"...hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted..."
Utálom, hogy vége. Annak, ami nem is volt. És, hogy csak én hittem, hogy van... És utálom, hogy mindenki engem sajnál. Ennél jobban márcsak egy bizonyos embert utálok, akiről minden eszembe jut...
És utálom, hogy minden RÁ emlékeztet.
Na ennyih.. most kb így érzem magam...