Na, hogy is kezdjek hozzá? :)
Tegnap tudtunk találkozni [bár A késett egy kicsit, de most legalább szólt előre! :P], és elég sokáig "együtt" voltunk.
Tulajdonképpen nem mentünk annyi helyre, mert k**** hideg volt, így aztán időnk nagy részét egy bevásárlóközpontban töltöttük.
De jól éreztem magam.
A nagyon kedves, figyelmes, vicces és állandóan zavarba hoz, mikor rólam beszél. :$ Mert nem titkolja, hogy tetszem Neki..
Én meg egyszerűen csak irulok - pirulok és konkrétan nem is jutok szóhoz soha ilyenkor, mert mindig meglepődök azokon, amiket mond.
Viszont ma elég sok dolgon gondolkodtam - illetve csak próbáltam, mert ugye órán nem könnyű másra koncentrálni - és eszebejutott, hogy...
ott van Ő.. akiről elég sokat írtam ide az elmúlt hónapokban. Nem ok nélkül..
Sőt...
és ha ez eszembejut, akkor az is eszembejut, hogy "csak úgy nem lehet kiszeretni" valakiből.
Feltéve, ha tényleg szeretjük..
Arra akarok kilyukadni, hogy A szimpatikus és jól érzem magam vele, de valamiért mégis félek közelebb kerülni hozzá.
És lehet, hogy ezt ő is észrevette, mert mindkét alkalommal, amikor találkoztunk, azt mondta, hogy "negatív vagyok". Aztán meg is kérdezte, hogy miért!?
Második alkalommal azt válaszoltam, hogy nem negatív vagyok, hanem óvatos.. [Amiben egyébként van igazság.]
Szóval.. alakul valami köztünk, amit nem bánok, csak szimplán újnak tartom és emiatt "tartok" tőle..
