[egy kicsi belőlem]

Hmm... most veszem észre, hogy mostanság rászoktam a kisbetűvel való írkálásra a címben. Remélem titeket nem zavar, mert lehet, hogy egy darabig így lesz még. :)

Nem értem, miért van az, hogy reggel fölkelek, tök szar kedvem van, egész addig, amíg a Suliba nem érek, utána meg mintha egy másik világban lennék, egyszercsak elkezdek jókedvű lenni. !? No persze, ez nem mindig van így, mivel a dogák/felelések engem sem vidítanak fel. De ma is pl. egész jól telt a nap, leszámítva azt a kibaszott tesi órát, amiről inkább nem is nyilatkozom... Isi után benéztünk egy bevásárlóközpontba, és nem szóltunk Anyának. Mikor már egy órája otthon kellett volna lennünk, ránkcsörgött, hogy hol a ***-ba vagyunk? És ennyi. Már el is van rontva a kedvem. De ha jobban belegondolok igaza van.. Miért nem szóltunk neki? Hát jó kérdés... Nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzódik... Vagy arra nem gondoltam, hogy hirtelen mindenki értünk aggódik majd...

Nem is mondtam még, mert egy szenilis hülyegyerek vagyok :), hogy vettem egy Coelho-könyvet. :))) Ugyan mégcsak az 50 valahanyadik oldalon tartok, máris IMÁDOM. :))) De vissza kell vinnem kicserélni, mert a 85-86. oldal olyan, mintha kiradírozták volna. :O Egyszerűen nem látszanak a betűk. :O :S Remélem még visszalehet vinni, mert pont egy hete vettem. :) A nyugta megvan, tehát nem nagyon lehet ellenvetésük. :)

...hogy feladtam...
...hogy még most sem léptem túl rajta...
...hogy egy köpésre van tőlem hétvégenként...
...hogy semmit sem tehetek...
...hogy Ő nem akar semmit...
...hogy sok a lecke...
...hogy itthon mindig eszembe jut minden...
...hogy minden este bőgök miatta...
...hogy nekem soha nem jön össze semmi...

És a legszarabb az, hogy ebből szinte senki nem vesz észre semmit...

A horoszkópom szerint; "Nagy döntés előtt állsz, és egész nap e körül forog az agyad. Itt az ideje, hogy végérvényesen elhatározd magad, és utat nyiss az új lehetőségek felé. Biztos lehetsz benne, hogy nem fogod megbánni!"

És milyen igaz! De emellett ;

           tanulok                                                 lopom a napot xD
                                 külön órára járok

                      ésmégsokmás                                         agyalok a jövőn      

Az imént kihagytam, hogy ma láttam Őt.
Ami nem túl meglepő, bár azt hittem, a Forma 1 miatt otthon lesz majd... Hát nem így volt. De Ő persze nem látott, igyekeztem úgy intézni, hogy csak bekukkantok, hogy melózik-e!? Mert utoljára 14-én láttam. És aznap is beszéltünk utoljára. Persze a szokásosat; "Ezt és ezt kérem." "Ennyi, meg annyi lesz." blablabla... Én hülye arra gondoltam, a talink után talán jobban "megnyílok", és elkezdek vele trécselni mindenféléről. Vagy talán Ő mond majd valamit... Na arra várhatok. :'(
A hét minden napján azon filóztam, hogyan tovább?? És mindig arra lyukadtam ki, hogy VÉGE. Én majdnem mindent megtettem annak érdekében, hogy barátságnál több legyen köztünk. Bár, ha jobban belegondolok, barátok se vagyunk...
Ő nem reagál a lépéseimre, és nem küld jeleket... Csak félreérthetően viselkedik. Nem tudok eligazodni rajta. De döntést kell hoznom. Mert ez így nem mehet tovább... Ez a se veled- se nélküled izéé. Én szeretem... szerettem... Már magam sem tudom, mit érzek...
Hátmég, hogy Ő mit érez...

[...] !?!?

Eddig nem is említettem, hogy mennyire gyarapodott a bejegyzéseim száma, mióta ismét suli van. :) Hát igen, be kell látni, hogy azért unatkoznánk, ha nem lenne... Persze, olykor-olykor elég szar, mert ugye ott vannak a dogák, meg a felelések, de ha minden nap szánsz kb fél órát egy tantárgyra, mindenből meglesz legalább a közepes szint. Én az elmúlt héten szinte minden nap tanultam minden órára. :)) Az egy dolog, hogy engem pont nem feleltettek... :S De azért mégiscsak kellemesebb úgy ülni a padban, hogy nem kell attól félned, mi lesz, ha kihívnak.. :D

Sajnos a mai napomat totálisan elszartam, mert a családdal étterembe voltunk. :)) Éshát eltartott egy darabig, mire megkajáltunk, és hazaértünk. Most is a rendrakás közepén vagyok, mert az agyamra megy, hogy a könyveim nem férnek bele a fiókjaimba a tavalyi cuccok miatt.. :S Így elhatároztam, hogy leltárt tartok, és kiszórom a fenébe a régi régi könyveinket. :) :) V-nek még a 3.-os füzetei/könyvei is megvannak... :O Ami azért elég durva, mivel ő tavaly érettségizett... :O :P:P

Mai horoszkópom;
"Hiú reményeket táplálsz valaki iránt, aki teljesen közömbös irányodban és egyáltalán nem mozgatják meg az érzéseid. Be kell látnod, hogy ebből nem lesz semmi, hiába is próbálkozol."

Nem, ezt nem akarom. :'( :'( Azért ennyire már csaknem kilátástalan a helyzet. Ha közömbös lenne, nem találkozott volna velem... És msn-en is lekoppintott volna...
Vagy nem??? ÁÁÁÁÁÁÁááááhhhhhhhhhh utálom ezt az egészet!!! :'(
Azt, hogy fogalmam sincs, Ő mit érez??? :(

Ííírtóózatosan utálom, hogy valaki/valakik/valami/valamik mindig elbasszák a jókedvemet! Ma megtanultam, hogy kikell élvezni a boldogság és az öröm minden egyes pillanatát, mert nem tart sokáig... Azért rossz boldognak lenni, mert utána csak rossz dolgok várnak rád. És olyankor felgyülemlik minden fájdalom. És akkor egy  ideig úgy érzed, mindennek vége. Hogy mindenki ellened van. Én így vagyok vele. Mert ma sikerült megint felbaszni az agyam. Kaptam ráadást is. És ilyenkor minden rossz eszembejut a közelmúltból... Szar érzés... Nagyon szar.

... viccesek :)
... fárasztóak..
... olykor túlságosan hosszúak..
... felejthetetlenek

Kb. így tudnám jellemezni az idei tanév első 3 hetét. De főleg a mostanit. A mai nap egyszerűen fergeteges volt. :) Komolyan mondom, nem is akartam, hogy vége legyen. A szerda amúgyis tök jó, mert ez a legkönnyebb napunk a héten. :) Ugyan reggel kissé aggódtam, mert 1. órában biosz dogát írtunk, 4.-be pedig matek T.Z.-t, de az ezek miatt érzett "félelem" hamar eltűnt, miután túlvoltam a bioszon, és rádöbbentem, hogy mégsem vagyok annyira hülye. Talán sikerül egy 3-as, amit aztán később még kijavíthatok.. :) A matek doli teljesen felvidított, ugyanis 4-es lett!!!!! Igen, jól látjátok, 4!!!! :D Alig hiszem el. És piros jegy! Szóval duplán számít. :)) Ennél pompásabb év eleji jegyet el sem tudok képzelni. Bevallom, nem volt nagyon nehéz a doga, de azért elég rég kaptam ilyen jó jegyet matekból. :) Ezek után márcsak a délutáni különórát szerettem volna túlélni, ami sikerült is.:) Így teljes boldogsággal mentem haza, és otthon sem romlott el a jókedvem. :) Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen 'szép' napom a Suliban. :))
Jó volna, ha csak minden harmadik nap így telne.

Nem jutok szóhoz...
Miután kiraktam a Coelho-idézetet, meg a videókat, találtam egy blogot...
Megrázó volt elolvasni. Nem is olvastam el teljesen, csak az elejét, meg a végét, hogy megértsem, miről/kiről is van szó. Egy depressziós lány blogja VOLT. Aki elvesztette a szerelmét, és vele együtt az életében levő 'maradék' kis boldogságot. Mert magányos VOLT. Elvesztette a szüleit is. Akikre nem is emlékszik. Csak fotók maradtak... Azért emeltem ki a "VOLT"-ot, mert a lány már nem él... A fiatalabb bátyja folytatja a blogját. Hülye az a szó, hogy folytatja. Mert csak leírta, hogy mi történt a lánnyal... Hogy nincs többé...

Többször sírtam az olvasás közben. Mert nem tudtam feldolgozni az olvasottakat. És totálisan hülye vagyok, ha belegondolok, mennyiszer írtam le ide, hogy nekem ilyen rossz, meg olyan rossz.. Mert nem látom ŐT. Amikor az én fájdalmam sehol sincs... Nem is fájdalom csak önsajnálat... És én vagyok kiakadva, hogy tanulni kell, meg hogy mennyire rossz egyedül lenni. Amikor nem is vagyok egyedül.  Én soha nem voltam annyira boldogtalan és elkeseredett, hogy egy háznak a 6. emeletén található erkélyén kössek ki. De ez a lány igen... Mert annyi megrázkódtatás, és fájdalom, és hiány, és magány érte, hogy nem talált kiutat. A bátyja azt írta, hogy "a lány akarta így"... Ő akart véget vetni az életének.
 

Az imént keresgéltem a blogok közt, mivel a családom egy része itt koslatott, és nem akartam mindenki előtt belekezdeni az írogatásba... :) Ráakadtam egy Coelho-idézetre, melyhez videó is volt mellékelve, természetesen nem magyarul. De én nem hagytam annyiban, megkerestem magyarul is, és meglett!! Ígyhát először leírom az idézetet, majd beillesztem mindkét videót, hogy örüljetek. :))

"A világ lett az otthonom, a számitógépem pedig az ajtaja, melyen keresztül a szavak úgy bomlanak ki, mint a regényeim fonala. Ahol leveleim úgy táplálják a blogom, ahogy egy folyó a tengert. Ahol a képek végtelenné teszik a pillanatot. Ahová bezárkozom, ha írni szeretnék, vagy ha a focira vagyok kiváncsi. Az ablakom amely a világra nyílik!" /Paulo Coelho/

Szomorúfűz (március 1-10. szeptember 3-12.)

"Bájos, szép ember, aki a külsejével mindig nagy sikereket arat. Rendkívül érzékeny, empatikus lény, aki egy kicsit zárkózott is, ezért sosem tudhatja senki pontosan, hogy mit gondol róla. Ez nem is csoda, hiszen kettős személyiség: a távolba révedező szemű álmodozó, akin eluralkodik a melankólia, és a folyton pörgő, soha meg nem álló, nyughatatlan búgócsiga. Nem csípi a változásokat, először minden új dolgot elutasít, amit nem ismer.
Házias típus, akinek az egyik nagy célja az életben, hogy egy csendes családi fészket rakjon. Mivel rengeteget álmodozik és a fellegekben jár, gyakran panaszkodik arról, hogy senki nem érti meg. A munkában nagyon becsületes és szorgalmas, még a legnagyobb nehézségektől sem rémül meg. Egyetlen szeszélye az, hogy gyakoriak a hangulatváltozásai. Elismert művész lehet belőle.
Imádja a természetet, a város zaját gyűlöli, és mániákusan tartja a rendet. Komoly megérzései vannak, melyeket követve nagy sikereket érhet el. Képes ráhangolódni más emberek érzelmeire, nem ritkán okoz emiatt meglepetést. Sajnos sokszor előfordul, hogy pont emiatt a nagy fokú segítőkészség miatt kihasználják.
A szerelemben is nagyon szeszélyes: egyik pillanatban megsértődik, a másikban pedig már ki is békül. Nagyon fontos számára a társa állandó jelenléte. Legjobban a csalódástól tart, emiatt megfigyelés alatt tartja a párját, s a legapróbb félreérthető jelre ugrik. Folyamatosan bizonyítani kell neki azt, hogy szeretik, s féltékenységével szinte megfojtja szerelmét."

[Kiemeltem azokat a tulajdonságokat, amelyek igazak rám. Mostantól, ha tükörbe nézek, egy szomorúfűzt látok. !?!?]

Bemásolom a keddi horoszkópom.

"Teljesen össze vagy zavarodva egy kollégáddal vagy barátoddal kapcsolatban. Úgy érzed, hogy félreérthetetlen jeleket küld feléd arról, hogy szeretne több lenni az életedben, mint szimpla barát vagy munkatárs."

Na jó, nem mondom, hogy totálisan ez a helyzet, de azért van benne valami. Mert ugye aznap Ő is tök furán viselkedett, azok után, hogy elkérte a számom, és nem hívott.
És [megint] ott van K is... De vele csak hülyülünk, én úgy vettem észre. Ő basztat engem, én őt. :)

És most bemásolom a mai horoszkópot is. :P

"A szerelemi életed egy kicsit viharos mostanában. Nem tudod mit akarsz, fogalmad sincs, hogy mit vársz a jövődtől, s ez megnehezíti a kettőtök dolgát. Ha szingli vagy, mostanában különösen egyedül érzed magad."

Tulajdonképp az egészet félkövérré tehettem volna, mert ez viszont szinte 100%-osan célba talált. Ez számomra olyan érdekes... Hogy egy csomó ismeretlen ember helyzetét ennyire be lehet határolni...

Hazafelé a suliból folyton a tegnapon agyaltam. És a holnapon. Meg az azutánon. Hogy hogyan tovább?? Vagy, hogy egyáltalán legyen-e tovább?? A zuhogó eső sem segített dűlőre jutni... Abban biztos vagyok, hogy nem szeretem annyira, mint eddig. Mert más. :'(
De ez iszonyú. Na és ha szenvedtem, amiért nem akart tőlem semmit??? És mert úgy éreztem, itt az ideje elfelejteni?? Ez akkor sem fer. Mert így jobban szenvedek. És nehezebb.

utálok mindent...

Ilyen nincs...
Voltam, de lehet, hogy nem kellett volna. Mert egyszerűen nem bírom feldolgozni a látottakat. Pedig elképzelni sem tudjátok, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem. De bánom. Vagy nem is tudom... A fenébeis!!! Nem kértem senkit, hogy segítsen megoldani a magánéleti problémáimat. Hát pedig sikerült. De ez valami borzasztó érzés. Mert mostantól nem tudok úgy gondolni rá.. Mert eszembejut, hogy már nem olyan. És lehet, hogy nem is lesz olyan. Soha többé...
Sokat szenvedtem, sőt, olykor rengeteget, de nem volt a közeljövőbeli terveim közt az, hogy kiszeretek belőle. Hátmost sikerült.. Ha nem is kiszeretni, de egy ideig kiábrándulni... Vagy nem is tudom. Váratlanul ért az egész, és nem sikerült feldolgoznom. És megértenem.
Mért????? Miért kell velem ezt tenni??? Biztos vagyok benne, hogy a múltbéli rossz-tetteim miatt bűnhődök... Vagy mert "ez az élet rendje". [?????] És én ezzel nem vagyok kibékülve. Nagyon nem. Mert fáj, és váratlan, és rossz, és felfoghatatlan. Több jelző nem is jut eszembe... :( :'(
áhh a francba az egésszel...
A legrosszabb, hogy kedves volt. Hihetetlenül kedves, és aranyos. Azok után... Fogalmam sincs, hogyan tovább??? ....
 

Most jutott eszembe, hogy még le se írtam, milyen új tanárokat kaptunk!? :D Nem túl sok, összesen 4 tantárgy tanára változott. :)
A magyar tanárt szeretem a legjobban... :D :$ Mármint nem őt magát, hanem az óráit. :D Na, ebből se jövök már ki rendesen... :P
Utána következik az angol tanár, aki a tábla tetejéig felér. És ez nem vicc, tényleg nagyon magas. :) Aminek én kimondottan örülök, mert legalább végre nem én nézek le rá.. Én speciel a válláig érek. :-)
A következő a fizika. Jó, hogy más a tanárunk, mégha mostantól nem is lesznek olyan lazák az órák, mint azelőtt.. Mert így legalább tanulunk is órán, és nemcsak szivatjuk a tanárt. A mostanit amúgysem lehetne, mert kemény fából faragták. :)
És végül, de nem utolsó sorban, a matek. A változatosság kedvéért, most nem pösze a tanárúr, hanem raccsol. pfff Tudom, hihetetlen, és senki sem tökéletes, na de mégis!.. Ez milyen mááár??? 'Végre' megszabadultunk a pöszétől, erre az új sem tud 100%-osan beszélni... Még jó, hogy a magyar tanár nem ilyen. :D

Na de itt a beszámoló vége, mert holnap kemény feladatok, akarom mondani dogák várnak rám... :(

Az imént nézegettem blogokat. És olvasgattam is közülük egy-két bejegyzést. De nem értem az olyan embereket, akik elkezdik, és egy idő után nem folytatják tovább. Mikor már végre találok egy érdekes embert, akinek tudok a mindennapjairól, egyszercsak vége. Nincs tovább. Van egy blog, amit még azelőtt elkezdtem olvasni, hogy elindítottam a sajátomat. Tulajdonképp az enyém is ennek kapcsán jött létre. Mert azelőtt nemhogy nem olvastam, de még azt sem tudtam, mi az a blog? :$ Erre most az is megszűnt létezni. Remélem csak átmenetileg szünetel...

Őt sem értem. Nemrég följött msn-re, elérhető volt. Nekem eleinte 'nincs a gépnél' volt az állapotom, de kiváncsiságból átraktam, hátha ír.. Nem túl meglepő, hogy megint semmi. Kis idő múlva le is ment. :'( Azt hiszem itt már tényleg VÉGE. Én már nem teszek semmit, pedig legszívesebben leírnám neki; mennyire szeretem...
V szerint jól tettem, hogy nem írtam neki a névnapján. Tulajdonképp ő beszélt le róla. Mondván, ha akarna valamit, lépne. De ha nem akar, akkor is létezik egy olyasféle kedvesség, ami minden emberben megtalálható. Itt arra célzok, hogy ha fordított helyzet lenne, és nekem nem jönne be ő, de ugyanilyen kedves lenne, hogy ír, sőt!, még ajándékot is vesz a szülinapomra, legalább néha én is megkérdezem tőle, hogy milyen a suli, vagy hogy hogy telt a nyári szünet... De ezek szerint belőle ez a tulajdonság hiányzik.
Biztos boldog, hogy leszálltam róla.
Azt viszont még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mikor lenne érdemes menni? Amikor ott van? És akkor tőle rendeljek? És kezdeményezzek beszélgetést? Vagy ne tőle rendeljek? Hanem hagyjam, hátha majd így felakarja velem venni újra a kapcsolatot? Lehet, hogy a legmegfelelőbb mégis az lenne, ha olyankor mennék, amikor Ő nincs is ott... !?

 

Tegnap előtt megkaptuk az általánosban használt ellenőrzőket. Hát valami borzasztó volt látni, hogy volt olyan év, amikor egyetlen 3-asom volt év végén. Nem is emlékszem már rá, hogy lehettem ilyen jó tanuló?? Mostmeg... Jó, ha legalább hármasaim vannak..
Na de idén igyekszem tanulni. ;)

"Aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen, hanem
annak ellenére , hogy bármilyen."
/Simonyi Imre/


"Ez is el fog múlni."
Nagyanyám tanított ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármely pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket, és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat.
/Claire Rayner/

A napokban volt a névnapja...
És nem írtam neki...
Nem tudom, helyesen cselekedtem-e?? ...
41 napja nem láttam...
És HIÁNYZIK.
.:. rettenetesen .:.

De viszont mérges vagyok rá! Mert szarik a fejemre. Elhiszem, hogy nem szereti az msn-t, de nem törne le a keze, ha érdeklődne felőlem... Mégha nem is akar semmit.. Bunkónak nem kell lenni. Ha fordított helyzet lenne, én biztos nem így tennék... Azt hiszem... Ha nem akarnék semmit az illetőtől, VILÁGOSAN és ÉRTHETŐEN A TUDTÁRA ADNÁM. De ő nem ilyen. Ezek szerint. Hanem vagy csak hülye, vagy pedig igyekezett 'óvatosan' jeleket küldeni...
Utálom, hogy nem ismerem az érzéseit. És tulajdonképpen őt sem... Mert nem ilyennek képzeltem... Mégha félre is ismertem, SzErEtEm.....
 

De lehetett volna az is a 'mai' cím, hogy "Becsöngettek!". hehe . Az talán viccesebb lett volna, de remélem azért elnézitek nekem... Mesélnivalóm most is akad bőven..
Kezdeném ott, hogy bővebben kifejtem a tegnapi kiruccanást. :-) Ugyanis NEM VOLT suli, hanem Túranap. Mi a Normafához/ra mentünk. Teljesen más útvonalon, mint bárki más... :P Odafele úton 5-en dumálgattunk. Mikor leszálltunk a villamosról, sétáltunk vagy 3 buszmegállót [számomra a mai napig rejtély, hogy bérlettel és jeggyel a zsebünkben mért gyalogoltunk!?], és csak utána érkeztünk meg az erdőig. Na ott kezdődtek az izgalmak. :D
Először is, rossz felé indultunk el, így tettünk egy jókis potya-utat, aminek mindenki iszonyatosan örült... :S A 3 új csajszi közül kettő totálisan kivolt akadva, mert nem tudták, hogy erdőben fogunk bóklászni, és hát nem teljesen voltak túra felszerelésben... De ha abban is lettek volna!? Mégis kinek van kedve ennyit kirándulgatni??? Nekem semmi bajom [nem volt eddig] nincs a természettel, de inkább maradok a városban, és csak képeken nézegetem a növényeket...
Mire végre kikeveredtünk az erdőből [ami eltartott egy darabig], eljutottunk a kisvasútig, ahol szerencsére pihenőt tartottunk. :) Mindenki kipihenhette az erdő fáradalmait, és könnyíthetett magán... :P
Kb fél óra 'lézengés' után ismét útnak indultunk. A cél természetesen a Normafa volt. Én személy szerint alig vártam már, hogy odaérjünk, mert nagyon vágytam már egy jókis rétesre. :D:D És természetesen, mikor ismét megálltunk, ezúttal kicsit hosszabb időre, a gyönyörű táj megtette hatását, és elfeledtette velem/velünk a fáradalmas sétát. :) Mindenki kedvére falatozott, fotózgattunk a vak világba, dumálgattunk...
Én legjobban a libegőzést élveztem. :D Most voltam életemben először [de biztos nem utoljára]. Eleinte tartottam a fölszállástól, de mikor már 'lebegtünk', nyeregben éreztem magam. :P Nem sokkal később eszembe jutott, hogyan fogunk kiszállni?? Szerencsére ott sem volt gond, én olyasvalaki mellett ültem, aki már profi libegősnek számít hozzám képest. :D:D
Úgy érzem, nagyon kellemes hangulatban telt a kirándulás. [márcsak azért is, mert nem volt ott... valaki :)]
Szerencsére az idő is pompás volt, így nem kellett aggódni a nagy kánikula, illetve a zivatar miatt, mert mindkettő elkerülte a térséget. :)
 

Láttam, hogy fölment msn-re, és mivel én rejtve voltam, beakartam jelentkezni. De valami szar hiba van, és nincs msn!!! :'( Ebuddy-ról se, és Myvip-ről se tudok fölmenni! :'(  


**** [--> ez káromkodás akar lenni] :P

Túranap.
villamos.rengeteg gyaloglás.nevetés.kutyák.fáradtság.rétes.szép kilátás.capucchino.libegő <3. ökörködések sorozata :D.

Tegnap buliban voltunk. :) Nem kell rögtön a Zp-re, vagy a Bank-ra gondolni. Mert MI az ilyen helyek nélkül is tudjuk jól érezni magunkat! :D Egy bizonyos újbudai rendezvényen voltunk, a feneketlen tónál. Óóó nem is tudom, mikor jártam arra utoljára... A bulíí nagyon jó volt, kiválóan éreztük magunkat. A legjobban a Crystal koncertet vártuk. Szerintem az volt a legkirályabb. Ott már mindannyian felszabadultan üvöltöttünk... :P Szeretem az efajta kikapcsolódást.. A tömeget ugyan utálom, annyira nem érdekelt most, mert lefoglalt a tapsolás, ugrálás, és a teli torokból üvöltés. :D :$
Az este első fele istenien telt. Anyáék úgy tudták, a koncert fél 9-ig tart, de előbb lett vége, így előbb indultunk haza. Nekik azt mondtuk, elhúzódott, és csak 9-kor lett vége. A konci után beültünk 3-an a Burger King-be, mert nem jött össze a tervem, miszerint még a 'kiruccanásunk' előtt leugrom egyedül. És addigra a bátorságom is elment az egyedülléttől.. :$ Természetesen, az én szerencsémet ismerve már nem lehet túlzottan meglepő, hogy Ő nem volt már ott akkor... Mert mért is lett volna??? Hisz mindössze 37 nap telt el azóta, hogy utoljára láttam... Annyira csalódott voltam, hogy legszívesebben otthagytam volna a többieket, és elrohantam volna sírni egy sarokba... De nem tettem, hanem inkább rendeltem a piját, mert mióta msn-ezgettünk, nem is ittam.. :S Szerencsére egy csepp jó is volt az egészben, mert a haverja ott volt, így talán van esély arra, hogy megtudja; voltam ott. De engem nem ez érdekel!!! Hanem, hogy annyi idő után újra lássam... Mert rettenetesen HIÁNYZIK... mégha tudom, hogy nem lehet köztünk semmi, akkor sem fogom elviselni, hogy nem láthatom...
Na de itt még nincs vége a rossz történéseknek.. Ugyanis közös megegyezés alapján rácsörögtem Anyára, hogy tudja merre vagyunk. Kár volt. Mert leszidott, mondván; "Nem arról volt szó, hogy egész este ellesztek... Te is kezded azt, hogy a kisujjamat nyújtom, és az egész karom kell..." És hasonlók... Így aztán ahogy leültünk, már indultunk is haza. Sikerült totálisan elbaszni a kedvem. Most megint az a világnézetem támadt, hogy AZ ÉLET SZAR.