Ejdejó késő van! Nem fogok hazudni, eddig direkt nem írtam, mert megakartam várni, amíg vasárnap lesz. ha-ha :D És néztem Showder Club-ot - talán annak hatására vagyok vicces kedvembe. :P
De már percek óta azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne meginni egy pohár tejet. És azt hiszem, hamarosan ki is fogok menni és ledöntök egy pohárral.
A vicceskedések meg a showder club ellenére nincs jó kedvem.
Ami persze nem túl meglepő, csak egyszerűen már elegem van abból, hogy ha tudom, hogy boldog is lehetnék (?), miért nem vagyok az? Illetve ez így nem hangzik túl értelmesen, mert tudom, hogy miért nem vagyok, csak nem tudok tenni ellene.
És ez tényleg így van. Mostanában valahányszor kiteszem a lábam a házból, vagy megnézek egy filmet, mindig azzal találom szembe magam, hogy "itt a tavasz, mindenki boldog, mindenki SZERELMES". És itt most nem is csak a nagybetűvel írt szó, hanem a MINDENKI a kulcsszó.
Egyrészt azért, mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne látnék szerelmespárokat, vagy valami filmet, amiben épp összejön valaki valakivel..
Másrészt azért, mert egyre többször tudatosul bennem az, hogy félek.
Félek belegondolni, hogy milyen lenne, ha találkoznék egy fiúval...
[satöbbi, most nem írom le..]
Tehát hogy milyen lenne, ha én is "találnék" [ez a szó most iszonyat hülyén hangzik] valakit.
Több dolog miatt is félek, és ez az érzés a szomorúsággal, a magánnyal és a vággyal - hogy végre én is tudhassak magam mellett valakit, akinek ugyanolyan fontos vagyok, mint ő nekem - forr össze.
Ez most biztos nagyon idiótán hangzik és elismerem, elég zavaros is.
De nem is tudjátok mióta kiakarom írni magamból..
Mert ez számomra olyan dolog, amit nem oszthatok meg mással, mert annyira személyes és annyira hozzám tartozik, hogy egyszerűen képtelen vagyok hangosan kimondani, akár magamnak is..
Mióta eltelt pár év, és kezd számomra is világossá válni, hogy hamarosan felnőtt leszek, jópár olyan dolgon elgondolkodtam már, amin eddig soha. Mert ugye fiatal voltam hozzá, vagy épp más dolgok kötötték le a figyelmem.
Nem is tudom mit írjak még, mert most annyi dolog jár a fejemben, meg annyi emberre gondolok hirtelen, hogy talán jobb lenne meginni azt a pohár tejet, aztán szép lassan aludni egy jót.
Mindezek között a 'legbetegesebb' dolog, hogy nap mint nap ugyanaz az 1 fiú jár a fejemben, akivel [már hónapok óta] a legszívesebben lennék. De nem csak abban a percben, amikor épp eszembejut, hanem mindig.
Nyomon követem az életét és minden nap arról álmodom, hogy valamikor találkozunk és onnantól kezdve soha nem válunk el egymástól.
És ez annyira gyerekes dolog. Vagy nem tudom milyen, de nem normális.
És azt hiszem, 10 emberből 9 körbe is röhögne, ha mindenről tudna, ami bennem zajlik...