Annyira nem tudom, hogy hogyan is kezdhetnék bele abba, amit le akarok írni!? ... Pedig muszáj lesz valahogy belekezdenem, mert különben beleőrülök. Így sem könnyű megint úgy tennem, mintha semmi sem történt volna..
Mert történt. Közel fél órája rádöbbentem, hogy B miért szívódott fel megint? [Immáron szerintem végleg.]
Mert július környékén becsajozott. Megnéztem az adatlapját, és ott volt a lány neve, meg néhány sor arról, hogy B mennyire jól érzi magát vele.. Kép nála nincs fönt, de a lánynál igen.
És... nem tudom mit írjak. Annyira ledöbbentem ezen az egészen... És összeállt a kép. És most annyira szarul érzem magam.. Holott még csak nem is találkoztunk B-vel soha. Ezek után persze nem is fogunk, de annyira szar, hogy így szívódott fel. Attól, hogy barátnője van, még rohadtul elolvashatta volna a kibaszott levelemet. És rohadtul megírhatta volna válaszban, hogy; "Bocs, barátnőm van, nem kéne többet leveleznünk.." Vagy bármi más, amiből veszem a lapot és lekopok..
Most már nem tudom visszafordítani az időt. Már nem tudom meg nem történtté tenni, hogy írtam neki mindenféle marhaságot. Most már tudom, hogy nem kellett volna.. Hagynom kellett volna az egészet a picsába..
És ha belegondolok, hogy egyszer-egyszer még az is megfordult a fejemben, hogy mi lett volna, ha..
áhh, haggyuk ezt is a francba...
Ennyi volt.
