[egy kicsi belőlem]

Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer. /Andrew Matthews/

Aki semmit sem vár, nem csalódhat. /erich Maria Remarque/

A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését. /Kahlil Gibran/

Harag az Istenre (ha van), mert nem segített, és harag az Istenre (ha nincs), mert mért nincs, mikor segítség kell. Harag ez emberekre, mert nem segítettek. És magamra, mert nem tudtam többet tenni... /Márai Sándor/

 

Csak néhány mondatot szeretnék leírni Szent Ágoston: Vallomások c. művéből. Azon belül is a Kerti jelenetből.

"...Ide hajszolt tehát szívem zűrzavara, ahol senki sem gátolt magammal vívott szenvedélyes pörömben, míg az el nem csitul..."

"...Hogy ne csak elinduljak, hanem meg is érkezzek oda..."

"...Szívem rejtekében szigorú irgalmaddal ott voltál Uram..."

"...És a szó már az elhatározás ajtaján kopogtatott..."

"... - Meddig még, Uram?
"Meddig haragszol még, Uram, szüntelenül? Ne emlékezzél meg régi gonoszságaimról."

Éreztem, hogy ezek a gonoszságok béklyóba fognak engem. Ajkam szánalmas szavakat nyögdicsélt. Meddig? Meddig lesz ez a holnap: és ez az újra holnap? Miért nem most rögtön? Aljasságomnak miért nem veti végét mindjárt ez az óra?

.. Így szóltam és szívem keserves szomorúságával zokogtam..."

"Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja." /Márai Sándor/

"A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl." /Ismeretlen/

"A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít." /Vavyan Fable/

"Aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen, hanem
annak ellenére, hogy bármilyen." /Simonyi Imre/

"De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak!" /Váratlan utazás c. film/
 

Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet. Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában könnyek. /Wei Hui/

Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben.
Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. /Tóth Eszter/

Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig. /Kahlil Gibran/

Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek. /Vergilius/

Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál. /Grace Klinika c.film/

Az önsajnálat a legnagyobb ellenségünk. Ha behódolunk neki, egész életünkben semmi bölcset sem tudunk tenni. /Helen Keller/

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat. /Dobos  László/

Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom. /Paulo Coelho/

Csak aludni akarok. Hátha akkor eltűnnek az emlékek... De tudom, hogy nem fognak. Csak egy agysebész tudná kivágni belőlem őket. /Laurie Halse Anderson/

Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve. /Mary Shelley/

Holt remények... Fáj az Élet... Éjbe vész a fénysugár...
Kár ma élni, kár ma már! /Edgar Allan Poe/

Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet./Kontroll c.film/   [???? - én]

Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj. /Wei Hui/

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz. /Anakreon/
 

"Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
S mért kell csak mindig Rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? Miért? Miért?" /Wass Albert/

"Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!" /William Shakespeare/

"Soha senki nem szereti azt, akit kellene."       /A vonzás szabályai c. film/

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét." /Pema Chödrön/

"Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra." /Jean Vanier/

"Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet." /G. Hajnóczy Rózsa/

"Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban." /Dante Alighieri/

"Az idő rohan.
Az idő senkire nem vár.
Az idő begyógyítja a sebeket.
De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk.
Időt, hogy felnőjünk.
Időt, hogy felejtsünk.
Időt." /Grace Klinika/



 

Az imént keresgéltem a blogok közt, mivel a családom egy része itt koslatott, és nem akartam mindenki előtt belekezdeni az írogatásba... :) Ráakadtam egy Coelho-idézetre, melyhez videó is volt mellékelve, természetesen nem magyarul. De én nem hagytam annyiban, megkerestem magyarul is, és meglett!! Ígyhát először leírom az idézetet, majd beillesztem mindkét videót, hogy örüljetek. :))

"A világ lett az otthonom, a számitógépem pedig az ajtaja, melyen keresztül a szavak úgy bomlanak ki, mint a regényeim fonala. Ahol leveleim úgy táplálják a blogom, ahogy egy folyó a tengert. Ahol a képek végtelenné teszik a pillanatot. Ahová bezárkozom, ha írni szeretnék, vagy ha a focira vagyok kiváncsi. Az ablakom amely a világra nyílik!" /Paulo Coelho/

"Aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen, hanem
annak ellenére , hogy bármilyen."
/Simonyi Imre/


"Ez is el fog múlni."
Nagyanyám tanított ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármely pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket, és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat.
/Claire Rayner/

Elkérte a számom...
De nem hív...
És nem ír..
Akkor mért kérte el?? Illedelem? Mert első találkozáskor ezt így szokták? Esetleg, mert nem szereti az msn-t?? Vagy csak azért, hogy engem basszon át.. Mondván, hogy "ez a hülye most reménykedni fog, hogy lehet köztünk valami. Közbe csak szivatom, mert épp nincs jobb dolgom, és mert totálisan belémzúgott..."
Hát ha ez a helyzet, akkor velem is az történt, mint jónéhány nővel ebben a világban. Átbaszott egy szemétláda pasi.

Márcsak azt kéne tudnom, ilyenkor mi a teendő?? Faljak csokit, mert az jó szerelmi bánatra?? Hát amúgy marhára nem.. Kezdjük ott, hogy eleve elszomorít, ha mongyuk elhatározom, hogy "na akkor én most csokit fogok magamba tömni, amíg ki nem pukkadok" , és nincs itthon csoki.. A másik dolog, hogy úgyis hiába falok, mert mégcsak megsem hízok tőle, és attól nem változik SEMMI. Ő ugyanúgy nem akar semmit tőlem, én pedig ugyanúgy sóvárgok utána...

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod." /Márai Sándor/

" - Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?

 - Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam."

                            /A távolság íze c. film/

"Keres a lelkem, kíván a szám... De hiába hívlak, csak a magány nyit rám! Könnyes szemmel a telefonod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. A lelkedben keress, ha néha hiányzom..."

/Ismeretlen/

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!"

/Müller Péter/

"...Hisz tudod, hogy várok rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek..."

/Ismeretlen/

"Ha szeret, kit szeretsz, úszol a szerelem tengerében. De ha nem szeret, megfulladsz benne."

/Playgirl/

[...]

"...hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted..."

Utálom, hogy vége. Annak, ami nem is volt. És, hogy csak én hittem, hogy van... És utálom, hogy mindenki engem sajnál. Ennél jobban márcsak egy bizonyos embert utálok, akiről minden eszembe jut...
És utálom, hogy minden RÁ emlékeztet.

Na ennyih.. most kb így érzem magam...

Igen, naggyon szeretemm. Minek is tagadjam??? :):) Íme egy kis idézet, az EGYIK kedvenc számomból. ;)

Tökéletes pillanat

"Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben,
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.
És mikor borús napokon élet és halál között lebegek,
Akár öngyilkos is lehetek, nincs kiút, meg egyebek,
Akkor megfognám ezt a szar érzést és kivágnám a picsába!
Mert mit bánkódok folyton ebben a krónikus szeretethiányban?
Kint csicseregnek a fák és zöldülnek a madarak,
Illés bátyámnak az is tökéletes, mikor ott fekszik a pad alatt.
Hát én sem bánkódom, a jót elrakom a rossz időkre,
Hogy tudjak mire emlékezni, ha tökre le vagyok törve
Lehet Neked nem jelentett semmit, de nekem az volt a minden,
Sírni tudnék, mint egy csöpögős romantikus filmen.
Nekem Te voltál az, ahogy láttam magam a szemedben,
Neked meg ő, na jah, hát istenem, ezt bevettem!?"

 Egyik jó tulajdonságom - igen, nekem olyanom is van :) - a humorérzékem. Ezt bármikor alátámasztják a barátaim. Nos, mivel nem telik el nap úgy, hogy ne röhögnék a saját, vagy a barátaim hülyeségén, most leírok néhány poénos beszólást. Ha nektek is helyén van minden, jól fogjátok érezni magatokat olvasás közben! :) Jó szórakozást!

*"Mondtam már, hogy az a lány a palinak a bátyja!"

"Lefog hízni"

"Meghazudtozik"

"Nem tudok beszélni szép magyarul"

" - De Apa! A vizsgán nem mondhatták el a kérdéseket!

- Akkor mondják el a válaszokat! :)"

" - pssssszt!!

- Jó, majd lábujjhegyen beszélgetünk..."

"Minden embernek vannak véleménye"

"Arról én tehetek, hogy elütnek egy autó?"

"Én is ilyet akarok majd tanulni öregévesen"

*[mielőtt bárki azt hinné, hogy nem tudok helyesen írni, leszögezném, hogy a pali szándékosan lett kis 'p'-vel írva, mert olyasvalakiről volt szó, aki NEM érdemli meg a nagybetűt... :P]

Meghozzá többféle. Ha lehet ezt így mondani. Meg, ha egyáltalán ti hisztek bennük. Bevallom, én másodikos, igen jól olvassátok; MÁSODIKOS koromig tényleg hittem benne, hogy a Karácsonyi ajándékokat a Jézuska hozza. Persze, nem mintha most nem 'hinnék' benne, de 15 évesen elég érett vagyok, hogy tudjam a "titkot". Hát minden esetre elég nagy csalódás volt, de ha komolyan belegondolok, előbb-utóbb rájöttem volna az árulkodó jelekből... [ha tényleg létezik, mért nem láthatom, stb...]

Nemrégiben kiválogattam régebbről összegyűjtögetett cikkeimet a boszorkányságról, mágiáról, meg hasonló elvontságokról [nem rossz értelemben], és ráakadtam egy igen érdekes idézetre;

"A gombóc a torokban, görcs a gyomorban, nehezedő légzés, vagy a hirtelen megizzadó tenyér- a legfontosabb jelek, amelyek a személyes védőangyaltól jövő figyelmeztetések."

Ehhez nem fűzöm hozzá a gondolataimat, mindenki helyezze el magában valahol, és gondolkodjon el...

Inkább megosztok veletek még egy 'angyali' idézetet;

"Az angyalok Isten legtisztább gondolatai, amelyek az igazság és a szeretet szárnyán szállnak."

"Az élet sokkal, de sokkal boldogabb lenne, ha 80 évesen születnénk, és onnan közelítenénk fokozatosan a 18 felé."                                                       /Mark Twain/

Hehe, ez vicces... tényleg érdekes lenne. Én a minap abba is belegondoltam, milyen lenne, ha egyetlenegy felhő lenne az égen, nap viszont sok... !? Ezek olyan érdekes dolgok. :)

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak."
                                 /József Attila: Óda, részlet/

"...nem ismert senkit, semmit, nem volt múltja, jövője, egész valója az egyetlen nagy akarattá keményedett..." /Móricz Zsigmond/

"...Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt." /M.Zs./