Jelentem, élek még, és bocsánat mindenkitől, aki netalántán 1-nél többször járt itt, és mindig csak ugyanazt látta...
Csak történtek dolgok, meg kissé kiment a fejemből, hogy nekem blogom is van, és néha egyszerűbbnek tűnt lejegyezni a 'dolgokat' a kézírásos Naplómba. :) Nem tudom, mi mindenről nem írtam, mert ami nekem nagy dolognak számít, az másoknak természetesnek tűnhet...
Tegnap mindössze 10 percen múlt, hogy lássam Őt hazamenni a melóból. Mégmielőtt azt hinné bárki is, hogy valami 2× idősebb pasira bukom, szeretném elhalványítani ezt a feltevést, mert NEM erről van szó. :) Sajnos a végén nem láttam, mert nem akkor zárt... hosszú... De legalább láttam. Hisz már egy hete nem jártam arra, legalábbis csak mellette. És az nem ugyanaz, mert szeretnék vele minél többször egy helységben lenni. De ez mindig nem jöhet össze...
A szünetről nagyon nincs mit mondanom, mert ugyanúgy telik, mint ahogy általában szokott. Nem megyünk nyaralni. Itthon poshadok, ami így, ebben a formában nem teljesen igaz, mert elég gyakran mászkálok a városban. Tegnap pl gyalogoltam vagy 2 órát.. Moszkvától Árpád hídig. :) Szeretek sétálni, de ez a távolság engem is lefárasztott, ezért ma nem igazán szeretnék kimozdulni. Sajnos úgy néz ki, kifogok, mert megígértem Anyunak, hogy lemegyek vásárolni, és egyik barikámmal se ártana összefutni, mert ő meg elutazik.
Szóval, zajlik az élet. Most lépek, mert jön a Szívek szállodája. Tegnap kihagytam, úgyhogy az ismétlésről nem maradhatok le. :)
pusszantás
