélgettünk, és a tanár olyan dolgokat is mesélt, amit mindannyian ámulva hallgattunk.
Magyar órán mindig olyan nagy igazságok hangzanak el, amiket legszívesebben azonnal leírnék ide, ha tehetném.. Mert valamiért mindig az jut eszembe, hogy mást is szembesíteni kéne a valósággal. Még akkor is, ha csak köztudott dolgokról van szó, amit mindenki tud valahol mélyen..
És ha már szóbakerült a Tartuffe, íme az a néhány [?] szöveg, amit olvasás közben aláhúztam. :)
"Lehet-e mondd, hogy egy férfi bűvöljön el,
Hogy minden egyebet így végképp feledel?"
"Kis semmiségeket bűnné nagyítva lát,
A múltkoriban is vádolta önmagát."
"A józan észt bizony ők túl szűknek találják,
És jellemük szerint lépik át a határát."
"Többé nem szólok egy szót se... de gondolok!"
"...Nem a más szívével szeret..."
"Erős szivet kíván a szerelem.."
"S szívében sohasem vonzotta még felém igazi szerelem.."
"Nem is nagy veszteség, könnyen pótolja más,
Megvigasztalja majd magát a változás."
"Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig."
"Az én lelkemre is nagy boldogság derül,
Hogy együtt lehetünk, kettesben, egyedül."
"Kétkedni könnyű a hirtelen fényü sorsban,
S nem hisszük el, amíg nem élvezzük ki gyorsan."
"Azért, mert rászedett egy szemtelen gazember [...]
Hirtelen azt hiszed, hogy mindenki ilyen."
"A látszat, istenem, gyakran tévútra visz.
S hányszor csalódhatik az ember szeme is!"
"Szándékomat dühük sem másíthatja meg..."
"Szeme az emberi szívekbe lát bele,
S nem téveszti meg a csalók művészete."