[egy kicsi belőlem]

Sosem gondoltam volna, hogy valaha lehetek/leszek ennyire bizonytalan.
Szinte Napról napra változnak az érzéseim és a hozzáállásom D-vel kapcsolatban. Az egyik percben hiányzik és Vele akarok lenni, a másikban pedig csak arra tudok gondolni, hogy van-e értelme egyáltalán együtt lennünk még? Mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne húzna fel valamivel. Akár csak valami apró kis cselekedettel is. Amiről persze nem mindig Ő tehet, hisz én is elég feszült és idegbajos tudok lenni, sőt.. De ez akkor is kezd nagyon bosszantani.
Az elmúlt 4 napot együtt töltöttük és korántsem olyan volt, mint régen.
Már nem azt éreztem, hogy "Úristen, nem akarok hazamenni, hanem itt akarok lenni Vele" , vagy hogy "Bárcsak minden reggel úgy kezdődne, hogy mellette ébredek fel", hanem inkább úgy, hogy "Mikor mehetek már végre haza? Meddig kell még itt lennem?"
És ez marhára nem jó. Ahogy egyre közelebb kerülünk az összeköltözéshez, én egyre távolabbnak érzem magam Tőle. Egyszerűen azt érzem, hogy már nem szeretem úgy, mint régen. Vagy hogy már egyáltalán nem is szeretem..

De ugyanakkor egyik percben úgy vagyok vele, hogy küzdenék azért, hogy megint minden olyan legyen, mint régen, a másikban viszont már azon agyalok, hogy talán okosabb(?) lenne véget vetni a kapcsolatnak, mert nincs értelme húzni-halasztani. Nem tudom.
Ennyire bizonytalannak még sosem éreztem magam. :(

Azt hiszem, most már bizton állíthatom, hogy hónapok óta hullámvölgyet tapasztalok a D-vel való kapcsolatomban.
Ez alatt azt értem, hogy hónapok óta érzem egyik percben azt, hogy boldogan élném le Vele az életem [ami persze lehet, hogy kissé nevetségesen hangzik. Bár 3 év, az 3 év..], a másikban pedig azt, hogy csak idő kérdése, hogy szétmenjünk, mert nem érzem úgy, hogy Ő az "Igazi" és nem akarom tovább húzni a kapcsolatot. No meg persze azért is, mert egy belső hang azt súgja, hogy még mindig hülyére vesz..
Mostanában sokat agyalok a dolgainkon és arra jutottam, talán az könnyítené meg a helyzetemet, ha összeköltöznénk. Akkor legalább kiderülne, hogy tudunk-e egyáltalán közös életet élni? És talán az is, hogy titkolózik-e még a hátam mögött? [Erre mondjuk már most tudok biztos választ adni; igen.. :'( ]

De ha ilyeneket biztosan(?) tudok, akkor mi a faszért nem beszélek Vele? Miért nem állok oda elé,  miért nem szembesítem a dologgal és tisztázom Vele végre?
Nos, ez marha jó kérdés.. Olyannyira jó, hogy nem is tudok rá válaszolni.

Csak annyit tudok, hogy ami most van, az nem jó és ha nem történik valamiféle változás, nem is lesz jobb. :|