Megpróbálok újra belekezdeni a bejegyzésbe, amit tegnap ugyan már elkezdtem, csak nem tudtam befejezni.
De mivel eléggé tartok tőle, hogy az ötvenedik mondatom után elszáll minden, sokszor fogok menteni. :)

Legelőször is azzal kezdeném, hogy a hét "további felében" itthon maradok, mert tegnap volt egy kis lázam és Anya nem engedett be a suliba. A doki pedig kiírt a hét második felére, szóval teljesült a hónapok óta dédelgetett álmom..
Csak épp nem úgy és nem akkor, amikor szerettem volna..

Nos, ami az A-val való szakítást illeti, a mai napig vannak bennem megválaszolatlan kérdések, amikre azt hiszem, már soha nem kapok választ.
És ha visszagondolok és eszembejut, hogy aznap beszéltünk msn-en, mindig dühös leszek, amiért nem kérdeztem meg tőle dolgokat. Persze nagy részt azért nem kérdeztem, mert volt épp elég dolog, amiről beszélnünk kellett és ezek miatt a többi nem is jutott hirtelen eszembe. Meg igazságszerint az idő is szorított, hisz aznap délután le kellett mennem a dokihoz és emiatt nem tudtunk annyit beszélni.
Talán jobb is így.

Az egyik ilyen megválaszolatlan kérdés egyébként az, hogy ha nem akart megbántani, akkor miért tette mégis? Miért sms-ben szakított?
Biztos forrásból tudom, hogy az eset után ki volt bukva, mert nem akart megbántani..
Csak tudnám, hogy akkor mi a faszért tette mégis?? Mert persze azt tudom, hogy így is - úgy is megbántott volna, de rohadtul nem volt benne még annyi tapintat se, hogy személyesen mondja el, mit érez. Illetve, hogy mit nem érez.
És volt választása! Mert az embernek mindig van választása, így eltudta volna dönteni, hogy kevésbé okozzon fájdalmat, vagy iszonyatosan..
És Ő az egyszerűbb utat választotta.
"Mit érdekel már engem ez a hülye? Már kellőképpen megkedvelt, szóval az lesz a legjobb, ha sms-ben szépen kidobom, így legalább a hisztijét sem kell hallgatnom ország-világ előtt.."

Ugye A???
Más észjárást nem tudok elképzelni ahhoz a helyzethez, ami aznap lehetett.
Mert egyszerűen NEM TUDOM FELFOGNI, hogy valakinek hogy juthat eszébe egy ilyen tett, azok után, ahogy előtte viselkedett..
És ez annyira fáj.
Annyira fáj, hogy így elbánt velem. Illetve, hogy ÍGY BÁNT EL velem.

Ezek szerint annyit sem számítottam Neki, hogy "szépen" váljunk el?
Hogy személyesen, 4 szem közt megbeszéljük egymással, hogy Őt becsapták (???) az érzései?
Ezek szerint nem..

És a legborzasztóbb az egészben, hogy ezek után...
hogy mindezek után és mindezek ellenére én még mindig abban bízom, hogy újra összejövünk..
Hogy egy nap felkel és rájön, hogy mégsem tud engem csak úgy elfelejteni.. és otthagyja a volt barátnőjét [immáron sokadszorra], ezúttal végleg és visszajön hozzám..
És.. újrakezdjük. Tiszta lappal.

Szerda reggel, amikor felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy talán csak egy rossz álom volt az egész sms.. Talán csak túlságosan valóságos volt és ezért gondoltam, hogy tényleg megtörtént..
Aztán megnéztem a telefonom és rádöbbentem arra, amit legbelül már tudtam; hogy vége.
És ha visszagondolok, most is bőgnöm kell, mert A a mai napig nagyon hiányzik.
És nem telik el nap anélkül, hogy ne gondolnék Rá és lassan már nincs olyan dolog, tárgy, szó, zene, SEMMI, amiről ne Ő jutna eszembe..
És mostanra tudatosult bennem, hogy nem csak azért jut eszembe, mert egy adott dalt például Vele hallgattam, hanem azért, mert NEM AKAROM ELFELEJTENI.
Azt akarom szeretném, hogy újra mellettem legyen.
Hogy újra kézenfogva járjunk, beszélgessünk, csókolózzunk, ölelkezzünk, együtt nevessünk és ne akarjunk elválni egymástól.

Azt mondják; "Minden okkal történik."
Én hiszem, hogy ez így van, csaképp a dolgok bekövetkezésekor nehéz ezt elhinni és megérteni.
1 hét eltelt már és még most sem tudtam rájönni, hogy miért kellett elvenni tőlem A-t?
Mellette tényleg boldognak és kiegyensúlyozottnak éreztem magam és szerettem minden egyes Vele töltött percet.
Aztán ez egy pillanat alatt leomlott, eltűnt, megszűnt,
és nem tudom, hogy MIÉRT?

 Azt még nem is meséltem, hogy Anya még egy nyamvadt Ferrero Rocher-t is vett Neki.. [Amit végül én ettem meg két bőgés között. És ez csak fokozta mindazt a fájdalmat, amit akkor éreztem..]
Amolyan "Mikulás - ajándékként", meg azért, mert Anya is kedvelte..
Pedig ő még feleannyira sem ismerte, mint én; mindössze kétszer találkoztak és nem beszéltek többet 1-2 mondatnál.
Azt hiszem, ha ezt A tudta volna, jobban fájt volna Neki, hogy vége lett.
Ez most jó hülyén hangzott, de azt akartam ezzel mondani, hogy talán mégjobban bántotta volna a lelkiismeretét ez az egész ügy.
Mert annak ellenére, hogy én úgy érzem, hogy Neki nem jelentett sokat ez a pár nap, legbelül tudom, hogy nem így van.
És azt is tudom, hogy nem így akarta...
Csak a viselkedésével pont az ellenkezőjét tükrözi annak, amit állít és amit én is gondolok..

És így nehéz "hinnem" Neki.
Nehéz azt gondolnom, hogy Ő nem akart megbántani meg hogy Ő igenis jól érezte magát velem és eleinte hosszú távra tervezett velem..
Nehéz, mert most is úgy viselkedik, mintha én nem is lettem volna.. Éli tovább az életét boldogan (?) és nem tekint vissza.. hogy mi volt azelőtt!?
Szerintem már a számomat és az sms-eket is régen kitörölte..
Velem ellentétben... :'(

Tudjátok miből gondolom, hogy úgy éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna?
Abból, hogy facebook-on kiírt egy olyat, hogy;

"Miért nem lehet egyszerű az élet? Miért kell kibasznia velem egyfojtába? aki megmondja nekem azt lájkolom:D"
[Biztosan tudom, hogy ezt arra a bizonyos eseményre írta ki..]

 Aztán a feltett kérdésre jött is válasz a barátnőjétől;

"Ha az élet túl egyszerű lenne, akkor unalmas lenne amiből az következik, hogy a 24 órából nem 16 órát aludnál,hanem végig aludnád mind a 24et...:)<3ugye kiskacsa?:)♥"

Ehhez A-nak két hozzászólása volt;
- Lájkollak!!! illetve
- Csókollak Misszikém:):)(L)

Ebből mindenki levonhatja a következtetést, én úgy vettem le ebből, hogy nem voltak álmatlan éjszakái miattam. :)

Azt azért mindenesetre megkérdeztem Tőle - még szerdán -, hogy akkor most újra összejött az exével?
Azt felelte, hogy nem tudja, mert történt egy dolog, amiről Neki nem számolt be a csaj és kicsit ideges lett..
Tovább nem faggattam ezzel kapcsolatban, örültem, hogy élek..

Lehet, hogy hihetetlen, de még mindig vannak dolgok ezzel kapcsolatban, amikről tudnék írni.
Például, hogy én tényleg komolyan hittem benne, hogy ez nem csak egy párhetes kapcsolat lesz. Egyrészt azért, mert - akármennyire is tapasztalatlan vagyok még - tudom (?) magamról, hogy nem vagyok a párhetes kapcsolatok híve. És nem is nagyon szeretnék olyan fiúval "kezdeni", akivel nem gondolom komolyan..
Másrészt azért, mert A viselkedéséből az tükröződött, hogy Ő is hosszútávra tervez velem. Ha nem is évekre - mert az azért kicsit túlzás lett volna ennyi együtt töltött idő után -, de legalább a jövő év elejére biztos.
Márcsak azért is, mert mindamellett, hogy állandóan éreztette velem, hogy mennyire kedvel, beszélgettünk a Karácsonyról is [ez ajándék-témával kapcsolatban került szóba], sőt, még a Szilvesztert is szóbahozta! Nem is szóbahozta, hanem konkrétan rákérdezett, hogy mik a terveim az év utolsó napjára?
Feltételezem, nem ok nélkül kérdezte..

A másik dolog - amivel egyébként nem értek egyet -, az az, hogy H, F és Anya szerint is idősebb fiúval kellene járnom. Mármint ez így hülyén hangzik, de megpróbálom normálisan elmagyarázni.
A 19 éves, tehát idősebb nálam, szóval nem úgy értették Anyáék ezt a dolgot, ahogy elsőre hangzott. :P
Hanem úgy, hogy nem 2-3 évvel idősebb fiúval "kéne" járnom, hanem kicsit idősebbel, mert állításuk szerint az idősebb fiúk érettebbek és biztos nincsenek ilyen fellángolásaik.
Szerintem ez nem így van.
Egy ilyen dolgot - hogy kit szeret az ember igazán és ki az, aki iránt csak valami "fellángolás" fűzi - nem a kor dönti el. Ez bármilyen korú és nemű embernél előfordulhat, így A-t sem ítélhetem el azért, amiért nem tudja irányítani az érzéseit.
Csak fáj..

De egyébként meg.. amit nagyon bánok, hogy nem kérdeztem meg Tőle..
az az, hogy Ő azt várta, hogy majd 1 hét alatt kiszeret az exéből? És rögtön belém fog zúgni? Vagy mi?
Mert azalapján, hogy 1 hét és néhány nap leforgása alatt rájött, hogy még mindig belé szerelmes, én valami ilyesmit gondolok.
Hogy amíg velem volt, azt hitte, már nem szereti, de mivel 10 nap alatt nem "tudott" belém szeretni, inkább visszament hozzá..

ajj, nem tudom..
És lehet, hogy nem kéne folyamatosan ezen rágódnom, de egyszerűen nem tudom és egyenlőre nem is akarom elfelejteni.

Ez van..