Hazafelé a suliból folyton a tegnapon agyaltam. És a holnapon. Meg az azutánon. Hogy hogyan tovább?? Vagy, hogy egyáltalán legyen-e tovább?? A zuhogó eső sem segített dűlőre jutni... Abban biztos vagyok, hogy nem szeretem annyira, mint eddig. Mert más. :'(
De ez iszonyú. Na és ha szenvedtem, amiért nem akart tőlem semmit??? És mert úgy éreztem, itt az ideje elfelejteni?? Ez akkor sem fer. Mert így jobban szenvedek. És nehezebb.
utálok mindent...