[egy kicsi belőlem]

Ahogy azt már tegnap meséltem, ma folytatódott a vásárolgatás Anyával és F-el. :) Sajnos fehér inget nem találtunk, így holnap lehet, hogy megyünk másfelé is nézelődni. Viszont! Van új cipőőőm! Tornacsuka ez is, de olyan, amit utcára vehetek fel. :D Örülök neki nagyon, mert jól néz ki és kényelmes. :)) Valószínűleg az iskolatáska-vásárlás kicsit elhúzódik, mert eddig nem is láttunk olyat, ami tetszett volna. Remélem az enyém nem szakad tovább, mert az egyik zsebe már nem bírja azt a rengeteg könyvet, amit nap mint nap cipelek a Suliba. :|

Egyébként jó idő volt ma. Eleinte, még indulás előtt Anya azt mondta megint elég meleg van. :S De mikor odajutottunk, hogy elinduunk, pont megfelelő volt az idő. Sütött a Nap és fújt a szél. Kellemes volt.
Olyannyira kellemes, hogy hazaérkezésünk után késztetést éreztem arra, hogy szólóba is elmenjek egy kicsit. :)) Nem is gondolkodtam túl sokáig, 3/4 6 körül elindultam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt úticélom, mert tegnap este eszembejutott, hogy merrefelé lakhat G... !? Belegondoltam, milyen jó lenne összefutni vele épp kutyasétáltatás közben.. :P Persze ez nem történt meg, amire számítottam is, de azért jó volt kicsit egyedül mászkálni. Már régóta szerettem volna egyedül kimozdulni, de végül sosem jött össze, mert közbeszólt az időjárás, vagy én nem voltam olyan állapotban, hogy kilépjek az utcára.. :PP
Ma olyan helyeken is voltam, ahol alig voltak emberek és autók. Nyugalom és csend volt. Egyedül andalogtam a faleveles utcákon és örültem, hogy végre őszülő fákat láthatok. :) [Csináltam képet is, amit később talán mellékelek..] Nem töltöttem sok időt egyedül, mindössze 1 óra alatt jártam körbe a környéket. :) Azt hiszem jobb is, hogy nem vittem túlzásba a sétát, mert hazafelé már eléggé megfájdult a sarkam. :S Túl sokat voltam a balerína cipőmben... :PP

Két dolog is van, amiről eddig nem ejtettem szót.
Az első a V-vel való kapcsolatom/kapcsolatunk. Pár napja beszéltem vele msn-en és szóba került a hónapok óta tartó helyzet. Nem beszéltünk meg mindent, de abban maradtunk, hogy inkább majd személyesen kéne tisztázni a dolgokat.. Ez a személyes találkozó ma lett volna. De mivel ő és a családja elutaztak, nem sikerült találkozni. A legjobb az egészben, hogy nem is szólt róla, hogy elmennek, a Bratyótól tudjuk, hogy nincsenek itthon.. Nagyon megakarhatta velünk beszélni, ha még csak nem is szólt róla, hogy neki mégsem jó ma... Nem tetszik ez a viselkedés. Nem akartam én veszekedni, de lassan már ott tartok, hogy a képébe vágom, amit gondolok. És leszarom, ha őt ez nem érdekli. Utálom, hogy soha nem lesz már a régi a kapcsolatunk, de nem tudok mit tenni. És már nem is nagyon akarok.. Ő sem töri magát, hogy jobb legyen..

A másik dolog azért jobb ennél. :) Sőt.. :D:D
Van a házunkban egy srác, akivel már kétszer találkoztam [nem nagy rekord, tudom.. xD] és nagyon szimpatikus.. Ma volt a második "találka", amikoris én köszöntem rá, mert ahogy megláttam, nem bírtam visszafogni magam.. :'D Anyáék nem is tudták hirtelen, hogy mi volt ez!? Kicsit a fiú is meglepődött, de utána szerintem leesett neki, hogy már látott egyszer. Bár akkor elég sötét volt. xD Miután visszaköszönt és sietett tovább, többször is megfordult.. :$ :)) Aminek örültem nagyon.. :$:)
Ezen kívül persze nem történt semmi konkrét, de örülnék neki, ha legközelebb már nem nekem kéne előbb köszönni... Most se volt nagyon szándékos, egyszerűen csak kicsúszott.. :'D :))

Igazság szerint még fel sem fogtam igazán, hogy pár nap múlva véget ér a Sünidő és ismét az iskolapadot koptatom majd. Pedig így van. :|
Ma megtörtént a füzetek megvásárlása. Nem hittem volna, hogy valaha lesz kedvem bevásárolni az új tanévre. Emlékszem, régen kimondottan utáltam elmenni... :S Most viszont kellettem is oda, hiszen nem várhatom [és nem is várom!] el Anyától, hogy ő cipelgesse haza a füzeteket, meg írószereket a világ másik feléről. Így hát 1 körül felkerekedtünk és olyan elszántak voltunk, hogy második nekifutásra már az eső sem akadályozott meg minket az elindulásban :'D Ha nem is 1, de félnapos programnak mindenképp nevezném a ceruzák, tollak, füzetek, radírok, körzők és egyéb iskolai eszközök megvételét. Természetesen nem csak azt vettünk, de a cél ezek beszerzése volt. :)
A legjobb, hogy vettünk tornacipőt is, ami már nagyon kellett.. Emellett nagyon örülök még az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárának is, amire már azóta vágytam, mióta láttam a Beugróban.. De kaptam még kutyás bögrét is [hadd növekedjen a bögre - gyűteményem! :))], meg szabadidő nacit, csíkos ujjatlan toppot és zoknikat!! :D:D Amik szintén kellettek már.. :'D Ezzel még nincs vége, holnap egy közeli helyre megyünk, ahol nézünk fehér inget és fekete szoknyát.. Szükségem van ezekre is, hiszen nincs normális ünneplőm. :| :)

Nem tudom, hogy hol kezdjem!? Most épp az jár a fejemben, hogy a Suli vége óta közel 2 és fél hónap telt el, és B-vel nem jutottunk el odáig, hogy találkozzunk... Pedig Ő hangsúlyozta, hogy inkább szemtől-szemben szeret beszélgetni. Egyik levelében - mint már említettem korábban - meg is írta nekem, hogy valamikor majd találkozhatnánk.. És ez még Suliidő alatt volt! De nem csak nem találkoztunk, még beszélni is alig sikerült a 2 hónap alatt.. Legutóbb azt hiszem valamikor július elején dumáltunk utoljára. Azóta semmi hír róla, pedig a napokban levelet is írtam neki.. [Mivel a telómon nincs túl sok pénz.. :S]
Most nagyon úgy tűnik, hogy ha én nem jelentkezem, akkor el is felejt és nem beszélünk többé... De nem biztos, hogy erről van szó. Biztos csak fesztiválozgat[ott] meg nyaral[t] egész nyáron..(?) :(

A tegnapról csak annyit, hogy életemben nem izgultam még ennyit. F-nek ugyanis pótvizsgája volt.., én pedig elmentem vele a Suliba. Nem gondoltam, hogy majdnem egész napos program lesz, de szerencsére sikerült, így már mindenki nyugodt. :D
Találkoztam G-vel is... Ami különösen jó volt.. :$ :D:D Ami azt illeti, kicsit reménykedtem is benne, hogy majd összefutunk a Suliban.. És így volt. :))

Jááááááááj tudom, hogy rég voltam erre, de nem feltétlenül a saját hibámból! :) Először is, a gép múlt héten még abban a fázisban volt, amikor nagy-nagy türelem kellett már ahhoz is, hogy az internetet megnyissa. Nem hogy még bármilyen honlapot is.. És mivel régóta esedékes volt már az újratelepítés, úgy gondoltam, hogy inkább megvárom, míg rendbe jön és csak aztán jelentkezem :D. Természetesen közbejött 1-2 sokkal fontosabb dolog, így aztán csak ma tudtam véégre valahára idejutni. :))
De most sem tudok normáisan írni - ami ugyan nem látszik -, mert a Bratyó itt alszik [vagy legalábbis próbál] mellettem, és nem szívesen hangoskodok.. :| Ezért a részletes írka-firkám ma elmarad..

Zárásul csak annyit:

MAA (L) [Mostmár 11... :| ]
Boldog Születésnapot!! :D
_______________________________________

És Nagyon Köszönöm!!!!!!! :D:D

[A két záró-szövegnek nincs köze egymáshoz.]

Arról még nem is számoltam be, hogy H összejött egy fiúval.. Ami engem egyrészt váratlanul ért, másrészt viszont lehetett rá számítani.
Mikor megtudtam, eléggé kiakadtam.. Mert akkor, ott, amúgy is rossz passzban voltam. Úgy viszont, hogy az ember tudja, hogy körülötte mindenki [vagy legalábbis sokan] boldog[ok], nemigen van kedve örülni mások boldogságának. Főleg, ha ő mélységesen magányos és akkor is egyedül érzi magát, amikor körülveszik emberek.. És mivel én ehhez hasonló állapotban voltam, nem az volt az első dolgom, hogy kiugorjak a bőrömből..
Aznap nem is telt olyan csodálatosan az éjszakám azon része, amit ébren töltöttem, hiszen nem csak azon agyaltam, hogy mennyire rossz egyedül lenni, hanem azon is, hogy a régóta tartó barátság, ami hónapok óta veszélyben van, már soha nem jön rendbe. Ez a két dolog bőven elég volt ahhoz, hogy megsirasson, így aztán jól telekönnyeztem a takarómat és párnámat..
Ilyenkor az a legrosszabb, hogy még sírni sem tudok igazán, mert ha valaki meghallja a szipogást, akkor addig nem hagy békén, amíg ki nem szedi belőlem a bánatom.. Még az sem megoldás, ha mondjuk úgy döntök, hogy a wc-ben sírom ki magam, mert egyszer volt rá példa, hogy F utánam jött.. Ez körülbelül 2 éve történt, amikor megtudtam, hogy a fiú, akibe szerelmes vagyok [vagy legalábbis nagyon tetszik..], F-be van belezúgva. Természetesen nem lehettem mindkettejükre "mérges", hiszen F nem tehetett az egészről, de iszonyat szarul esett és nagyon váratlan volt.

A jelenre visszatérve; tényleg szeretnék már egy társat. Akiben megbízhatok, akivel jól érzem magam és aki viszont szeret.
Nem mondom, van 1-2 fiú, aki szimpatikus, és akivel szívesen találkoznék, de tudom, hogy ennek igen csekély az esélye.. :S Például az egyikük egy olyan helyen dolgozik, ahol Ő is. Tudom, ez most marha hülyén hangzott, de nem akarok mindent leírni. Szóval, úgy gondolom, hogy nem lenne jó olyannal "kezdeni", mint akivel egyszer már volt valami kavarás.. Arról nem is beszélve, hogy attól, hogy nekem szimpatikus a srác, még nem biztos [sőt..], hogy ő is akarna valamit... :|
A másik fiúról annyit, hogy majdnem egy utcában lakunk, de elég ritkán látom. Akkor sem történik semmi, mindössze köszönünk egymásnak, aztán mindenki megy a "dolgára". :P Ja és azt ki ne felejtsem, hogy ő szinte biztos nem akarna semmi "közelebbi" kapcsolatot, hiszen arra nem volt képes, hogy visszajelöljön iwiw-en.. :@

Végül csak annyit a pasis dolgaimról, hogy F már gondolt arra [Anyával együtt], hogy összejöhetnék a pasija haverjával. Akit mellesleg kis korom óta "ismerek", hiszen a szomszéd házban lakik.. pf. Azóta nem csak nekik jutott ez az eszébe, hanem P-nek is, aki Á-nak mesélte el az ötletét. Mondhatom, vannak körülöttem kerítők bőven. De nekem nincs a terveim közt összejönni vele, és majdnem biztos vagyok benne, hogy neki se velem...

Nem kimondottan augusztus 20-áról szeretnék írni, csak már nem tudtam mit kitalálni címnek.. Mostanában nehézségeim vannak ilyen téren.. :S :P
De ha már témánál vagyunk, megemlíteném, hogy én személy szerint nem megyek ki, hogy élőben nézzem a Tűzijátékot... Idejét sem tudom, mikor voltunk együtt kinnt a családdal. Több éve.
Engem annyira nem izgat, egyrészt azért, mert nem tartom olyan 'jajdegyönyörűűűnek', másrészt pedig nagy a tömeg [és köztudott (?), hogy utálom a tömeget]. Így aztán idén is marad az otthon punnyadás. Majd nézem a tv-ben.. :)
F viszont kimegy. Család nélkül...
P-vel!!! :D:D Állítom, már hetek óta várta ezt a napot, hisz még nem volt rá példa, hogy a szerelmével együtt nézte volna meg a Tűzijátékot. :)) Anya persze halálra aggódja magát, és bevallom; én sem vagyok túl nyugodt, de örülök neki, hogy boldog. :Đ

Azt hiszem, valójában a tegnapról szerettem volna egy kicsit írni. Ugyanis...... :D:D:D Találkoztam G-vel!!! :D:D:D:D Na jó, bevallom, ez egy kicsit téves megfogalmazás, hiszen csak én láttam őt.. [Sajnálatos módon.. :S :P:P] Épp jött ki a boltból, mikor mi Anyával befelé mentünk. De azért örültem, hogy láttam... :))) Főleg azok után, hogy aznap reggel volt is az eszemben.. :PP
Tudom, hogy őrültség így odalenni egy pasiért, aki enyhén szólva idősebb nálam, de egyszerűen nem tudok parancsolni a gondolataimnak... :Đ Este agyaltam kicsit ezen a dolgon és arra jutottam, hogy talán csak azért jár mostanában olyan gyakran a fejemben, mert nem vagyok szerelmes. Most nincs senki, akire esténként gondolhatok..

Tegnap megnéztem egy olyan filmet, amit arra a listámra írnék föl [ha létezne], hogy "Ezerszer volt a tv-ben, de valamiért mindig kihagytam és most eljött az ideje, hogy bepótoljam az elmaradást". :P
A Sztárom a párom című filmről van szó, ami biztos sokatok számára ismerős.. Nem csodálom, hisz tudom én is, hogy rengetegszer volt már a tv-ben. De eddig soha nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem. Talán azért, mert épp mást néztem helyette, talán azért, mert nem rajongok Hugh Grant-ért. :P:D No de, ami késik, nem múlik, ezért aztán mikor láttam, hogy lesz megint, elhatároztam, hogy mindenféleképpen megnézem. Bevallom őszintén, engem nem nyűgözött le annyira, ezért aztán beszerezni nem szándékozom, de egyszer nézősnek nem rossz.

Viszont, ami utána következett, azt igenis szeretném megvenni dvd-n! A Napsütötte Toscana-t ugyanis most láttam másodszorra, és ugyanúgy tetszett, mint elsőre! :D Elég sok jelenetre emlékeztem is, hiszen [úgy emlékszem] idén már leadták egyszer. :P
Szokásomhoz híven, most is írtam ki 1-2 mondatot, amit megosztok Veletek... :)))

"Házat vettem egy idegen országban.."

"Különbenis; mit jelent a 4 fal? Csak azt, amit körbefognak."

"Mi az a szerelemben, ami meghülyít minket?"
"Egy csiga mászik a füleden." (sn) :D:D

Mostanában olyan sokszor szeretnék változtatni. Az életemen, a kinézetemen, a hozzáállásomon, a stílusomon és a viselkedésemen... De valahogy sosem jutok el odáig, hogy cselekedjek is. Mindig csak elképzelem, hogy milyen jó lenne, ha.. !? Aztán egyszer csak magamhoz térek, hogy; Hahó!?!? Tegyél már valamit TE is a változásért!"
Elvégre a változás jó. És néha szüksége van rá az embernek, hogy kiszabaduljon az unalmas hétköznapokból.
Szeretnék én is változni. De úgy néz ki, ez most még nem fog összejönni. Pedig csak akarat kérdése az egész. Jó, valójában nem, mert szeretnék rövidebb hajat is, és az már pénz kérdése...  Már hónapok óta rágom Anya fülét, hogy mennyünk el a fodrászhoz, de még nem jutottunk el odáig. Ez csak annyiból jó, hogy addig legalább van időm átgondolni, hogy belevágok-e nagyobb újításba is? ...
 

Hármunk barátságáról csak annyit mondanék, hogy tegnap F megemlítette V-nek, hogy azért beszéltünk olyan rég, mert Ő leszarja a fejünket. V először azt hitte, hogy F csak viccel. Pedig erről szó sem volt. És azt hiszem még örülhet is, hogy F nem jött ki a sodrából, mert akkor lett volna nagy veszekedés is..
Én azt sem tudom, mit gondoljak!? Ma voltam msn-en, és V kiírásából az jött le, hogy mérges, amiért még mi merjük "megvádolni" azzal, hogy leszar minket.
Lehet, hogy különösebb vita nélkül ér véget ez a barátság.. Csendben, szinte észrevétlenül..

Tudjátok mi a legborzasztóbb? Visszaemlékezni arra a rengeteg élményre, amit együtt éltünk át. Esténként gyakran gondolok azokra a pillanatokra, amikor még azt tervezgettük, hogy milyen bútorokat szeretnénk a közös lakásunkba..
Mindig is azt hittem, hogy mi már örökre barátok maradunk. Mint a filmekben azok az emberek, akik együtt nőttek fel, és mindig számíthattak a másikra. V-vel szó szerint születésünk óta barátok voltunk. Gyerekként mindig együtt játszottunk, együtt mentünk sétálni, megosztottuk egymással minden bajunkat. Számíthattunk egymásra, és úgy érzem, most olyan, mintha semmit sem tudnék róla. És ő se rólam.
Megszűnt a gyerekkori összetartás. Megszűntek az órákig tartó telefonbeszélgetések, a közös plázázás, az egymás vállán való sírások és minden olyan dolog, ami egy barátságban fontos. Talán mostanra a bizalmunk is megrendült a másikban...

És egyszerűen úgy érzem, hogy ez csak engem zavar. F erősnek mutatja magát, és azt mondja, őt már nem érdekli. Ha rajta múlna, nem javulna a mostani helyzet..
És V? ... Az ő érzéseiről hónapok óta semmit sem tudok. Azokat a dolgokat is, amik év közben történtek vele, csak nyár elején tudtam/tudtuk meg, amikor még "hajlandó" volt találkozni velünk. És amikor mi még küzdöttünk ezért a barátságért..
Mára ez is kezd a homályba merülni...

Az élet[em] nem könnyű. Azt hiszem, senkié sem az. De miért nem? Mert túl sablonos és unalmas lenne, ha az emberek nem szenvednének? Miért kell ahhoz, hogy valaki megtalálja a boldogságot, sok-sok szenvedést átélni? És miért ilyen bonyolult minden?
Csak én nem találok kielégítő válaszokat ezekre a kérdésekre?

Most épp az a dilemmám, hogy sok fiú írogat, és úgy viselkedik, mintha akarna valamit... Nekem meg semmi kedvem beszélni velük, mert úgyis tudom, hogy a végén arra lyukadunk ki, hogy; "Mikor találkozunk?" Amihez aztán végképp semmi kedvem.. Sokféle okból, amit most nem részleteznék.
A legjobb az, amikor valaki megnéz egy közösségi portálon, levelet ír, amiben elkéri az msn-ed, aztán miután megadtad neki, ő fölvesz és miután írtál neki, nem történik semmi. Te udvariasan kérdezgeted, hogy mizu, meg hogy hány éves.. Ilyen alap dolgokat.. Erre te csak percek múlva kapsz 1-2 szavas válaszokat. Aztán észreveszed, hogy a srác már nem is elérhető és akkor döbbensz rá, hogy ezt nem csinálod tovább.
Hisz mi értelme olyannal "beszélgetni", aki nem is figyel oda??? Főleg azok után, hogy még ő akart megismerni!?

Ma pont ez történt velem. És borzasztóan feldühített. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy legözelebb nem írok neki semmit, majd ha akar valamit, ír ő.. Aztán pedig meglátom, mihez kezdek vele!?
Emellett a fiú mellett még van 1 másik, aki fölvett msn-re. Vele egész jól eldumálgattunk, de úgyis tudom, hogy előbb-utóbb kinyögi, hogy találkozni szeretne...
Aztán ott van egy harmadik is, aki azt írta, hogyha szeretnék beszélgetni vele, vegyem fel ÉN msn-re. Nem tudom, mit csináljak, H szerint a beszélgetés nem árt. Ez mondjuk tényleg így van, de én tartok ettől az egésztől. Egyedül B az, akivel szívesen dumálok és vele találkoznék is. :)) De több, mint 1 hónapja nem hallottam róla.. Biztos fesztiválozgat, nyaral és élvezi a szünetet. Én meg itthon poshadok... :'(

...

Most egyedül az a gondolat vidít fel, hogy G lesz az ofőőőőő!!! :D:D:D:D:D:D :'D

Ez nem is az. Ez inkább egy hosszú barátság végének a kezdete. Hülyén hangzik, igaz? Átélni is írtózatosan szörnyű. V-vel több, mint 1 hete nem beszéltünk. Azt tudni kell, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, így nem meglepő, ha néha összefutunk. Hát 10 perce meg is történt a "nagy találka"... F is ott volt, és betartotta az ígéretét, miszerint nem fog "jópofáskodni" V-vel, azok után, ahogy mostanában viselkedik... És leszar minket.
Én nem így vagyok ezzel. Mégha tudom is, hogy ennek a barátságnak nem lesz nagy jövője, nem tudom 'leszarni' V-t. És nem is akarom. Szóval, az egész csak annyi volt, hogy köszöntünk egymásnak. F folyamatosan emlékeztetett V viselkedésére, így én sem csináltam egyebet, pedig igazából leálltam volna beszélgetni.
Most nagyon szarul érzem magam. V-nek biztos leesett, hogy valami nem stimmel, hiszen láttam rajta, hogy ő is beszélgetni szeretett volna.. Nem tudom mi lesz ezután.

Az új év alatt most a tanévet értem.
Nemrég tudomásomra jutott, hogy sok tanár elmegy az iskolából. Köztük a szeretett matek tanárunk, az o.fő és egyben I. id.nyelv tanárnő, és a fizika tanár is. Ezek közül legjobban talán a matek tanárt sajnálom, mert neki hála végre kezdtem érteni az anyagot. És élveztem is minden egyes órát. Erre elmegy. :(
De az is váratanul ért, hogy az o.fő is elmegy. Nem mondom, hogy a kedvencem volt, de őt is jó tanárnak tartom/tartottam.
Így viszont... nagyon úgy néz ki... hogy... G lesz az osztályfőnök!!!!!!!! :D:D Aminek én nagyon-nagyon örülök... :$ :)))

Szóval, tartogat sok meglepetést az idei tanév.. Új tanárok, új osztálytársak (?), új terem. :D:D Kiváncsi leszek, mi lesz még itt...

NEEEE!!!! Nem hiszem el!!!!!! Leszedték youtube-ról a Jason Mraz számot!!! Amit imádok, és ami ugyanúgy nincs fönnt még egyszer. Ez képtelenség. Kettő volt fenn, és mostanra egyik sincs. :'(  Picsába. Miért kell ezt tenni velem? Nem elég, hogy már nem is tudok zenét tenni a telómra, most még ez is? Már youtube-n sem hallgathatok zenét? Kapjátok be mind...

Tegnap este lefekvés előtt a kezembe került egy Petőfi Sándor: Válogatott versek-könyv. Persze nem véletlenül :D Abból szeretnék most néhány verset idézni.

Temetésre szól az ének...

Temetésre szól az ének,
Temetőbe kit kísérnek?
Akárki! már nem földi rab,
nálam százszorta boldogabb.

Itt viszik az ablak alatt;
Be sok ember sírva fakadt!
Mért nem visznek engemet ki,
Legalább nem sírna senki.
                          /Debrecen, 1843./
 

Szeretném itt hagyni...

Szeretném itt hagyni a fényes világot,
Amelyen oly sok sötét foltot látok.
Szeretnék rengetegbe menni,
Ahol nem lenne senki, senki!
Ott hallgatnám a lombok suttogását,
Ott hallgatnám a patakok zugását
És a madárnak énekét,
S nézném a felhők vándorseregét,
Nézném a nap jöttét s lementét...
Mig végre magam is lemennék.
                                 /Szalkszentmárton, 1846./

A bánat? Egy nagy óceán

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
                        /Szalkszentmárton, 1846./

Költői ábránd volt, mit eddig érzék...
                    /részlet/

Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői ábránd és nem szerelem,
Mert meggyógyult e szív, amely ugy vérzék,
És nem maradt a sebnek helye sem.
Ha szerelem lett volna keblem hullámzása,
Időknek multával sem nyúgodt volna el.
Vad ár e szenvedély; amerre medrét ássa,
Sodor magával s végre belehalni kell.
[...]

Napok óta írhatnékom van, de mire idejutok, elszáll az ihlet. Vagy el sem jutok idáig, mert lefoglal az msn [amire megint "visszaszoktam", pedig elég sok időmet elveszi... :S].

Azt hiszem, végérvényesen megszűnt az a kapcsolat, ami egykor összetartott hármunkat. Számomra is világossá vált, hogy ezt nem lehet és nem is érdemes tovább "erőltetni". F-el tudomásul vettük, hogy az a hiba, amelyet pár hónapja elkövettünk, a barátságunk végét jelentette. Legalábbis V számára..
Akkor eszembe sem jutott olyasmi, hogy majd emiatt nem találkozunk, és beszélni is alig beszélünk.. Pedig most valami ehhez hasonló a helyzet. Beszélés helyett inkább csak msn-ezünk, találkozni pedig max 3× találkoztunk egész nyár alatt.
[...]

Pontosabban már több napja EZT hallgatom. Mert annyira jóóó... :) :)

Valójában mára sokféle bejegyzést terveztem. Dalszöveggel, film-idézetekel, verssel és még sok mással. Már tegnap fölírtam minden olyan dolgot [hogy ne felejtsem el :'D], amit érdemesnek tartok megosztani Veletek, de azt hiszem, ez ma kimarad.
Mert másféle dolgok járnak a fejemben.

Például a tegnap éjszaka. Mivel nyár van, most sem a szokásossá vált 22.30-kor aludtam el, hanem 1.00 körül. Egyrészt azért, mert nem voltam fáradt, másrészt pedig nem is nagyon tudtam volna aludni a vihar miatt. Már akkor tudtam, hogy lesz nagy szél, meg eső is, amikor lefekvés előtt kivittem Anyuval a kutyát. Akkor kezdett el fújni a szél, és mikor már a többiek nagyban aludtak, az eső is elkezdett szakadni. Arra igazából csak akkor figyeltem fel, mikor a mennydörgés és villámlás egy másodpercre bevilágította a szobát. Olyan volt, mint ha vakuznának...
Olyan 00.41 körül [direkt megnéztem az időt :P] a vihar néhány percre az áramot is lecsapta. Jött is rám a szívroham, hiszen az egész utcában kiment a világítás. :o Mikor végre az eső is elállt, én is idejét éreztem az alvásnak... :P

Nem hagytam fel azon jó szokásommal, hogy ha hallok egy megindító/vicces/jópofa stb. mondatot egy filmben/sorozatban stb., azt feljegyzem. Most megint sikerült néhány kellemes kis szöveget összegyűjtenem, így aztán olvassátok figyelemmel. :)

"[telefonál] Tudod még tartani kb 5 emeletig?" :D
                                  /Mezítláb a parkban/

"Az elszigeteltség magányt szül."
                                     /Legjobb évek/

"Tök jó látni téged, mióta sosem láttalak."
                                     /Cserebereszerelem/

"Mingyárt belesírok a sütimbe."
                        /Szex & New York/

"Fura dolog a búcsúzás.
Elronthatja a napot.
Néha az egész életünket..."
                                                  /Esküvőláz/

"- Már megint ez a f*s zene?
- Nagyon dallamos!..." :D
                        /Lelkes testcsere/

"Van, ami örökre rögződik. Mintha csak tegnap lett volna.."
                                                               /Vészhelyzet/

Véget ért a római Úszó- és Vizilabda Világbajnokság. Az utóbbi 2 hétben igyekeztem figyelemmel kísérni, hogy miként szerepelnek a magyarok. Sajnos egyik vizilabda válogatottunk sem jutott be a legjobb 4 közé, hiszen a Nők a 7. helyen végeztek, a Férfiak pedig 5. helyezést értek el. Ami persze nem rossz a mostani csapathoz képest, de azért rossz, hogy nem sikerült dobogóra jutni.. :(

Viszont! Az úszóink bizonyítottak, hiszen 2 aranyat, 1 ezüstöt és 3 bronzérmet sikerült szerezni. :)) Az egyik aranyérmet Gyurta Dani szerezte a 200 m-es férfi mellúszáson. :Đ Mindössze 1 századmp-en múlt, hogy első lett Eric Santeau-val szemben! :D Iszonyatos hajrában sikerült nyernie, és minden magyar nevében mondhatom, hogy Nagyon Büszkék vagyunk rá!
Ugyanúgy, mint a többi résztvevőre, aki sikeresen szerepelt a VB-n. :Đ

[Khm.. Most látom, hogy a kép a tavalyi Olimpián készült, szóval nem a legfrisseb.. :'D De remélem ez senkit nem zavar. :))) -lény,2009.aug.29.]

Pont ma 1 éve, szinte percre pontosan találkoztam Vele. Ez a nap volt talán az egyik legboldogabb napom a tavalyi évben. Legalábbis ezt gondoltam néhány hétig, amíg rá nem ébredtem, hogy csak nekem jelentett sokat.
Mára azt terveztem, hogy egyedül teszem meg azt az utat, amit legutóbb mi ketten tettünk meg. Végül nem lett belőle semmi, és azt hiszem talán jobb is így. Nem kell a múltat felidézni, mert akkor soha nem 'szabadulok' tőle..

Persze azért nem voltam egész nap itthon. Egyszer F-el mentünk el kicsit sétálni, majd pedig este felé Anyával voltam fagyit venni. :)) Mindkét alkalommal találkoztam 1-1 fiúval, akik valamilyen szinten mély nyomokat hagytak bennem :P
Az egyiket már látásból ismertem a Mekiből. :D Elég vicces helyen futottunk össze, mert szinte egy időben jöttünk ki a wc-ből. :P Első pillantásra tudtam, hogy ismerem valahonnan, de kellett néhány másodperc, míg beugrott, hogy honnan!?  :D Szerintem ő is érezte, hogy látott már valahol, mert később, mikor máshol is összetalálkoztunk, nézett minket.. :$:) Helyes srác, nekem már a Mekiben szimpatikus volt.. :D
A másik fiú egy boltban dolgozik, őt most láttam életemben először. Hosszú hajú, piercinges, őszintén szólva nem igazán az "esetem".. :$ Anya csak annyit mesélt róla, hogy neki szimpatikus - legalább is viselkedésileg.. :P Végül is, én sem mondanám, hogy undorító, vagy ilyesmi, mert attól, hogy milyen a haja meg a kinézete, nem fogom rögtön leírni. Szerintem is rendes srác. És úgy érzem, nem voltam túl közömbös a számára, mert már akkor is nézett, mikor beléptünk Anyával a boltba. Mikor pedig fizetés után pakoltunk, éreztem, hogy folyton odanéz. Távozáskor még megforultam, és akkor is bámult ki a boltból.. :$:$
Persze ez nem jelent annyira sokat, csak tudjátok, én nem vagyok hozzászokva, hogy fiúk néznek.. :$ :) Ha pedig mégis történne ilyesmi, inkább zavarni szokott, mint tetszeni... :|

De ha már a fiúknál tartunk, B-ről megint jó ideje nem hallottam.. :( És ez most elszomorít, mert olyan jókat szoktunk beszélgetni.. Már amennyit tudunk, mert valamiért sosem érünk rá ugyanabban az időben.. :S Legutóbb azt mondta, hogy lemegy Balcsira, és nem tudja ő sem, mikor fogunk legközelebb "összefutni" msn-en.. Ilyenkor persze én már rég írtam volna neki valami sms-t, de most eléggé levagyok égve telefonfeltöltés-ügyileg. Meg aztán, nehogy már mindig én írjak neki, hogy mi van vele!? ...
Most úgy gondolom, hogy majd azon a bizonyos közösségi portálon írok neki, hogy mizu, aztán pedig meglátjuk, mi lesz... A napokban már az is végigfutott az agyamon, hogy talán találkozhatnánk is..... A leveleiben már többször említette, hogy ő inkább a személyesbeszélgetések híve. Én pedig azt hiszem, 'készen állok rá', hogy találkozzunk. :)