Tegnap kicsit összekaptunk F-el, mert elmondtam neki, hogy mit tervezek holnapra. És ahogy elhagyta a számat a kijelentés, rögtön meg is bántam, mert a korábbiak alapján tudhattam volna, hogy most sem hagyja szó nélkül..
Az a baj, hogy ha a továbbiakban nem mondom el neki, akkor is tudni fogja. És "meg lesz a véleménye." Amivel én nem tudok mit kezdeni, mert ő ezt nem érti.. Nem érti, hogy mit miért csinálok és nem is fogom neki elmagyarázni, mert..
..mert akkor valószínűleg hülyének nézne. Vagy kiröhögne, vagy.. mindkettő.
És lehet, hogy igaza is lenne, de próbálok nem erre gondolni, hanem arra, hogy muszáj megvalósítani a céljaimat, mert én ezektől a dolgoktól leszek boldog.
És akármennyire nem fogható fel, nekem ezek az apró kis tettek igenis sokat számítanak!
És különbenis.. az én dolgom, hogy mikor, hova és miért megyek...
:)
