[egy kicsi belőlem]

Annyi minden van, amiről már régóta írni szeretnék, hogy azt sem tudom hol kezdjem!?
Már péntek van. És folyamatosan a közelgő osztáykirándulás jár a fejemben. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy az idei is olyan jó lesz-e, mint az előző kettő!? De ez hülye kérdés, hisz miért ne lenne jó? :D

A mai péntek hamar eltelt. Legalábbis a Suliban eltöltött része, mert a Ballagás miatt mindössze 3 óra volt megtartva, azt követően pedig az egész iskola díszített. Élveztem a díszítést, bár nem volt mindig hálás feladat fölragasztani az orgonákat az ajtókra, szekrényekre stb., mert a cellux elég sok helyzetben gyenge ragasztónak bizonyult. Ennek ellenére jó hangulatban teltek a díszítéssel töltött órák (?).
A végén - mikor "sorfalat" álltunk, várva a végzősökre - viszont már nagyon elegem volt a hiábavaló várakozásból. Mikor az A-s osztály végre leért a földszintre, nemhogy a terembe nem mentek be, amit mi díszítettünk, de még a folyosót is kihagyták. Elég mérgesek voltunk, mert mindenki elszomorodott, hogy fölöslegesen fáradoztunk..
Szerencsére a B-s osztálynak [mily meglepő :D:D] volt annyi esze, hogy az 'udvarlátogatás' előtt végigment az általunk "felvirágozott" termen és folyosón. Addigra mondjuk már mind azt vártuk, hogy végre elmehessünk, de én kimondottan élveztem azt a néhány percet. :D [Márcsak azért is, mert abban az osztályban van 1-2 fiú, akit az utóbbi időben megkedveltem.. :$:)]

Mielőtt még elfelejteném leírni, muszáj kitérnem az elmúlt 3-4 éjszakámra, mert mindegyikben voltak közös motívumok. Az egyik például az, hogy mostanában állandóan forgolódok éjszakánként. Előfordult olyan is, hogy háromszor, négyszer felkeltem egy este. Ez csak azért fura, mert eddig nem volt jellemző, hogy nem tudtam aludni.
A másik dolog érdekesebb. :P Ugyanis az elmúlt héten több alkalommal is emlékeztem néhány momentumra az álmaimból. És az a különös, hogy egy bizonyos személy többször is "felbukkant" az álmaimban.
Méghozzá tudjátok ki? :)
A szomszéd fiú. [Tudjátok, aki már vagy' 2 éve a szomszédban lakik(?) és még mindig nem tudom a nevét.. :$] Én elképzelhetőnek tartom, hogy azért "álmodtam Vele", mert az elmúlt idszakban gyakrabban láttam, mint azelőtt. Azért is tettem egy ?-et zárójelbe a 'lakik' kifejezés mögé, mert van, hogy 1 hónapig nem is látom/látjuk.

Ohh! Ha már az álmoknál tartunk.. Van mégvalaki, aki - sajnos csak egyszer - szerepelt az álmomban.. Méghozzá az a személy, akivel kapcsolatban elég szűkszavú és titokzatos bejegyzéseket olvashattatok, amikor épp írtam Róla.. [Gondolok itt például az "Annnnyira szeretném látni...", és az ehhez hasonló tartalmú bejegyzésekre.. :D]
Ami azt illeti, Róla továbbra sem nyilatkozom "tartalmasabban". És több, mint valószínű, hogy ez még jódarabig így marad. Ne haragudjatok.
 

Jelentem, sikeresen túlvagyok az idei év első vizsgáján! :D
Annyira sz*r volt, mert G pont akkor jött be, mikor én vizsgáztam. [És mondanom sem kell, hogy azért nem örültem neki, mert hallott énekelni....] Emellett persze nagyon örülök, mert 4-esre sikerült - mégha a népdalelemzés [pff] nem is ment túl jól. :|

Hűha, alig hiszem el, hogy jövőhéten már itt az osztálykirándulás. Tegnap összeírtam, hogy miket fogok elvinni. Ez persze még módosulhat az idő függvényében, hisz ha hűvös lesz, csak 1 halásznadrágot viszek. :)
Várom már. Azt már tudom, hogy megérkezésünk után egy 3-4 órás túra vár ránk, de szerintem nem lesz nagyon megerőltető. Egy jó csapattal mindent ki lehet bírni. :D És mivel nagyon jó lesz a társaság, nem aggódom. :D

Mára legyen elég ennyi, mert sajna attól, hogy egy vizsga kivan pipálva, még kell tanulnom.
A java még hátravan! :|

Holnap ének vizsga. Per pillanat nem izgulok annyira, pedig a nap elején kicsit "megrázott", hogy a párhuzamos osztályban 6-an is megbuktak. :|
Elég valószínű, hogy én azért vagyok most nyugodt, mert F-el Suli után átvettük a dalokat, és elég jól megy mind a 20, amit tudni kell fejből. :D Persze nem bízom el magam, hamarosan megyek vissza még énekelgetni, hogy holnap biztos legyen a "siker"! :D
De ha már szóbajött a zene, íme néhány megunhatatlan kedvencem.. :P

- One Republic: Secrets
- Kelis: Lil star
- Jason Derulo: In my head
- Taio Cruz feat Ludacris: Break your heart

Mingyárt dél. Már megy az angol óra. Nélkülem és F nélkül, mert úgy döntöttünk, hogy a hét első napját itthon töltjük. Nem szeretném semmittevéssel tölteni ezt a lógós napot.
Eddig kémiáztam és tanultam egy kevés angolt. De azt hiszem énekre kéne váltanom, mert szerdán vizsga. Kicsit izgulok miatta, márcsak azért is, mert folyton eszembejuttatja a többi vizsgát, ami alig pár hét múlva itt van. Az ének után a töri és matek írásbelikre kell készülnöm, mert nem szeretném, ha szarul sikerülnének.

Ezek mellett persze közeleg egy másik dolog is, amit viszont nagy kiváncsisággal várok már! :D Az osztálykirándulásra gondolok, ami idén több szempontból is rendhagyónak ígérkezik. Egyrészt, mert sajnos csak 2 napos lesz, másrészt 2 férfi tanárral megyünk [:D:D], harmadrészt pedig busszal utazunk majd.
Remélem ez is olyan emlékezetes élmény lesz, mint az előző kettő! :D

Most pedig nyomás vissza tanulni...

Ha képben vagytok azzal kapcsolatban, hogy milyen filmeket vetítenek mostanában a mozik, akkor már a címből tudhattátok, hogy vagy arról fogok írni, hogy menni szeretnék moziba, vagy arról, hogy már voltam. :)
Jelen esetben az utóbbi verzióról van szó, így nem is nagyon húzom az időt, inkább kifejtem a véleményem a Kedves John-ról! :D
Akármilyen hülyén is hangzik, nekem már a poszter sokatmondó volt. Hisz első ránézésre ki lehet következtetni belőle, hogy miféle filmet is takarhat.
Persze ez nekem nem volt elég [márcsak azért sem, mert nem poszter alapján szoktam moziba menni], ezért utánaolvastam 1-2 helyen, aztán pedig megnéztem az előzetesét. Na ekkor döntöttem el végérvényesen, hogy megnézem moziban.
Ugyan itt-ott elég negatív kritikákat kapott, én mégis "adtam neki egy esélyt".

Mondhatni 'szokás szerint' először az futott végig az agyamon, hogy egyedül ülök be rá. De végül nem így alakult, mert Anyának volt Üdülési Csekkje, amit fel lehet használni mozijegy vásárlásra is, így nem volt kérdés, hogy kit viszek el magammal. :D:D Természetesen F-re gondolok, akinek jól jött a Csekk, hisz anélkül nem költött volna pénzt mozizásra. Ő azt mondja; sajnálja rá a pénzt. Meg soha nem is volt az a nagy mozizós, mint én. :P
Valójában múlt héten szerettük volna megnézni a filmet, de egy másik program F-nek halaszthatatlanabb volt, így erre a hétvégére toltuk a filmezést.
És mondhatom; 100%-ig megérte megnézni, mert mindkettőnknek nagyon tetszett! :D Bőgtünk is rajta vagy' háromszor, mert elég szépen telerakták megható jelenetekkel. De ez persze nem baj, velem úgyis gyakran előfordul, hogy elpityeredek egy film/jelenet láttán.. :$
Ami eleinte zavaró volt, az nem más, mint a felirat, ami meglepetésszerűen rontotta el a kedvem az első 5-10 percben. Ugyanis [én hülye] nem néztem meg, hogy szinkronnal adják-e? [Fel se merült bennem, hogy felirattal is adhatják..] Miután végleg tudatosult bennem, hogy egész végig olvasni kell majd a szöveget, eléggé elromlott a kezdeti jókdvem és kiváncsiságom. De kis idő elteltével már nem zavart annyira, hogy "kétfelé figyelve" kell végigülnöm a filmet. [A vicces egyébként az, hogy a kezdés előtt még poénkodtam is vele, hogy milyen lenne, ha felirattal néznénk.. xD]

A történetről nagy vonalakban annyit, hogy egy eltávon levő fiú megismer egy lányt, akivel első látásra egymásba szeretnek és csodás 2 hetet töltenek együtt. A 2 hét eltelte után a fiúnak vissza kell mennie a háborúba, így a szerelmesek levelezésbe kezdenek, ami eleinte nagyon romantikus és szórakoztató, ám az egymás nélkül töltött hetek és hónapok egyre nehezebben viselhetők el, így felmerül a kérdés: Meddig bírják még ki, hogy a fiú visszatéréséig 'ne is nézzenek másra'?

Ajánlom mindenkinek, mert a Dear John tényleg nagyon jó film! :D

Hűha.. Elég sok idő eltelt a legutolsó beszámolóm [április 4.] óta. Bocsánat, hogy így eltűntem.
Talán nem is húznám az időt a magyarázkodással, inkább belekezdek az írásba. :)
A Húsvétról annyit, hogy nagyon sokan voltunk, mert - ahogy korábban említettem - idén nem csak a keresztszülők jöttek át, hanem P és H is. 11-en voltunk plusz a 3 kutya. :P Én úgy vettem észre, hogy mindenki jól érezte magát. Beszélgettünk, ettünk-ittunk és a nap végefelé néhányan belemerültünk a kockázásba is. [Amit én személy szerint eddig nem ismertem.]
Ugyan a nap locsolkodós részét nagyon szívesen kihagytam volna, végül természetesen nem úsztuk meg a kölniket. Szerencsére viszont a hajam száraz maradt! :P

Nem úgy, mint a hét első 4 napján. Amikor is szinte megállás nélkül esett az eső. :@ Mérges is voltam kellőképp. Most viszont csodálatosan süt a Nap. :) És ennek nagyon örülök, mert  így hajszárítás után lehet, hogy elmegyek kicsit. Úgyis rég voltam, és ki kell használni a jó időt! :D

Egy nagyon kicsit visszatérve a Húsvétra; mondtam Nektek azt is, hogy szülinap ünneplés is lesz. [Legalábbis a keresztszülők részéről.]
Nos, én egy harisnyát, egy piros fölsőt, meg bon-bont kaptam. :D [Emlékeim szerint F is hasonlókat, csak eltérő szinekben. :P]


Most beszéljünk egy kicsit a csütörtökről.
A fontosabb dolog, amiről írni szeretnék - és kapcsolódik a csütörtökhöz - a gitár. Most is volt - ahogy minden évben - tanszaki. Ami nagyjából annyit jelent, hogy minden gitáros megtanul egy darabot és eljátssza a szülők előtt. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mivel jövőre már 11.-es leszek, el kell gondolkodni azon, hogy szeretném-e tovább folytatni a gitárt. Az elmúlt hetekben minden nap gondolkodom rajta, és én már tudom is, hogy hogyan döntenék..
De mégis bizonytalan vagyok, mert a gitár tanárom és Anya sem szeretné, ha abbahagynám. Anya azt mondja, hogy büszke rám, mert ilyen szépen meg olyan szépen játszom, és nem akarja, hogy befejezzem. A tanárom szerint pedig eljutottam egy nagyon jó szintre, amit még lehetne tovább fejleszteni. Magyarul; "még van mit tanítania nekem".
És én ezt megértem, de ha belegondolok, hogy mennyi teher hullana le a vállamról, rögtön az jut eszembe, hogy most kell abbahagynom. Mikor novemberben a lábam miatt nem tudtam gitározni [sem], és a meggyógyulásom után még 1-2 hetet anélkül töltöttem, jól éreztem magam. Mert nem kellett a gyakorlás, a felléppések és a vizsga miatt aggódnom.
Ezek mellett persze ott van a zeneirodalom is, amit ugyan jövőre tudnék úgy folytatni, hogy havonta csak 1× járok be, de nekem nem az a fő gondom, hogy be kell járni. Hanem pl az, hogy érettségi után én nem zenei pályán szeretnék továbbmenni, így amit ott tanulok hasznos ugyan, de nem valószínű, hogy fogom tudni hasznosítani Suli után..
A döntésemre visszatérve; szívem szerint abbahagynám. Biztos nem meglepő számotokra, mert lehet, hogy az év folyamán már írtam erről.
Azért sem akarnám jövőre folytatni, mert akkor biztos az lenne, hogy azután rábeszélnének még egy évre. Az utolsóra.
Ugyanis most vagyok II. továbbképzős, ami azt jelenti, hogy még 2 évem "van hátra". [Utána egyébként nem tudom mi lenne. Talán a Zeneakadémián folytatnám tovább. !?!?]
Szóval 2 lehetőség van;
- vagy abbahagyom idén és elszomorítom a tanáromat meg Anyát [bár Anya hamar túltenné magát rajta].
- vagy nem hagyom abba, de akkor valószínű, hogy nem 1 év lenne, hanem 2..

Tulajdonképpen azért vagyok bizonytalan, mert én mindkét esetben rosszul járnék. Ha az elsőt választanám, én is szomorú lennék a tanárom miatt. 8 éve tanít, és mostanra kialakult köztünk egyfajta kötődés, ami ezáltal megszűnne..
Ha viszont a másik lehetőséget választanám, végigszenvedném a jövő évet [és az azt követőt??] a folytonos fellépések, vizsgák idegeskedése miatt. Még 8 év alatt sem sikerült hozzászoknom, hogy évente többször kell kiállnom a 'nagyközönség' elé..
Az utóbbi időben ez kicsit el is fajult. A március 31-ei duózásnál például iszonyatosan izgultam. Olyannyira, hogy bárki rám nézett, tudta, hogy tiszta ideg vagyok..

Áááááá, nem tudom, mi legyen... :(

Nem is merek már írni azok után, hogy legutóbbi bejegyzésem végén azt ígértem, hogy 2 napon belül biztos írni fogok, és mégsem így lett.
Tulajdonképpen arra a 2 napra nincs is mentségem - leszámítva persze a tanulást, de az annyira elcsépelt és sablonos 'kifogás'...
A péntek óta történő "nemírásom"nak viszont van egy hihető és valós mentsége! Méghozzá az, hogy nem volt internetünk. :(
Így aztán még hétvégén sem volt arra esélyem, hogy bepótoljam a Húsvéti vendégeskedés eseményeit. :( És sajnos most sincs rá időm, mert az írkálás befejezése után megyek hajat szárítani, azt követően pedig készülni holnapra. végül pedig Mentalistázni. :D:D Mert leszarom, hogy késsz van-e minden leckém, arról tuti nem maradok le! [Most sem. :)]

Lényeg a lényeg; legkésőbb hétvégén jön a hosszú-hosszú beszámoló az elmúlt hetek (?) eseményeiről! :D
Lehet már készülni rá.. :P

Idén ezt a képet találtam a legmegfelelőbbnek a Húsvéti bejegyzésemhez. :D Szerintem nagyon aranyos, remélem Nektek is tetszik. :)

Tulajdonképpen nem terveztem túl hosszú írkálást mára, mert még tart a rendrakásom. :P De nagyon jól haladok, mert már csak pár papírt kell elhelyeznem valahol. :)

Egyébként, hamár a Húsvét szóbajött az előbb, ezúton kívánok Minden Olvasómnak KELLEMES HÚSVÉTOT! :D Sok locsolóval, és tojással. :)
Nállunk csak holnap lesz a nagy "Húsvétozás", mert holnap jönnek rokonok és P [F pasija - lény]. Rendhagyó ünnep lesz úgy érzem, mert ők nem voltak még 'egyszerre' nállunk. :)
Én már várom, mert nem csak nagy locsolkodás, meg "ismerkedés" lesz, hanem - megkésve ugyan, de - szülinap ünneplés is. :D Méghozzá az enyém és F-é.
Nem ígérem, hogy holnap leírom a nap eseményeit, de az elkövetkező 2 napban biztos megosztom Veletek a történteket. :)

Direkt tettem idézőjelbe a szünetet, mert egyszerűen nevetségesnek tartom azt a 2 napot, ami Tavaszi szünet néven fut. Gondoljatok bele; ha a hétvégét és a Húsvét hétfőt nem számoljuk, akkor rohadtul csak 2 nap marad [péntek, kedd], amit tavaszi szünetnek lehet nevezni. :@ És ez annyira felbosszant! Beledöglenének 1 hétbe? Egyetlen hétbe, ami alatt talán tényleg kitudnánk pihenni a Suli fáradalmait?

Annak viszont nagyon örülök, hogy az idő ennyire jóóó! :D Ma voltam is kicsit sétálni, ami nem tett túl jót a lábamnak. :S Úgy néz ki; megint lesz a lábujjamon hólyag. :|
Lassan már menni sem fogok tudni, mert a hólyag mellett vannak egyéb lábfájdalmaim is. Hála a csütörtöki sportnapnak, amiről azt hiszem nem is számoltam még be, így aztán megragadom az alkalmat. :)
Idén is a megszokott sportokra lehetett számítani, amikben ugyanúgy, mint tavaly, idén is résztvettem. [Gondolok itt a röplabdára és a kosárra.] De én hülye idén bevállaltam a kötélmászást is! És amiatt szenvedek már második napja. Sajog kezem-lábam, mert a csütörtökit leszámítva, vagy' 2 éve nem másztam kötélre. És nem is fogok többet, az is biztos! Csak azért mentem el a versenyre, mert ígyis-úgyis "kiválasztottak" volna, ugyanis G azt mondta, hogy ha nem jelentkezik senki, akkor beszél a tesi tanárral és majd ő választ. Így aztán jobbnak láttam magamtól jelentkezni, mint megvárni a tesi tanár választását..
Szerencsére nem volt annnyira gáz a kötélmászás, mint gondoltuk, de ettől függetlenül én biztos kihagyom jövőre!

A sérüléseimre visszatérve; a jobb lábam ugyanott fáj, mint ahol a novemberi elesésemkor is, a bal pedig lábszártájékon érzékeny. :S Szerencsére cipőben nem nagyon voltak érzékenyek, de pl alváskor nem tudok 'ráfeküdni' a jobb bokámra, mert annyira fáj. :(

Nos, azt hiszem a mai napra márcsak egy jó nagy adag filmidézet maradt hátra, amit egy másik posztba írok le. :)