Nem írt.
Persze reménykedtem benne, sőt! a koccintás után nem sokkal elkezdett rezegni egy teló az asztalon és már azt hittem, hogy...
De Anyát hívták.
Miután tudatosult [nem, nem tudatosult, mert még mindig bízom benne, hogy eszébe jutok..] bennem, hogy nem fog írni (?), agyaltam egy keveset és arra jutottam, hogy az is lehet, hogy nem is beszélünk már soha többé. Talán letiltott msn-en is.. És ezért nem látom fennt. Lehet, hogy tényleg csak Karácsonykor jutottam eszébe - fogalmam sincs, hogy miről/miért - és talán nem is volt semmi szándéka. Csak valamiféle "jóindulat".
Vaaagy! Amit H is mondott; szakított/összeveszett a barátnőjével és nem akart 1 percig sem csaj nélkül maradni, így velem jópofizott..
És én megint bedőltem.
Olyannyira, hogy már elterveztem, hogy mit teszek és mi mindent mondok majd Neki, ha találkozunk.
Hihetetlen, hogy az ember mennyire hülye tud lenni! Most már tudom, hogy a kapcsolat elején is egy barom voltam, amiért nem vettem tudomásul fontos dolgokat. Például olyan "apróságot", hogy több (!!) közösségi oldalon is az van kiírva az adatlapjára, hogy kapcsolatban. Mondjuk annyira azért észnél voltam, hogy mielőtt összejöttünk, rákérdeztem, de ennek ellenére voltam olyan hülye, hogy elhiggyem Neki, hogy ez már évek óta ki van írva és Ő valójában nem is tudja, hogy hol kell átírni..
És ahogy ezt elmondta, én szépen el is hittem Neki és ennyi.
A másik dolog ennél sokkal konkrétabb, de mentségemre szóljon, hogy arról utólag szereztem tudomást.
Ez nem más, mint 1 kép, amin Ő és a csaj van. A fotó ugyan nem nála van felrakva, de az, hogy még egyáltalán fönntvan, okot ad arra, hogy az ember elgondolkozzon azon, hogy akar-e így bele"kezdeni" egy kapcsolatba?
Hisz ha fentvan még a kép, az 2 dolgot jelenthet:
1. Szakítottak, de az eset nemrég következett be, így még nem "volt alkalom" leszedni a fotót.
2. Nem szakítottak!
Az érdekes az egészben az, hogy ÉN nem tudtam a képről [mert az adott közösségi oldalon nem vagyok fenn], ám F igen és nem szólt róla.. Mert... őőő miért is??? Valami olyasmit mondott, hogy "gondolkoztam rajta, hogy mondjam-e, de aztán úgy döntöttem, hogy nem szólok bele".
És a furcsa az, hogy nem vagyok rá mérges. Egyáltalán nem. Magam sem tudom, hogy miért.
Bár, ha mondta volna, akkor tuti beszéltem volna A-val és... nem tudom, mi történt volna. De ezen már úgyis felesleges rágódni.
Csak dühít, hogy utólag jöttem rá, hogy mekkora hülye voltam.
Sőt, most is az vagyok, mert még most is reménykedek. És még most is hiányzik és még most is úgy érzem, hogy megtudnék bocsátani Neki..
Persze most már észnél lennék és megbeszélném Vele a dolgokat.
Kezdve azzal, hogy ha szakítottak is a csajjal, a "közeljövőben" nem fogok újra összejönni Vele, hanem adok Neki / Magunknak pár hetet, hogy Ő végiggondolja, ki iránt mit érez? És ha mondjuk 2-3 hét eltelte után is úgy érzi, hogy velem szeretne lenni, akkor megpróbálhatjuk újra.
Emellett el kell tüntetnie a 'kapcsolatban' feliratot meg a közös képet is..
_____________________________________________
Nem is hinnétek, mennyire szeretném tudni, hogy hol van most és mit csinál?
Egyébként majdnem írtam Neki fél 1 körül.. Csak aztán rájöttem, hogy valószínűleg a barátaival, a haverjaival és persze a barátnőjével bulizik valahol és elég szarul venné ki magát, ha két partyzás között pont tőlem kapna sms-t.
Meg - ahogy korábban említettem - én karácsonykor sem írtam Neki, akkor az év utolsó napján miért tenném? Hogy "viszonozzam" az Ő ünnepi üzenetét? Vagy jelezzem felé, hogy én is gondolok Rá? [Nem is tudja, mennyit..?]
Mindenesetre kiváncsi leszek, hogy mi lesz?
Felbukkan-e még a közeljövőben, vagy teljesen eltűnik?
Ja és hogy teljes mértékben tudjatok mindenről;
már odáig fajult a "RÁ-gondolás", hogy amint valami zajt hallok az ablak alatt, rögtön kinézek, "hátha Ő az".
Pedig legeslegbelül tudom, hogy ha valami, hát az, hogy Ő itt legyen a mi ablakunk alatt, vagy akár a mi kerületünkben, teljességgel lehetetlen..
