[egy kicsi belőlem]

 Először is azzal kezdeném, hogy 03.48-kor keltem. :-) Büszke vagyok magamra, mert nem szokásom a korai kelés, és nem fogok belőle rendszert csinálni... :P
Na de ennek természetesen volt oka is. A családommal lementünk Kunmadarasra, a nagyszüleim sírjához... És mivel nem akartuk az egész napot ezzel tölteni - megjegyezném, végül sikerült... - , korán kellett kelnünk. Én meglepően friss voltam. :D A busz 05.45-kor indult. Szerintem mindenkinek kellett 1 óra, mire elkészült [és fölkelt], és még a pályaudvarra is ki kellett érni, szóval azt hiszem érthető a 4 óra, ami az én esetemben 03.48 :D
Be kell valljam, Isteni volt hajnalban buszozni, mert nem volt zsúfolt az út, és naggyon szép volt az ég. :) A busz Gyöngyösig vitt, ott mindenki elvégezte 'dolgát', ettünk is egy keveset, és utána száguldottunk tovább egy másik járattal. F-el egész úton baromkodtunk. Volt,  amikor csak csendben rádiót hallgattunk, persze, ha volt még adás... :P Sajnos megint nem tudtam gyros-t enni, mert még nem volt nyitva az a rohadt bolt!!! :@ :(

Miután megjártuk a temetőt, megnéztük Nagymama régi házát. Utána átugrottunk Karcagra, ahol egy étteremben ettük degeszre magunkat. :) Az itteni főétel nekem sokkal jobban ízlett, mint az esztergomi... :$ :D Ha leírom a menüt, talán ti is érteni fogjátok... :P

Főétel; Camambert sajt rántva, áfonyával és burgonyapürével [úristenem, megint összefutott a nyál a számban]
 A sajtot úgy képzeljétek el, hogy amikor elkezdtem vágni, szó szerint ömlött belőle a sajt, és alig tudtam lekaparni a villámról, mert nyúlós-nyálas volt. :D ÁáÁáÁ IMÁDOM a sajtot!!!!!!!!!!

A desszert nem volt nagy cucc, sőt... Kezdjük ott, hogy a választék mindössze ennyi volt; gesztenyepüré, gesztenyés barack, somlói galuska, gyümölcskehely. Mivel a gesztenyét nem szeretem, a somlói galuskát nem igazán ismerem [:$], maradt a gyümölcskehely. Én balga azt képzeltem, friss gyümölcsöket kapok, leöntve esetleg valami kis lével... :P De nem, ugyanis konzerv gyümiket - és nem akármilyen gyümiket - kaptam, habbal a tetején. A hab tetején meg valami csoki öntet volt. Emlékeim, és ízlelőbimbóim szerint ananász, talán mangó, és körte volt a kehelyben. Ezek 98%-át nem szeretem... :S Légyszives NE tartsatok válogatósnak!!! Igenis szeretem a gyümölcsöket, de arról nem én tehetek, hogy pont azokat választották ki, amelyek nem tartoznak ezek közé... :S Nem is ettem meg az egészet, de nem csak amiatt, mert nem volt az ínyemre a felhozatal, hanem mert tényleg tele ettem magam a főétellel... :P :$

A kajálás után indultunk haza. Az út mondhatni 2× annyi volt, mint az odaút... Először is, busszal kimentünk a vasútállomásra, onnan vonattal mentünk Szigetszentmiklósig, ahol átszálltunk egy Intercsöcsre [-> Inter City], ami eleinte 10 percenként megállt, mert megvárt minden arra járó vonatot, hogy ne kelljen velük egy sinen osztozni. Végül fél 8-ra vergődtünk haza, eléggé fáradtan...
Akármilyen hosszú volt a hazaút, én élveztem, mert volt a vonaton egy aranyos srác... :$ Szinte 100%, hogy fiatalabb volt nálam, de nekem szimpi volt. Hasonlított valakire, talán azért... Különös, mert én nem rajongok túlzottan a szőke fiúkért, ő mégis elnyerte a tetszésemet... :D :P Talán a kék szeme miatt... :$:$ :D:D

... felszállunk a fogaskerekűre???

... nincs a zsebemben egész úton a kezem???

... mondom neki, hogy JÓL éreztem magam!?!?

... felhívott volna... ????

  Van még egysmás, amit nem említettem.. :$ Pedig jó dolgok!!! Szóval, bele is kezdek, hogy még 19.00 óra előtt végezzek.
Múlthét vasárnap Esztergomban volt a család. :) Az volt, illetve lett volna a terv, hogy hajókázni megyünk. Apu kitalálta, hogy odafele vonattal mennyünk, és majd visszafele hajózunk. Nagy ötlet volt, ugyanis a kikötőben nem fogadták el az Üdülési csekket technikai okok miatt. :S Így a tervünknek lőttek.
Azt kérditek mit csináltunk Esztergomban? Hamár a hajózás nem jött össze?... Hát ettünk! :-) Szerencsére ugyanis egy Panzióban elfogadták a 'kuponokat', így jól belakmároztunk... :P

Íme a MENÜ-m;
  -leves/előétel: ezt kihagytam, hogy maradjon hely a desszertnek.. :P
  -főétel: Vason sült csirkemell grillezett sajttal és paradicsomos polentával [tudom, hogy jól hangzik, hátmég az íze milyen jó volt!]
  -desszert: Almás rétes vanília fagylalttal [nyamm-nyamm..]
Bekell valljam, a választék lehetett volna bővebb is, de én 100%-ig jól laktam, és örülök, hogy nem ettem semmiféle levest, mert a rétest kár lett volna kihagyni. :)

Lehet, hogy ezt kellett volna előbb leírnom, mert ez kronológiailag korábban történt.. Sebaj. :) 21-én moziban voltam tesómmal, és V-vel. :-) A Mamma mia!-t néztük meg. Barátnőm most látta harmadszorra.. pff :D Itt is tartozom egy vallomással, mert eleinte nem volt túl sok kedvem menni. Kifejtem bővebben. :) Anyával elmentünk gitárt venni nekem, amihez rohadtul nem volt semmi kedvem, mert igazából nem is én akarok gitárt, hanem a tanárom... :S Megbeszéltünk V-vel egy talit, hogy időben megtudjuk venni a mozijegyet, és még kaja-vételre is jusson idő. Tehát, 16.15-kor találkoztunk. De mivel a vásárolgatás kicsit elhúzódott, én épphogy hazaértem, és márcsak annyira volt időm, hogy lepakoljak. Mert ugyebár F nem szólt V-nek, hogy én még nem vagyok otthon, így nem is tudom, mit csináltak volna, ha késünk mondjuk fél órát...!?!?! Biztos, hogy látszott rajtam a düh, mert ennek tetejébe még nagy meleg is volt, és köztudott, hogy mostanában elég lusta vagyok kimozdulni. Főleg a hőség miatt. :@ Meg túl sok kedvem sincs hozzá.. Mióta volt ez a dolog VELE, nem túlzottan érdekel semmi... és senki...
Na de itt még nincs vége! Ugyanis képzeljétek, a film nem 17.00-kor kezdődött, hanem egy órával később. Így hiába rohantunk Anyával, simán lett volna időm átöltözni, kicsit kipihenni a gitár-vásárlás fáradalmait.. :@ Szerencsére a film írtózatosan JÓÓÓÓÓÓ, így a végére nem bántam meg semmit, sőt, kitaláltam, hogy én is megnézem mégegyszer. Sajnos úgy néz ki, nem fog összejönni a közeljövőben, mert Anyunak kórházba kell mennie, és én vele szerettem volna megnézni.. Meg itt a Suli is.. Nem baj, egyszer láttam, és tuti, hogy minél hamarabb beszerzem DVD-n. :)

U.i: Íme a film bemutatója, csakhogy meghozzam a kedvetek. :-)

 

Ady Endre:

Elválunk

I.

Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...

Eszedbe jut majd, eszedbe jut néha
Egy szegény bolond, rajongó poéta,
Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott,
Csak bolond szívvel szeretett, imádott...
Elválunk most már. Te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...

II.

Gondolkozom úgy néha, éjszakákon:
Ami történt, egy kész modern regény.
A hősnő már régen túl van az álmon,
A hős pedig - tán nem is hős szegény.
S miként az öreg Dumas rég megírta:
Kaméliára pénz is kell elég,
Szükség volt a Deus ex machinára
S megjött a Mentor, gazdag és derék.

Enyém aztán a regény többi része,
A tragikum komikummal vegyes...
De ez már csak egy balga szív regénye,
Foglalkozni evvel nem érdemes.
A mámorban akartam elfeledni
Egy mámoros, bolondos, bús regét -
Ugy-e, jó tárgy vón' egy modern regénynek?
Perverzitás, mi lenne más egyéb?!...

III.

De majd, ha egyszer - valami csodából -
A régi lángot visszanyerhetem,
Megéneklem e szomoru szerelmet,
Akkor tán nem fáj, ha emlékezem...

És szólni fog majd egy lányról a nóta,
Kiről egy balga trubadur dalolt,
Ki eltiport egy dallal telt világot
S ki - mint a többi - gyenge, léha volt.

IV.

Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...

Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...

Faludi Ferenc:

NEM SZERETEM, NEM GYŰLÖLÖM...

Nem szeretem, nem gyűlölöm,
Nem keresem, nem kerülöm,
De mégis
Nála nélkül nem lehetek
Én is.
Csak tisztelem, csak becsülöm,
De mégis
Nála nélkül lélekzetet nem vehetek.

 Nem igaz... Mert van még a mai nap, meg a holnapi, meg az azutáni. És csak akkor van vége. :-) Tudom, nagyon humoros vagyok. :P Pedig nincs túl jó kedvem... Nem hagy nyugodni a tehetetlenség és a 'tudatlanság'. Nem tudok róla semmit, mert 16-án elment a net, és nem tudom, volt-e msn-en!? Akkor legalább annyit tudnék, hogy él és virul... Szerintem nem szereti az IWIW-et, mert utoljára 10-én volt fönn...
Mostmár azért kissé aggódom, ha fogalmazhatok így, mert most viszont már van net, és látom/tudom, hogy nincs msn-en. Vagy rejtve van...de azt kétlem. De talán rossz is lenne, ha lenne, mert akkor nagyon nagy lenne a kísértés...hogy írjak neki... Pedig annyi beszélgetés után igazán tudhatnám már, hogy 1-2 szavas válaszokat kapnék. :( Amit valahol azért megértek, mert mondta, hogy nem kedveli az msn-t. De még az sincs, hogy akkor a melóhelyén dumálunk! Mert augusztusban nem dolgozik...
Hétfőn akarok menni ODA.. Mióta dumálgattunk, nem nagyon járok.. De most jön a Suli, és kell majd egy kis kikapcsolódás. Azt tervezem, hogy nem az Ő sorába állok, mint régen... Mert elég sokszor végigfut az agyamon, hogy lehet, hogy azért viselkedik úgy ahogy [...], hogy finoman jelezze, hogy nem akar tőlem semmit. Honnan tudja, hogy én igen??? Na jó, hülye kérdés, hisz úgy érzem eléggé nyilvánvaló... Tettem elég sok olyan lépést, amiből rájöhetett már rég.
Most megint eszembe jutott a férfi és nő közötti barátság. Létezik???? VELE is beszéltünk erről pár szót, és azt mondta, Ő kezd hinni benne... Úgy érzem, kissé furán venné ki magát, ha ezek után barátok lennénk.. Elvégre én szeretem, és Ő ezt nagy-nagy valószínűséggel tudja. Így aztán visszaélne vele, vagy nem tudom...... Semmit sem tudok!! Kész katasztrófa vagyok...
Újabb dilemmám van. Természetesen VELE kapcsolatos. Mindjárt itt a névnapja. 1. probléma; nem tudom eldönteni, hogy mondjam-e neki!? [ajándékot tuti nem kap, de azért a szándék még meglehet..] 2. probléma; nem tudom, hogy aznap tartja-e egyáltalán???
Ő nem mondta nekem, mert akkoriban még nem voltunk 'ilyen' kapcsolatban. De mivel a szülinapjára még ajándékot is kapott, talán furán venné ki magát, ha a névnapját nem említeném meg... Félek, megbánom, ha nem mondom... A másik, hogy aznap elvileg nem dolgozik, mert Suliba van. Tehát személyesen tuti nem tudom elintézni a dolgot, msn-en meg nem tudom lesz-e!? És ott mégis mit írnék? "Szia, bocsi, tudom, hogy nem szereted az msn-t, csak annyit akarok, hogy Boldog Névnapot, ha ma tartod.. Szia" ??????? Neeeem... Akkor márcsak az IWIW marad... De levélben nem lehet megfogalmaznííí. Talán mégiscsak jobb lenne, ha hagynám a fenébe...
 

Elkérte a számom...
De nem hív...
És nem ír..
Akkor mért kérte el?? Illedelem? Mert első találkozáskor ezt így szokták? Esetleg, mert nem szereti az msn-t?? Vagy csak azért, hogy engem basszon át.. Mondván, hogy "ez a hülye most reménykedni fog, hogy lehet köztünk valami. Közbe csak szivatom, mert épp nincs jobb dolgom, és mert totálisan belémzúgott..."
Hát ha ez a helyzet, akkor velem is az történt, mint jónéhány nővel ebben a világban. Átbaszott egy szemétláda pasi.

Márcsak azt kéne tudnom, ilyenkor mi a teendő?? Faljak csokit, mert az jó szerelmi bánatra?? Hát amúgy marhára nem.. Kezdjük ott, hogy eleve elszomorít, ha mongyuk elhatározom, hogy "na akkor én most csokit fogok magamba tömni, amíg ki nem pukkadok" , és nincs itthon csoki.. A másik dolog, hogy úgyis hiába falok, mert mégcsak megsem hízok tőle, és attól nem változik SEMMI. Ő ugyanúgy nem akar semmit tőlem, én pedig ugyanúgy sóvárgok utána...

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod." /Márai Sándor/

" - Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?

 - Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam."

                            /A távolság íze c. film/

"Keres a lelkem, kíván a szám... De hiába hívlak, csak a magány nyit rám! Könnyes szemmel a telefonod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. A lelkedben keress, ha néha hiányzom..."

/Ismeretlen/

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!"

/Müller Péter/

"...Hisz tudod, hogy várok rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek..."

/Ismeretlen/

"Ha szeret, kit szeretsz, úszol a szerelem tengerében. De ha nem szeret, megfulladsz benne."

/Playgirl/

[...]

"...hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted..."

Utálom, hogy vége. Annak, ami nem is volt. És, hogy csak én hittem, hogy van... És utálom, hogy mindenki engem sajnál. Ennél jobban márcsak egy bizonyos embert utálok, akiről minden eszembe jut...
És utálom, hogy minden RÁ emlékeztet.

Na ennyih.. most kb így érzem magam...

Még egy óra van a Szerelem Hullámhosszán-ból, igyekszem, lene késsem! :) pápuszi mindenkinek, aludjatok jól (K) Üdv; Lény

Igen, naggyon szeretemm. Minek is tagadjam??? :):) Íme egy kis idézet, az EGYIK kedvenc számomból. ;)

Tökéletes pillanat

"Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben,
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.
És mikor borús napokon élet és halál között lebegek,
Akár öngyilkos is lehetek, nincs kiút, meg egyebek,
Akkor megfognám ezt a szar érzést és kivágnám a picsába!
Mert mit bánkódok folyton ebben a krónikus szeretethiányban?
Kint csicseregnek a fák és zöldülnek a madarak,
Illés bátyámnak az is tökéletes, mikor ott fekszik a pad alatt.
Hát én sem bánkódom, a jót elrakom a rossz időkre,
Hogy tudjak mire emlékezni, ha tökre le vagyok törve
Lehet Neked nem jelentett semmit, de nekem az volt a minden,
Sírni tudnék, mint egy csöpögős romantikus filmen.
Nekem Te voltál az, ahogy láttam magam a szemedben,
Neked meg ő, na jah, hát istenem, ezt bevettem!?"

Hihhetetlen dolog történt 1-én!!! Találkoztam VELE. (L) De nem a véletlennek köszönhetően, hanem előre megbeszéltük a talit. :):)

21.00-kor találkoztunk, és közel 2 órát sétáltunk a városban. Jókat beszélgettünk.:) Sikerült megbizonyosodnom róla, hogy;

- aranyos

- kedves

- udvarias

- vicces

stb..stb..

Istenien éreztem magam. Felejthetetlen nap volt... <3