[egy kicsi belőlem]

Ilyen nincs...
Voltam, de lehet, hogy nem kellett volna. Mert egyszerűen nem bírom feldolgozni a látottakat. Pedig elképzelni sem tudjátok, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem. De bánom. Vagy nem is tudom... A fenébeis!!! Nem kértem senkit, hogy segítsen megoldani a magánéleti problémáimat. Hát pedig sikerült. De ez valami borzasztó érzés. Mert mostantól nem tudok úgy gondolni rá.. Mert eszembejut, hogy már nem olyan. És lehet, hogy nem is lesz olyan. Soha többé...
Sokat szenvedtem, sőt, olykor rengeteget, de nem volt a közeljövőbeli terveim közt az, hogy kiszeretek belőle. Hátmost sikerült.. Ha nem is kiszeretni, de egy ideig kiábrándulni... Vagy nem is tudom. Váratlanul ért az egész, és nem sikerült feldolgoznom. És megértenem.
Mért????? Miért kell velem ezt tenni??? Biztos vagyok benne, hogy a múltbéli rossz-tetteim miatt bűnhődök... Vagy mert "ez az élet rendje". [?????] És én ezzel nem vagyok kibékülve. Nagyon nem. Mert fáj, és váratlan, és rossz, és felfoghatatlan. Több jelző nem is jut eszembe... :( :'(
áhh a francba az egésszel...
A legrosszabb, hogy kedves volt. Hihetetlenül kedves, és aranyos. Azok után... Fogalmam sincs, hogyan tovább??? ....
 

Most jutott eszembe, hogy még le se írtam, milyen új tanárokat kaptunk!? :D Nem túl sok, összesen 4 tantárgy tanára változott. :)
A magyar tanárt szeretem a legjobban... :D :$ Mármint nem őt magát, hanem az óráit. :D Na, ebből se jövök már ki rendesen... :P
Utána következik az angol tanár, aki a tábla tetejéig felér. És ez nem vicc, tényleg nagyon magas. :) Aminek én kimondottan örülök, mert legalább végre nem én nézek le rá.. Én speciel a válláig érek. :-)
A következő a fizika. Jó, hogy más a tanárunk, mégha mostantól nem is lesznek olyan lazák az órák, mint azelőtt.. Mert így legalább tanulunk is órán, és nemcsak szivatjuk a tanárt. A mostanit amúgysem lehetne, mert kemény fából faragták. :)
És végül, de nem utolsó sorban, a matek. A változatosság kedvéért, most nem pösze a tanárúr, hanem raccsol. pfff Tudom, hihetetlen, és senki sem tökéletes, na de mégis!.. Ez milyen mááár??? 'Végre' megszabadultunk a pöszétől, erre az új sem tud 100%-osan beszélni... Még jó, hogy a magyar tanár nem ilyen. :D

Na de itt a beszámoló vége, mert holnap kemény feladatok, akarom mondani dogák várnak rám... :(

Az imént nézegettem blogokat. És olvasgattam is közülük egy-két bejegyzést. De nem értem az olyan embereket, akik elkezdik, és egy idő után nem folytatják tovább. Mikor már végre találok egy érdekes embert, akinek tudok a mindennapjairól, egyszercsak vége. Nincs tovább. Van egy blog, amit még azelőtt elkezdtem olvasni, hogy elindítottam a sajátomat. Tulajdonképp az enyém is ennek kapcsán jött létre. Mert azelőtt nemhogy nem olvastam, de még azt sem tudtam, mi az a blog? :$ Erre most az is megszűnt létezni. Remélem csak átmenetileg szünetel...

Őt sem értem. Nemrég följött msn-re, elérhető volt. Nekem eleinte 'nincs a gépnél' volt az állapotom, de kiváncsiságból átraktam, hátha ír.. Nem túl meglepő, hogy megint semmi. Kis idő múlva le is ment. :'( Azt hiszem itt már tényleg VÉGE. Én már nem teszek semmit, pedig legszívesebben leírnám neki; mennyire szeretem...
V szerint jól tettem, hogy nem írtam neki a névnapján. Tulajdonképp ő beszélt le róla. Mondván, ha akarna valamit, lépne. De ha nem akar, akkor is létezik egy olyasféle kedvesség, ami minden emberben megtalálható. Itt arra célzok, hogy ha fordított helyzet lenne, és nekem nem jönne be ő, de ugyanilyen kedves lenne, hogy ír, sőt!, még ajándékot is vesz a szülinapomra, legalább néha én is megkérdezem tőle, hogy milyen a suli, vagy hogy hogy telt a nyári szünet... De ezek szerint belőle ez a tulajdonság hiányzik.
Biztos boldog, hogy leszálltam róla.
Azt viszont még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mikor lenne érdemes menni? Amikor ott van? És akkor tőle rendeljek? És kezdeményezzek beszélgetést? Vagy ne tőle rendeljek? Hanem hagyjam, hátha majd így felakarja velem venni újra a kapcsolatot? Lehet, hogy a legmegfelelőbb mégis az lenne, ha olyankor mennék, amikor Ő nincs is ott... !?