Sosem gondoltam volna, hogy valaha lehetek/leszek ennyire bizonytalan.
Szinte Napról napra változnak az érzéseim és a hozzáállásom D-vel kapcsolatban. Az egyik percben hiányzik és Vele akarok lenni, a másikban pedig csak arra tudok gondolni, hogy van-e értelme egyáltalán együtt lennünk még? Mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne húzna fel valamivel. Akár csak valami apró kis cselekedettel is. Amiről persze nem mindig Ő tehet, hisz én is elég feszült és idegbajos tudok lenni, sőt.. De ez akkor is kezd nagyon bosszantani.
Az elmúlt 4 napot együtt töltöttük és korántsem olyan volt, mint régen.
Már nem azt éreztem, hogy "Úristen, nem akarok hazamenni, hanem itt akarok lenni Vele" , vagy hogy "Bárcsak minden reggel úgy kezdődne, hogy mellette ébredek fel", hanem inkább úgy, hogy "Mikor mehetek már végre haza? Meddig kell még itt lennem?"
És ez marhára nem jó. Ahogy egyre közelebb kerülünk az összeköltözéshez, én egyre távolabbnak érzem magam Tőle. Egyszerűen azt érzem, hogy már nem szeretem úgy, mint régen. Vagy hogy már egyáltalán nem is szeretem..
De ugyanakkor egyik percben úgy vagyok vele, hogy küzdenék azért, hogy megint minden olyan legyen, mint régen, a másikban viszont már azon agyalok, hogy talán okosabb(?) lenne véget vetni a kapcsolatnak, mert nincs értelme húzni-halasztani. Nem tudom.
Ennyire bizonytalannak még sosem éreztem magam. :(