Tudom, az utóbbi időben kissé visszavonultam. De ez annak is köszönhető, hogy beteg vagyok.
Hurrá. Már hiányzott az a rengeteg orrfújás, szipogás, tüsszentés.. A napi ötezer liter teáról nem is beszélve. :) Szerencsére a torokfájós időszakon már túlvagyok, és ha jobban belegondolok, F van rosszabb helyzetben, mert ő még csak most kezdte. Én egész héten nem mentem/megyek. Ő csak a maradék 2 napot tölti itthon, nem túl sok örömmel. Ilyet is ritkán hallani. Máskor ujjongtunk volna, ha nem kellett volna Suliba menni. Mostmeg... Persze nehogy azt higgyétek, hogy a jókis dolgozatok, vagy felelések miatt szeretne Isiben lenni. á-á! Hanem mert bepasizott [lassan már 1 hónapja], és azóta nála másról sem szól az élet, csak M-ről. :) Ami persze a maga módján rendjén is van. De engem kicsit elszomorít, hogy olykor több időt van vele, mint velem..
Annyira nem tudok kiigazodni magamon. Megint előtört belőlem, a "mi lenne, ha járnánk" című agyrém. Mert nem tudom máshogy nevezni. Hajnalban, mikor felkeltem egy kis időre, azzal a gondolattal tértem ismét nyugovóra, hogy 'mi lenne, ha összejönnénk K-val'??? Egy egész helyes kis story-t kombináltam össze, ami talán meg is állná a helyét az életemben, ha nem lennének apró kis bibik. Pl, hogy nem tudom [még mindig!!!!], hogy mit érzek iránta? Azt se tudom, hogy Ő mit érez irántam??? És a legfőbb probléma; az exe. De ez már a könyökötökön jön ki.
Álmomban a Táborban voltunk [ahol tavaly jártunk az Osztállyal]. Eleinte csak jókat nevettünk, aztán azon kaptam magam, hogy elmegyünk sétálni kettesben. Jókat beszélgetünk, és végül megkér, hogy kora este ismét találkozzak vele, a tűzrakó helynél. Odamegyek, Ő hátulról eltakarja a szemem, majd leül mellém, és megtanít, hogyan kell célozni a csúzlival. Egyre közelebb ülünk egymáshoz, majd egyszercsak... elcsattan egy csók.
Nekem pedig az lenne a dolgom, hogy felriadjak, és értetlenül agyaljak azon, mit jelenthet, hogy már nem egyszer Vele álmodok. De nem. Ehelyett tovább alszom, és élvezem a történteket, úgy, hogy közben mások eszembe sem jutnak.
Valaki mondja meg nekem; miért ilyen bonyolult az életem???
Napi adag
2008.11.19. 18:51
Címkék: dolgaim örök~rejtély
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://linnya.blog.hu/api/trackback/id/tr18778233
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.