[egy kicsi belőlem]

"Ne ragaszkodj semmihez és tiéd a világ."

Mintha az olyan könnyű volna... :-|

Nem tudom, mit tegyek.
Van egy olyan érzésem (Érzésem? Szinte biztos vagyok benne.), hogy D továbbra is levelezget a hátam mögött N-el. Nem tudom, hogy mi a büdös faszról tudnak állandóan beszélni, de engem nagyon felbosszant, hogy D megint kussol róla.
Mert ha kussol róla, akkor oka van rá, hogy nem mondja el.
Miért csinálja ezt velem? A viselkedéséből nem azt szűröm le, hogy már nem szeret, vagy ilyesmi. Akkor meg miért jó ez? Miért jó a hátam mögött pusmogni és közben a pofámba röhögni, mintha mi sem történne?
Soha nem ártottam Neki. Soha nem tettem semmi olyat, amiért megérdemelném ezt a bánásmódot.
És mégis; megint ezt csinálja.
Nekem meg gőzöm sincs, hogy mit tegyek. Amíg nem vagyok biztos benne, nem hozhatom fel. De azt sem tudom, hogy hogyan deríthetném ki, hogy igaz-e vagy sem? Gondolkodtam már azon, hogy csak simán rákérdezek, teljesen nyugodtan, hogy szoktak-e még beszélgetni? De ez csak azért problémás, mert ha D azt feleli, hogy nem, akkor arra nem tudok mit lépni. Azt mégsem mondhatom rá, hogy bizonyítsa.
Ugyanakkor meg állandóan ez jár a fejemben. És addig nem hagy nyugodni, amíg nem teszek valamit..
:(