[egy kicsi belőlem]

"Ne ragaszkodj semmihez és tiéd a világ."

Mintha az olyan könnyű volna... :-|

Nem tudom, mit tegyek.
Van egy olyan érzésem (Érzésem? Szinte biztos vagyok benne.), hogy D továbbra is levelezget a hátam mögött N-el. Nem tudom, hogy mi a büdös faszról tudnak állandóan beszélni, de engem nagyon felbosszant, hogy D megint kussol róla.
Mert ha kussol róla, akkor oka van rá, hogy nem mondja el.
Miért csinálja ezt velem? A viselkedéséből nem azt szűröm le, hogy már nem szeret, vagy ilyesmi. Akkor meg miért jó ez? Miért jó a hátam mögött pusmogni és közben a pofámba röhögni, mintha mi sem történne?
Soha nem ártottam Neki. Soha nem tettem semmi olyat, amiért megérdemelném ezt a bánásmódot.
És mégis; megint ezt csinálja.
Nekem meg gőzöm sincs, hogy mit tegyek. Amíg nem vagyok biztos benne, nem hozhatom fel. De azt sem tudom, hogy hogyan deríthetném ki, hogy igaz-e vagy sem? Gondolkodtam már azon, hogy csak simán rákérdezek, teljesen nyugodtan, hogy szoktak-e még beszélgetni? De ez csak azért problémás, mert ha D azt feleli, hogy nem, akkor arra nem tudok mit lépni. Azt mégsem mondhatom rá, hogy bizonyítsa.
Ugyanakkor meg állandóan ez jár a fejemben. És addig nem hagy nyugodni, amíg nem teszek valamit..
:(

Elgondolkodtam rajta, hogy talán ideje lenne arculatot váltani. Ez a fekete-bordó olyan gyászos.. Pedig szeretem ezeket a színeket, főleg a bordót, de ahogy nézelődtem a többi sablon között, találtam - nem is 1! - olyat, ami tetszett és "jól is állt" a blogomnak.
Hm, még agyalok rajta..
:)

7
Az érzékekről

[...] Az ember addig él, amíg szenvedélyei vannak. De a szenvedélyeket lehet nevelni. Az önzést, a kéjvágyat, a testi éhséget és szomjúságot lehet emberivé varázsolni. A mohóságot át lehet alakítani hasznos emberi akarattá. Mint ahogy a szélből, a tűzből, a fényből hasznos, emberi szolgálatra alkalmas erőket lehet szelídíteni - ha még oly hatalmasok is a világban, korbácsolják a tengert és felgyújtják az erdőket és városokat, az ember erősebb! -, úgy meg lehet fékezni az erőket és indulatokat, melyek átjárják az emberi testet, uralkodnak szívünk és idegeink fölött. Emberi szolgálatra lehet nevelni e vad erőket. Ehhez nagyon sok tapasztalás, sok szomorúság, sok akarat és emberfeletti erő kell.

9
Arról, hogy az ember része a világnak

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét - vagy pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.

10
A babonákról

[...] A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is. Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is.

5
Arról, mi az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.

6
A test megismeréséről

[...] A testben van valami örök, ugyanakkor, amikor nevetségesen romlandó és mulandó. [...]

Lassan ennek a hónapnak is vége, én meg felszívódtam, ismét. :-/
Pedig - mint mindig - most is lenne miről írnom. Például, hogy mennyire rühellem, amikor valaki mond valamit és aztán végül nem tartja be. Legyen az sms, vagy bármilyen más dolog, amire az ember - miután a másik beígérte - számít. És D (mert ki másról is lenne szó?) egy csomószor csinálta már ezt velem. És marhára idegesít.
"Még írok ma" Aztán baszik írni.
És ne gondoljátok, hogy azt várom el Tőle, hogy egész álló nap nekem írogasson sms-t, meg velem foglalkozzon, amikor nem vagyunk együtt. Mindössze annyit szeretnék, ha nem hitegetne..